AUSTRIA.
AUSTRIA.
– Bécs, aug. 24. Az országgyülés tárgyalásai érdektelenek. Tegnap a katonaállítási mód hozatott szőnyegre; fegyverviselésre az egyenlő kötelesség emlegetteték, és kitaláltatának az eddigi szokás gylűöletessége és igazságtalan voltának sokféle keserűségei. De a tárgy mégis elmellőztetett, s a kamara a napi rendre tért.
A ministerek utóbbi napokban tartott beszédei vannak most a társasélet boncz-kése alatt.
A pénzügy-ministerében emlegetett bánthatlansága a statusadósságoknak a tőzsérvilágban rossz jel gyanánt tünik föl. Aggodalmak keletkeznek és gyanitások még ott is, hol eddig a bizodalom rendűletlen oszlopokon állott.
A hadügyministernek ama fölemlegetése, hogy a szerb villongások következtében, az osztrák hadsereg azon helyzetbe jött, miként társ társ ellen harczol, még a legloyalisabb embernek is visszaeatszett, mert ki a helyzetek ismeretében csak kissé is jártas, az nem állíthatja, hogy a ráczok táborában osztrák tisztek harczolnak. Vagy – ha igen! oh akkor köszönjük gróf Latournak a fölfedezést.
Kár, hogy a magyar tisztek ő excellentiájának illy kijelentését vissza nem útasítják, vagy meg nem kérdik ő nagyméltóságától az osztrák hadügyminstertól, neveiket azon derék osztrák tiszteknek, kik a szerb táborban a magyar korona ellen harczolnak.
A belügyminister taglalgatása is megütközést támasztott sok eddig igen is nyugalmas főben. Mert ha az osztrák minister, és az a minister, ki a mostani ministerium megalakítását eszközlötte, a magyar király érdekeit az osztrák császár érdekeivel összeütközőknek állítja föl; ha olly tant hirdet, melly szerint az osztrák császár a magyara korona épen tartása iránti kötelességeket, mellyeket mint magyar király eskü szentségével pecsétlett meg, osztrák erővel leronthatja; ha helyesli, hogy a magyar király ellen lázadók az osztrál császár környezetében istápra találnak: úgy vagy nem fogja föl a státusférfiúnak olly igen szükséges érdekegyesítési kényszerültséget, vagy nem ismeri a viszonyok kellő méltánylásával egy osztrák minister helyzetét 1848-ban, vagy szándékosan ignorálja a monarchia viszonyait, és Osztria jövendőjének biztositékait nyiltan határozottan ellöki magától; szolgálatot pedig az osztrák császárnak kétségkivűl a legrosszabbat teszi. No de semmi. Minket felvilágosít.
A közmunka-minister munkái gyümölcstelenek. Szekere megsűlyedt.
Tegnap ismét Cravall volt, ismét a munkások idézték elő.
Minister úr egy kissé tekervényes útat választott, de a munkások meglesték.
Ezek, mint látszik, erős falat húztak azon törekvés ellenébe, melly proletariatusnak Bécsből kiseprésére vala irányozva.
Az eszközök, mellyeket e törekvés választa, nem a legjobbak, az idő, így még minden alkotmányos formák megállapitása előtt, a közjóllét kellő biztositákai teljes hiányában, s a szabadság faja meggyökeresedését be sem várva, nem a legkedvezőbb, mer illyenkor a bizalmatlanságot minden szellő felzúditja.
Híre terjedt, hogy a 21-diki Cravall alkalmával a csendőrök, vagy inkább a biztosságőrök (Sicherheitswache) kissé erősebben fogták a követelésekkel előállt munkások ellenében az eljárás vastag végét: tegnapelőtt este a zsibvásár táján ez őrségből kettő agyonveretett. Tegnap délben padig a praterban a hétfői követelést ismétlendő nagy tömeg csoportosult össze, munkaszerszámainkat vevén fegyverűl, trophacumúl pedig egy nagy német lobogót és Schwarzer minister urat, de csak in effigie, kitömve fen, magasban hordva ujongás közt, gúnytárgyúl.
E csoportozás a nemzetőrséget fegyverbe zaklatta. A vészdob ismét utczák hosszant pergett, s a Praterben a tömeg munkás és biztossági őrök között, kik elszélesztés végett mentek oda, ütközet támadt, emezekből kettő agyonveretett, a nemzetőrség rárontott a harczoló özönre, s közel egy pár száz ember sebesült meg tetemesen. A halottak száma haton túl bizonytalan.
Est hatkor már vége volt a csatának. Délután ismét minden bolt zárva, mindenki talpon, még gonoszabbnak nézvén elébe.
A napszámosok bosszúval fenyegetőzve eloszlottak.
