ZSELLÉREK.
ZSELLÉREK.
Midőn a hűbéri viszonyok a polgáriasodásnak és közmiveltségnek illőbben megfelelő intézetekkel váltattak fel; midőn a szolgaság korából ránk átkul maradott kaszt-rendszer helyébe, melly úr és szolgán kivűl más neveket nem ismert, az egyenlőség és testvériség elveit megközelítő törvények tétettek, lerakattak a szabadságnak alapjai.
Az ez által megsemmisült hűbériség, melly szétágazó társalmi kapcsai által harczban védőket, katonákat, zsoldokat, békében munkásokat, s élelmet biztosított magának, több igen káros oldalakkal birt.
Egyike volt az, melly a robot és dézma által a nemzet-gazddászatot elsilányította. Az öröködési törvények által pedig nemcsak …nem a társalmi igazságot is háttérbe szorította.
Ez azon egyik főtekintet, mellyből kell vizsgálni a hűbéri viszonyokat, mellyért szükség szabadabb intézetekkel cserélni fel a hűbériséget, t. i. a nemzet-gazdászat kifejlődése, mellyen alapszik a közjólét és vagyonosság, mellytől viszont az értelmiség és polgárisodás föltételeztetik.
Van azonban a hűbériségnek még egy hasonlóan igen nagy érdekü kifolyása, t. i. a szegénység, melly általa előidéztetik. Ezen ügy jelenleg Europa legnevezetesb kérdései közé tartozik. Ez már nemcsak a nyomor és állati elbutulás miatt vonja magára a törvényhozások és statusférfiak gondjait, hanem nagy figyelmet gerjesztett azon társalmi zavarok folytán is , mellyek nem rég Párisban s most Irlandban, s Anglia itt fekvő gyárvárosaiban olly igen fontos szerepre emelkedtek’ mellyek egész Európában a statusszerkezetet alapjában megrendíték. – Ez okból el kell jőni nem sokára azon időnek, mellyben a kormányzat egy fő ágát, és a budget egy fő osztályát az u. n. proletáriusok ügye foglalandja el.
Ezen proletárok, kik, ha felőlök illően nem gondoskodunk, vészei az állománynak, és ostorai a elbizakodott gazdaságnak, nemcsak gyárhelyeken, hanem a földvimelő vidékeken is léteznek. Ne higyük tehát, hogy honunkban, melly magasb gyáripart nem ismer, nem volnának. Ez hosszas idők csalódás volt, mellyből számos hibás egyoldalú törvények eredtek.
Magok azon 750 ezerre tehető jobbágyok közől, kik 1/8–nál többet nem birtak, egy nagy rész proletár volt. Mert azon tetemes úri tartozás miatt, melly egy telektől 70–80 pftra rúgott, a községi, állodalmi és egyházi adók végett, a földbirtok nem elegendő szükségei fedezésére, egy nagy rész napszámoskodott. Azért is nem csodálhatni, hogy legtöbb földmivelőink lakaiban nem látunk kevesb nyomort, inséget és meztelenséget, mint London, Liverpool, Manchester és más gyárvárosok munkási utczáin. A nyomornak azon tényei világosan mutatják, mikép telki részekkel biró földészeink is nagy részt szerencsétlen proletárok.
De sokkal inkább mondhatni ezt azon közel 1 millió családra és 5 millió lélekre menő házas és házatlan zsellérekről, kik tetemes adókkal terhelt csekély birtokból el ne élhetvén, folyvást gondoskodni kénytelenek. Ezen munkák pedig sokszor megszüntek, a birtokosok munkáit az urbéresek teljesitvén. Innen azon iszonyt ébresztő szegénység, melly hazánkban azon 5 milliót tetétzi; innen azon szellemi és lelki szegénység, mellyben tespedtek, melly őket a fanatismus gépeivé, és büntettek eszközeivé tette volt.
Azt átláthatja kiki, hogy illy szegény és értelmiség nélküli állapot a közjólét és haladás kifejlődését igen nehezíti, ha nem lehetetleníti. Midőn tehát a hűbéri viszonyok rendeztetnek, nemzeti gazdászat érdekein kívűl főtekintetet érdemel a proletáriusok sorsa is. Midőn a birtokállapot a hűbériség eltörlésével jogszerűbb térre állíttatik, ezt ugy szükség tenni, hogy a proletárok sorsa javuljon, s a szegénység kútfeje elhárittassék.
Ez egy fő ok arra, hogy a szólók status által váltsanak meg. Mert birtokosaik olly szegények, kik csekély jövedelmeikből elélni nem képesek, annál kevésbé pedig magokat megváltani.
Ezen szempontból kell rendelkeznie a zsellérekről is, és azon földekről, mellyek a telki állományokon kivűl esnek, vagy üresen maradtak.
