Torda megyében.
Torda megyében.
– Torda megyében, aug. 2-dik és köv. napjain tartotta a torda-megyei központi ideiglenes bizottmány első gyülését. Mielőtt ezen bizottmányi gyülés eljárásáról irnék, szükségesnek láttam megyénk helyzetéről néhány vonást előbocsátani. Megyénk földirati fekvésre igen boldogtalan; alsó vége Bihar vármegyéhez támaszkodik, a felső pedig Oroszországig, vagy jelenleg Moldváig nyulik. Ezen nem kedvező fekvése miatt kormányzata is csak ollyan boldogtalan. Könnyebb igazgatás szempontjából el van osztva alsó és felső kerületekre; amaz áll 5, ez 7 járásból, amannak fő helye Torda, ennek Szászrégen. Közgyülések Tordán és Szászrégenben tartattak, a hogy a főispán szeszélye hozta magával, holott törvényes szokás szerint egyszer Tordán, máskor Szászrégenben kellett volna tartatniok. A törvénykezés is a derék széken cserésen folyt, de alszékek a magok kerületiben tartattak. Az ügyvédek és birák, mint vándor szinészek vándorolgattak egyszer ide, másszor oda, hol sárban hol jó utban, a hogy az idő magával hozta. A felső kerület praetoriumául egy vendégfogadó van Sz. Régenben kibérelve, itt tartotta gyüléseit, itt van levéltára egy jegyző gondviselése alatt. A felső kerületnek van külön börtöne is, egy mély árok meredek oldalában, hossza három, széle is három öl, s ezen 9 négyszegölnyi helyre van szoritva 40–45 darab rab, nem- és korkülönbség nélkül; kik közől sokan még el sincsenek itélve, s igy még ártatlanok is lehetnek gyilkosokkal egy helyt lehet képzelni a helyzetet, hol ekkora helyre 40–45 ember összeszorul! Egyébiránt a megye többször akarta ezen veszedelmes és áradás veszélyének minden pillanatban kitett börtönt más helyre tenni, de a sz. régeni szászok soha sem adtak helyet, hanem visa vis a más part oldalát ajánlották. Pedig a vármegyének a megye költségén épitett szép háza van a piaczon, melly őrnagyi szállásnak van elvéve, – és több udvari, s guberniumi rendeletek daczára sem tudta a megye sajátját a szászoktól visszakapni. –
A fenebb említett megyei kormányzás és törvénykezés rosz volta miatt mindig a felső kerület szenvedett; az alsó kerület ugyszólván csufolkodott a felsővel; kivált tisztujitáskor, mikor – Torda nemes város levén – még a mesterinasokat s rabokat is szavazni hajtották. Ha például: a főispán ugy akarta, a tisztujitási gyülést – ha szinte a sor a felső kerületen volt is – Tordán tartotta hová a felső kerület, vagy az idő viszontagsága, vagy a szorgos mezei dolog miatt, meg nem jelenhetett olly szimben, hogy a helyben lakókkal mérközhessék: akkor a felső kerület ollyan tiszteket kapott, kiket az alsó kerület magától eldobott – „jó lesz a felső kerület számárs,” akkép okoskodtak. – Igy például: egykor egy tordai excommunicalt senatort, ki a betűt ismrte ugyan, de nem tudta hogy hívják, választotta k volt alispánnak, a felső kerület számára, de ki nem merte csakugyan ezen reá nézve transcendentalis állomást elvállanli. Igy az 184 6/7–ki országgyülésre is a felső kerület kijelöltjét, a Jósika-párt, mellyet épen a főispán vezérelt, a tordai csizmadiákkal, kiket a szőlőkből is haza hajtatott a város hadnagy, buktatta el. De leginkább ki van gúnyolva a felső kerület a jelen központi választmány megalakításával, midőn a felső hét járásból álló kerületből csak husz – az alsó, öt járásból álló kerületből pedig 70 tag van a bizottmányban, és igy a felső kerület a maga kormányzásától az alsó által merőben meg van fosztva, – s az a alsó kerület de nobis sine nobis határoz, a mit neki tetszik. A felső kerület sok rendbeli sérelmeit érezvén, s gyógyulását sehonnan sem remélvén, több évek óta küzdött az elszakadás és egy külön megye alakitása tervével. Végre a kormány is átlátván a kerület jogos követelését, a terv létesítését az országos systhematica deputatio elébe terjesztette, olly formán hogy Tordamegyének felsőkerülete, Kolozsnak hasonlóan Moldvába nyuló vége és Dobokának egy részéből egy külön megye alakittassék; azonban a terv valahol zátonyon nyugszik. – Ennyit megyén ismertetéseül előbocsátva, lássuk már a bizottmány munkálatát.
A főispán megnyitván a gyülést, előadta, ogy a jelen gyülés eltér a régi közgyülések modorától, és hogy már ezután ezen bizottmány fogja a dolgokat kezelni, előadván a hasonlóan a megye állását. Ezen a gyülésen tehát nem olvastattak fel gubernialis rendelések. Én részemről nem ohajtom a régi modort, de mégis a főispán igen jól tette volna, ha vagy egy ministerialis rendeletet olvastatott volna fel. Elsőbben tárgyalás alá kerűlt a volt földesurak és embereik közti nehézségek kiegyenlítése, mellyre bizottmányok neveztettek. Megállapittatott egyszersmind, hogy az ollyan belső telek, melly után künvaló nincs, s minthogy Erdélyben a belső telkektől adót nem fizettek az ollyan telek allodialis legyen. –
E közben több felső kerületi tag jelenvén meg, felmerűlt a bizottmányi gyülés két helyeni tartása. A felső kerületi tagok inditványozták: hogy vagy cserésen tartassanak a gyülések egyszer Tordán, másszor Régenben, vagy két bizottmány, egyik a másiktól nem függő alkittassék, s az bizonyos időben tartson egy közös ülést, mikor munkálataikat összevetendik – de az alsó kerületiek; nevezetesen a tordaiak, nem leszavazták, hanem szintén lekapanyelezték a felső kerületi néhány tagot. – Tisztelt alsó kerületi tagok! Önök azon hiuságból, miszerint szeretik a kormányzást s azon indolentiából, miszerint restellik az utazást, feledik azt, hogy a felső kerületben a magyar nemzetiség veszélyeztetve van az által, ha a felső kerület a maga dolgainak kormányzásból kizáratik; de ne feledjék azt, hogy a felső kerület nem fogja tűrni tovább a kegyetek zsarnokságát … tudni fogjuk, mit leszünk teendők.
Kolozsmegyei polgártársaink egy körlevéllel megtaláltak, mellyben egy Kolozsvárt létezendő hétszemélyes tábla–, és a magyar, székely– és szász vidékeken alakítandó kerületi táblák alakítása iránti pártolásra hí fel bennünket. Ez egy kicsit bizony czopfos eszme volt, de a kolozsváriak iránti polgári tiszteletből, hallgatással elmellőzzük és nem pártoltuk. Hasonlóan félretettük e megyének a mezei rendőrségről szóló átirását, mellyben az, a magyarhoni e tárgybani törvényt elfogadja, minthogy véleményünk szerint ezen törvény ismét nem a mostani időbe való. Erre nézve, a ministerium intézkedését várjuk. A tisztség megszüntetett, a munka köre egyes hivatalnokok között osztatott fel, felelősség terhe alatt. – 50.
