Somogyból.
Somogyból.
Drávapart, aug. 4-én. Már 5 hete, hogy e partokon tanyázunk. Hosszu s drága idő, de még sem elveszett a hazára nézve. Népünk ez idő alatt bátrabbá, ügyesebbé lőn; a tűzhelyeit fenyegető vihar dörgésére figyelmessé tétetve, elhagyá kicsapongásait s a mindinkább felmerült communisticus ideákat, ajkai gyakran pietássalejtik ki a „szabadság” és „haza” neveket, s míg e két szót számtalan dalokba foglalja, addig magasabb polgári kötelességeiről keblében sejtelmek támadnak. Megszűnik itt az osztálygyűlölség is, hisz a kaputos a lobogó gatyás szilajlegénnyel egy sorban áll, fárad s poharaz, és minden közös baj, minden csepp áldomás, egy egy csapás a gyűlölet és szeretetlenség mérges gyökerén. –
Ha Jellasics nekünk ezt a drága mulatságot nem szerzi, úgy a nemzetőrségrőli törvény a vidékeken, kivált falukban, irott malaszt lenne maig is; de igy, ha elegendő lőfegyverünk leend, Somogy, Zala, Veszprém, Vas és Baranya megyék, nem sokára eléggé gyakorlott 50,000 embert állíthatnak ki a síkra.
De hagyjuk el egy pillanatra a dobok pergésétől s ostromkiabálástól zengő, eleven drávapartot s tekintsünk be egyet Tabra, hol jul. 28-án követválasztás volt. Mint tudva van, Madarász László, a somogyi földnép bálványa, a csákvári követség miatt, a tabiról lemondott. Semmi sem volt ekkor bizonyosabb, minthogy vagy multkori erős vetélytársa Csapody, vagy a mindenkitől szeretett s megyeszerte legnépszerűbb Erős József fog elválasztatni; ez utóbbi annyival is inkább, mivel Madarász egy jul. 8-án kelt levelében kinyilatkoztatja Erősnek, hogy kedvéért mondott le, felszólítja, hogy lépjen fel s tudatja, miszerint ő már ügyében lépéseket is tőn. És most egyszerre csak feltünik bizonyos Farkas Lanos nevű úri ember, ki martius előtt igen keveset gondolt a politicával, sőt Madarászszal is, de most leghűbb embere neki, különben bon garcon, fellép mint követ pretendens, egy, Madarász által ugyancsak jul. 8–án kelt proclamatióval. Az illyesekhez nem szokott Erős fel sem lépett, azonban Csapody megpróbálta a szernecsét. Haszontalan, mert a mindent igérő proclamatio egyrészről, s a capacitálás más részről nem egyenlő fegyverek. Hiában mondatott, hogy Farkas nem aravaló ember, „igaz, felelék az elámítottak, nem is lesz ő követ, mert hisz Madarász a mi követünk, henem mivel annak sok baja van ott fent – hát segítségre van szüksége, segítségnek pedig csak jó lesz.” És igy julius 28-kán Madarász– hihetőleg a nép érdekében, – szavát megszegve, barátját felültetve, becsületes elv rokonit megsértve, Farkas Lajost követté tette. Sok szerencsét az extréme gauche–nak ezen uj acquisitióhoz. Többen.