Két elvet kell itt különösen követni. Először azt, hogy az állam ne legyen több kedvezéssel azok iránt, kik vagyonosak, mint akik kevésbé azok, vagy épen vagyontalanok is. Amazok statussegély nélkül is képesebbek magokon segíteni. Ők birnak több eszközökkel és forrásokkal helyzetök javítására. Jövedelmeik is ollyanok, hogy több kiadásokat is elbirnak.
Törvényhozásunk azonban eddig ellenkező elvet követett igen sok esetben. a gazdagok és vagyonosabbakat mindig jobban legyezte. Az adó, hivatal s más tárgyaknál azok iránt több kedvezéssel volt. – Ezen szellem aristocratiai szerkezetének és természetének eredménye. Ezért az adót legelőbb is a szegény jobbágy-nemesekre vetette ki. Igy akarta megkezdeni a nemesség adómentességének eltörlését.
Korunknak szégyenére válnánk, ha ezen modorban most, midőn a szolgai hűbériséget el akarjuk törleni, megfeledkeznénk arról, a szegények a vagyonosokból több segélyt igényelhetnek.
Igen visszás és az osztó igazsággal ellentétben álló szabály volna p. o. ha a vagyonosabb telkes jobbágy status által nyerne váltságot, – a szegény, kevés jövedelmü, de igen nagy fontosságu gazdaságot képviselő szőlőbirokosok pedig magokra hagyatnának. Ez ugyanazon aristocratiai elv, melly csak a gazdagokról gondoskodik a szegényekről pedig, kik jóformán képviselettel sem birnak megfeledkezik.
Hasonlóan kell ítélni zselléreinkről is.
Az 1848-ik törvények, mellyeknek a magyar szabadság és…..dás évlapjain egy új, a multnál fényesebb aerát kelle megnyitni, sok, igen sok aristocratiai bűzt hordanak magukon. Igy p. zsellérek és más birtoknélküliek sorsán semmit sem könnyitettek. – Ezek a szabadság törvényei általis meghagyattak szolgaságukban meghagyattak tömérdek terheik alatt.
A jelen törvényhozás is ily szellemet fog nyilvánitani? Nem fogná fel jobban hivatását, melly nem állhat egyedül csak a vagyonosak istápolásában? Nem fogja-e érezni azt, hogy a szegények védelme és segélyezése a statusnak egy főkötelessége?
Az eddig lefolyt századok zselléreink irányában végetlen méltánytalansággal viseltettek. A hűbériség viszonyaiben ezen dolgok a lggyalázatosabbak. A házatlan zsellérek mitsem kaptak a földesurtól – s mégis robotra hajtattak. Hogy a szabad levegőt szíhatták, tetemes terheket kelle viselniök. A jelen törvényhozás ezen zsarnokságot csak úgy teheti némileg jóvá, ha őket minden kármentesítés nélkül felmenti úri tartozásaik alól. Itt nincs semmi alap, melynél fogva kárpótlási igényt lehetne támasztani. Nincsen semmi vagyon és jövedelem, miért kármentesitést lehetne kivánni.
A házas zselléreknek valamivel többjök volt – t. i. egy pár holdföldjök. De ezekért olly terheket is viseltek, mellyekkel ugyan csak megadóztak azon csekély használatért. De mivel földeket birtak, kármentesitésnek kell történni.
Hanem azoktól, kik a birtok csekélységéhez képest aránytalanul nagy terheket viseltek, kik azoknak súlya alatt végsőig elszegényedtek, kik nem csak anyagi jólétre nem emelkedtek, hanem nyomoruak lettek, kik nem birtak annyi jövedelemmel s keresettel, hogy a statusadókat évenkénti tetemes restantiák nélkül fizethetnék, kik végre folyvást napszámoskodni kényszerültek, hogy családjaik elélhessenek, illy emberektől lehet–e jogosan és józanul várni s követelni azt, hogy ön maguk váltsák meg magokat? Lehet–e gondolni, hogy míg eddigi terheiket sem voltak képesek leróni, képesek legyenek még magokat meg is váltani? Ez tőlök ki nem fog telni.
De más résztől nem is lenne igazságos, hogy a telkes jobbágyok, kik minden terheik mellett is nagyobb jövedelemmel birtak, kik tehát képesebbek lehetnének magokat megváltani, kik telkeiben, beruházásaikban hitelpénzekre hypothecát is nyujthatának, az állam által váltassanak meg; – azon zsellérek pedig, kik valódi proletárok, kik napszámból élnek, kik minden esetre sokkal szegényebben amazoknál, magok váltsák meg magokat?
Min alapulhatna illy visszás, osztó igazság elleni szabály? Hiszen a zsellérek szinte adóztak; viselték az úri terheket; fedezték a községi kiadásokat; teljesitettek köz– és katonai szolgálatokat.