Még talán ma vagy holnap, ha osszegyülhetnek, megpróbálkoznak. Ez a mai s holnap nap úgy is ominosus – mint az első sajtóvétségi perek tárgyalása napjai.
Szerencsétlen politica! Nemcsak meg nem nyugtatni e különben jó indulatú népet, sőt a húzással halasztással oda vinni a dolgot, hogy az illy jelenetek által az ügy egészen más irányt vegyen, vétkes taktikátlanság.
Tegnap a börzére nem tudom mi szél azon hirt hozta, miként Berlinben a democrata clubb szétoszlattatott, sőt széthányatott, minek következésében nagy zavarok keletkezének, mellyeknek titkos jövendőt rejtő ködfátyola alól csak azt lehete látni, hogy Charlotenburg ég, és a hatalom ellen, Berlin útczáin torlaszok emeltetnek. A hírért jót nem állhatok, mert csak a börzéről terjedt el.
De ha igaz, – ez eseményeknek jelentősége nagy. – Poroszországban respublica, aztán könnyű a nagy Németországnak megteremni.
225A democratischer clubb itt Bécsben is ma-holnap illy sorsra jutand. A húrok készül már, mellyre a scwarzgelbek ezen halálmadarát keriteni szándék. Együtt járand majd e műtétel az academische Legon epuratiójával.
A közbátorsági bizottmány is haldoklik. Megalapitó elnöke Fischhof követ is legújabb ministeri tanácsnok lett, utóda pedig Bach úr, a minister testvére, leköszönt, s mint mondják, Kudlik követ úr inditványa Borrosch úr módosítása mellett Löhner tanár amandement-ja daczára is, Claudi úr tolla alatt van az ezt meghagyandó határozat.
E határozat könnyebben megszülemlenék, ha mint tenni fogja Schuselka úr már már megkezdte vona azon nagyszerű német lapkiadását, mellynek czéltábláján e fölirat lesz: „Centralisált Monarchia.“
Még egyet – hogy unalmasságaimat befejezzem, csak röviden.
Az osztrák kormány kijelentette, hogy az olasz dolgok iránt a franczia közbenjárást el nem fogadja. Ő, ugymond, közvetlen Carlo Alberóval akar alkudozni; sőt – és ezt jól megjegyeztetni kérem – azt is kinyilatkoztatta, miként az olly dicsően győztes hadsereg befolyása nélkül a tractatust meg nem köthetni.
Értem.
És mit adnak okúl arra, hogy az intermediatiót el nem fogadják?
Midőn Jellasichnak ágyúkat és munitiót küldtek, okul adták, hogy erre az olasz mozgalmak ellen van ott szükség.
Midőn ugyan ennek tüzérséget küldének, oka volt, mert Dalmatia némelly révpartjait a lombardiaiak fenyegetik.
Midőn a szerb táborban osztrák ágyúkat szed el a győztes magyar, azt mondják, hogy azok eloroztattak, ezek pedig oda szöktek.
Midőn Jellasichnak 20,000 határőrt küldnek az olasz táborból haza, azt adják okúl, hogy ez gazdálkodásból történik, mert e sereget, ha otthon van, nem kell fizetni.
Most pedig, midőn a franczia közbenjárást el nem fogadják, okúl hozzák föl, hogy mert a fegyvergyugvás feltételei meg nem tartattak.
Hogy tetszik? – V.
– Osztrák országgyülés. Aug 21-én. Ez ülésben kétféle tárgy fordult elő. 1-ször különféle petitiók és a petitionalis választmánynak azok iránti véleménye; 2-szor a financialis választmány javaslata azon módosításokkal, mik közbejöttek, mióta e választmány véleményét legelőször beadta.
A petitiók közt nevezetes volt a vaspálya-munkások kérelme: engedtessék meg nekik a nemzeti őrségben a többiektől elkülönített osztály képezni. A petitio-választmány e kérelmet a belministeriumnak javalta elintézés végett átadni; de többek észrevevén, mikép a ministeriumot az által nem kell népszerűtleníteni, hogy a kérelem visszautasítására kényszerítsék; azt kivánták, miszerint ezen visszautasítást maga a kamara mondja ki, vagy legalább a kérelem az alkotmány tervét készitő választmánynak adassék át. Ez utóbbi javaslat többséget nyer: de nevezetes az, mikét Stadion mindig azon kérdések mellett szavazott, melylyek a ministeriumot zavarba hozandották; Stadion parasztjai pedig épen ugy állottak fel a próbánál, mint az ellenpróbánál; miből következtethetni, hogy a fegyelem bomlófélben van, mert máskor illynekre nagyobb ügyelet volt.
