FRANCZIORSZÁG.
FRANCZIORSZÁG.
Sajtó–ügy (folyt. S vége.) A törvényjavaslat 1-ső czikke szerint meghatároztatnak a pénzbiztositékok, mellyek a mindennap megjelenő lapoknál, 24 ezer frank, a hetenként kézser megjelenőknél 18 ezer, hetenként egyszerieknél 12 ezer, havonként kétszer megjelenőknél 6 ezer frank stb.– Természetesen a vita főleg e czikk körűl volt a leghevesebb, s vele ellenében szavazás történt a tegnap említettük különvéleményre is. de a törvényjavaslat elfogadtatott. – Kiemeljük Ledru Rollin szónoklatának főbb eszméit, mellyekkel a kisebbség véleménye mellett harczolt. – Legelőször azon ellenvetésre fele, hogy a biztosítékok nélküli teljes szabadság egészen uj valami. Hivatkozik Amerika és Schweiz példájára, hol az divatozik, a nélkül, hogy a társaság alapját megingatá. S ha uj is? nem uj e ma minden Francziaországban, a köztársaság, a tanácselnök stb.? szerinte –hogy köztársaságban a kormány tekintélye fennmaradhasson – meg kell szüntetni a sajtót, mint több szövetséges erők gyüjtelékét, s tisztán egyénesítendő. S ezért kell biztosítékok helyett az aláirási kötelességet teljes szigorral megállapítni. Ez által nem alacsonyúl le a sajtó, sem nem fosztatik meg minden erejétől, csak az egyénekre vitetik vissza. S azért nem szabad soha korlátolni a szabad szót, mert lehet idő, midőn csak egynek van igaza az egész közönség ellenében. Szónokot nem tartja vissza a korlátlan szabadság védelmétől az ellene szórt annyi rágalom s gyalázat sem. S Franklin szavaival vigasztalja magát: „Ha az ellenem szórt vádak igazak: megjavítom magamat, ha hamisak kijavitja őket egykor a történetírás.” Végre figyelmezteti szónok a kormányt, hogy minden hatalom csak addig tartja fön magát, míg azon elemhez hű, s annak élén marad, melly őt teremtette. A sajtó megszorítása annyi, mint veszélyezni a köztársaságot. – A hamis aláirásokra igen szigorú fenyitéket ajánl. – Aug. 9-kén, minden érdekesb vita nélkül, elfogadtatott a törvényjavaslat két utolsó czikke is, melly a most fenálló hirlapok pénzbiztosítékainak miként rendezéséről, s azoknak részbeni visszatéritésökről stb. szól. Ezen törvényjavaslat ereje csak 1849–ki év május haváig fog tartania.
– A franczia lapokerősen foglalkoznak az újabb olasz eseményekkel, s a beavatkozás mikénti történtével. A „Journal des Debats” nagyon csodálkozik az események illy váratlan alakultával, s megfoghatlan, előtte az olaszok illy rögtöni visszavonulása s maguk megadás. A National tüzesen beszél: „Olaszországnak meg kell tartania a februar után kivívott szabadságot. Még van hitünk, hogy a békekötés lehetséges; de, ha kell, készek vagyunk harczra is. Ha szavunk nem fog meghallgattatni, s Austria elkábittava győzelmei mámorától, az ajánlott feltéteket visszautasitná: jó, legyen harcz és háború, kössünk kardot, s a köztársaság meg fogja szabadítni Olaszországot. – A háború miatti bajok felelőssége minket nem érhet, sujtsa azokat, kik azt elkerülhetlenné tették.” Örök érdeme lesz Francziaországnak, hogy ő nem akart háborút, sem hódítási vágyakat nem táplált szívében. S midőn Olaszországért fegyvert ragadunk, csak a függetlenség után törekvőnemzetiségek szent jogának nyujtunk segédkezeket stb. A „Presse” szerint, már közös megállapodás történt a franczia s angolkormány között, s közbenjárásuk alapja az, hogy Austriának biztosítni fogják az Etsch vonalat, ha Lombardiáról lemond. A „Spectateur republicain”, melly a Bastide s részben Cavaignac közlönyének is tartatik,– igy szól „Olaszország függetlensége szent ügy, s Frncziaorzság nem engedi, hogy ez megsemmisűljön.” Emliti, hogy eddig elé inkább csak egy uralkodó ház gazdagítása körűl forgott a kérdés; s ez épen nem volt érdemes, hogy miatta, Francziaország Németországgal meghasonlva, ezt oroszországgali szövetségre kényszeritse. Végre biztosan hiszi, hogy Austria a két kormány szavainak nem mer ellenállani, s az hogy európai háború nélkül elintéztetve, – ez a democratia szabad terjedésére legczélszerűbben fog hatni. – A „Commerce” szerint, Olaszország mindenesetre áldozatot kénytelen tenni függetlenségéért, de ez sokkal csekélyebb lesz, mintha érte vagy általa, európai háború támadna. A „Reform” és Democratie pacifique” egyedül akarnak nyilt háborút.
A dán, holland s toscanai udvarok követeket küldtek a franczia köztársasághoz, barátságukat s őszinte érzéseiket kijelenteni. Teht közel az idő, mellyben a februari forradalom legitimitási diplomáját egyenként aláirandják az európai udvarok, s a sok felkent s 196koronás fejedelmek között, ünnepélyesen széket foglal a franczia köztársaság egyszerű polgár elnöke! – Mert félnek tőle, tisztelettel vannak iránta. Ez az európai legitimitás varázsvesszeje!