Az, hogy ugyis nagy leend a váltsági öszveg, nem a házas zsellérek ellen, hanem mellettök szól. Mert ha az állam olly nagy öszveget, minő a telkesektől jár, magára vállalt, akkor a zsellérek sokkal kisebb öszvegét inkább fizetheti. Ha a váltságöszveg nagy, az nem a zsellérek miatt leend nagy. Ez magában olly csekélység, mit az állam meg sem érezne. Ha az olly nagy tehernek tekintettik, kellene azt tudni eleve is, és akkor előbb a zsellérek kisebb sommáját kellene elvállalni, s a nagyot csak a lehetőség szerint. Ezt kivánhatá az osztó igazság és emberiség. De ha már elfogadtatott a nagy teher, nincs ok, miért a sokkal kisebbet és sokkal szegényebb osztályét el ne fogadja az állam. – Különben megmaradnak eddigi nyomorukban és szolgaságukban, mi a szabad birtokkal és polgárosodás intézeteivel össze nem férhet.
Általában tehát minden házas zsellérek status által váltassanak meg. – Némellyek megkülönböztetik az olly majorsági s hason földeken lakókat, hol a földesur képes majorságát bebizonyítani, azoktól, kiknél az úr azon kimutatást teljesíteni nem képes. Ezeket a status, amazokat pedig magok a zsellérek által akarják megváltatni. – De miután a szegénység és zsellérség viszonyairól fentebb mondottak azon különböztetés által épen nem változnak; miután a zsellérek nyomasztó állapotja, eddigi túl–terheltsége és pénz nélküli szegénysége mindkét esetben egészen hasonló, – nincs ok, miért lehessen arra olly roppant különbségü eredményt alapítani.
És illy elvek szerint kell itélni az irtvány s más hason természetű földeknek, mellyek nem irtványok, úrbéri táblákban sem állanak, de mégis úrbéri terheket viselnek, – régi vagy örökös szerződés melletti birtokosairól is ezek rend szerint a szegény proletár osztály tagjai.– Az ideiglenes, határozott idejű szerződések utáni birokosoknál a bérrendszert lehetne behozni, melly minden hűbéri viszonyt eltörlene.
Ez volt azon egyik elv, mellyet a hűbéri viszonyok átalakításánál irányúl kell kitűzni; t. i. hogy a gazdagok ne kapjanak több kedvezést, mint a vagyontalanok.
A másik elv a földnélküli honpolgárokat illeti. Hazánk jövője és biztossága igen szükségelik, og yminélkevesbenlegyenek olly napszámosok, kik semmi földdel sem birnak. Mert ez azon ingatag állapotot terjesztené, melly a külföldön a gyáraknál temérdek zavarokat idéz elő, melly az elaljasodás és bűntettek forrása. Azt ne várjuk, hogy majd a gyáripar segítend rajtok. Mert ennek jövője olly távol van, hgoy arra számolni nem is lehet. Hanem azon kell lenni, hogy földbirtokba juthassanak.
Vannak különbféle maradványi földek, vannak különösen ollyanok, mellyek úrbéri rendezés után maradtak fen. Vannak továbbá üres telkek is, mellyek hosszas idő óta jobbágyi kezekre nem juthattak. Mind ezen földekről törvényileg kell intézkedni. És itt volna jó az imént említett elvet alkalmazni.
Ezenföldeket minden különbség nélkül azok közt kell felosztani, kik a községben semmivel, vagy igen kevésssel birnak. Igy azok olly állapotra emeltetének, melly életőket és becsületességöket biztosítaná, s képesekké tenné őket a szellemi kifejlődésre, s a törvények tiszteletére. A nyomor és inség tetemesen leszállíttatnék.
Ezen földek némellyikétől kárpótlás illetné a tulajdonost. Igy p. o. azon telkektől, mellyek hibáján kívűl maradtak üresen. Továbbá olly maradványoktól is, mellyek úrbéri telkekké rendeltettek alakittatni. Ezen kárpótlást, melly a nagy váltsági öszveget alig emelné 2 millióval, az állam teljesíthetné, s igy a proletárok ingyen jutnának földekhez. A kincstári helyeken, egyházi javakban a status önmagát úgy sem kármentesítné. – Ezen ingyen kiosztás mellett szól az, hogyha árverés alá bocsáttatnának, a birok és proltárok közti aránytalanság még nagyobb lenne; mert azok vennék meg a földeket, kiknek pénzök volna, tehát a vagyonosak, kik pedig úgyis elég földet birnak. A vagyontalanok pedig nem vehetnének, mert nincs pénzök; s igy ismét föld nélkül maradnának, előbbi proletár szegény helyzetökben.
A birtokviszonyok illy rendezése mellett bizton reménylhetnők nem csak azt, hogy a szegénység forrásai nagy részt megszünnének, hanem azt is, hogy az osztályok közti rokonszenv, egyetértés és szorosb rokonúlat megszilárdulnának. – És ezek voltak: a dézsma, regálék és zsellérek a hűbériségnek földbirtokot illető főmaradványai, mellyeket az 1848-ki törvényekhez pótlékul kell ujonnan átalakítani. Szokolay István