A financiális kérdésben a választmány, ámbár minap a national bankot semmi tekintetben nem akarta illetni, a financzminister ujabb sürgetései után mégis ráálott azon engedelemre, miszerint a minister felhatalmaztatik, szükség esetében egész 6,000,000 ftig a banktól kölcsönkép pénzt felvenni, azon feltétel alatt, hogy e pénz tüstént a 20,000,000-nyi közkölcsönből visszafizesse, a status tehát a banknak csak a lehető legrövidebb ideig legyen adósa. E javaslat felett vitatkozás állott be, mellyben Schuselka a javaslatot csupán azon okból, mert „Noth kennt kein Geboth“ pártolta, különben pedig roszalá, hogy a financz-minister nem részletes financzmunkával állott elő, hanem csak azt mondá, hogy neki in Bausch u. Bogen 20,000,000 kell; illy Überumplung ellen jövendőre a követ óvását adja be. Ő nem talál semmi ujat, meglepőt, vagy genialist a ministeri beadványban, az egész a régi kerékvágásban forog, és mégis, midőn a régi mód ellen kikel a minister, ugyanazt követi. Jelenleg Schuselka egyéber nem akar reflectálni, mint a 7-ik pontra, hol az mondatik, hogy menynyire lehet, az olasz tartomány viselje a nagy katonaságtartási és hadi költséget. E helyen t. i. azt akarja kimondatni, mig a béke, mellynek kötéséről az országgyülésnek számolni tartoznak, be nem álland. – Gobbi, (triesti követ, olasz születésű) Olaszországot meg akarja menteni attól, hogy a háboró-költséget viselje, mert az olasz nemzet, mint ő állitja , nem oka a háborúnak, hanem oka egyedűl Carló Alberto. Egy lengyel követ, ki utána szólott, őt pártolta; mig más német követek szinte meg akarják fizettetni a hadi költséget az olasszal, ki ugy is leggazdagabb az egész monarchiában, – Neuwall kényszeritett kölcsönt ajánlott, minő Poroszországban létrejött; egy német követ pedig hosszú felolvasást tartott a socialistico-communisticus rendszerről, de ezt nem halgatták ki. A financzminister sürgette a vita bevégzését, mellyet az erre kitüzött délutáni ülésben várnak. Több, mint valószinű, hogy a hitel 20,000,000-ra megadatik a ministeriumnak; ámbár mint bizonyosan tudom, a financzminister hetyke magaviselete által a választmányt nagyon felbőszité maga ellen.
– Prága. A cseh főváros azzal kezdi meg politicai új életjeleit adni, hogy az elébe gördített akadályok daczára, megtartotta már régebben szándéklott polgár-gyülését. Okot erre Windischgrätz azon nyilatkozata szolgáltatott, mellyben Prága városát, mintegy megbélyegezve azzal vádolta, hogy a pünkösdi eseményeket, egy messze elágazott összeesküvéssel idézte elő. A prágai polgárok tehát most a végett akarnak a bécsi ministeriumhoz fölirni, „hogy bocsásson Európa népeihez és a külföldi lapokhoz értesitvényt, mellyben kinyilatkoztassa, hogy Prága városa, egyedül a polgárság és katonaság közt történ összeütődés (conflict) következtében ágyúztatott; összeesküvésnek pedig nyoma sem volt.“ Ezen szándékban, ugymond a Wiener Zeitung, mellyből tudósitásunkat meritettük, a legkülönösebb az, hogy a minsterium rendelkezésre hivatik fel, mielőtt ez események fölötti nyilvános és szóbeli vizsgálatok megtétettek. – A prágai polgárok ezen óvásuk mellé, a néhány nappal előbb tartott törvénytudósok gyülekezetében támadt juridicus véleményt is kapcsolták. Ezen iratot 50 polgár fogja a bécsi országgyülésnek átadni.
De nem csak a férfiak tartanak gyüléseket, hol űnnepélyes óvásaikat jelentik ki; a nők, Libussa unokái, sem ülnek nyugodtan lágy pamlagaikon. Egy társulatot alakítottak ők is, hol eddigelé két határozat ment közekarattal keresztül: az első, hogy a társulat tagjai zsidóktól semmit sem fognak vásárlani; a második, hogy olly leányt, kinek gránátos szeretője van, szolgálatjokba nem fogadnak föl. –
Az itteni lapok továbbá arról is tudósitanak, hogy az eddig ritka eseményként előfordult kivándorlások, most feltünőleg szaporodnak. És pedig nemcsak zsidók, henem keresztény polgár-családok is elhagyják Csehországot, hogy túl a tengeren, Amerika virányain teremtsenek magoknak egy újabb hazát.
