NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Az aug. 17. alsóházi ülésben másodszor olvastatott a róma udvarnáli diplomaticia összeköttetést tárgyazó bill. Az orthodox high church vakbuzgó bajnokai, kik maiglan is csapásnak nézik a catholicusok emancipatióját, ujra előállottak ezerszer elcsépelt sophismáikkal, mindenféle elavult legendákból merített fonákságokat hordván föl okul a Rómávali összeköttetés ellen, mikre talán Pius pápa maga is csak mosolygással felelhetne. Egyik tag igen helyesen jegyzé meg, hogy ezen urak szorgalmasban látszanak olvasni azon penészes képtelenségeket (nonnn sens) mint Loyolának bármelly tanítványa. Az elfogulatlan magyar ember, Inglis és társai hosszú beszédeit olvasván, önkénytelenül visszaemlékezik az utolsó előtti pozsonyi országgyülésen egy nagy magyar város tisztelt követe által elmondott egyik beszédre. S kiviláglik előtte a párhuzamból, hogy az előítéletes elfogultság a Themse mint a Duna partján hasonló rozsdás fegyverrel viaskodik….
– A „Daily News“ Anglia és Francziaország szövetkezéséről. A magát már külügyministernek gondoló D’Israelinek politicája abban öszpontosúl, mikép Angliának jacobinus párttal szövetkezni nem kell, vagy más szóval: Anglia mind Francziaországgal, mind Északamerikával legyen ellenségeskedésben, mag ezek monarchiákká át nem voltoznak. D’Israeli óhajt ereje csekélységét, megtámadásra való tehetetlenségéét s egy megoszlott s elszegényedett népérti háborúba való ereszkedése helytelenségét mutogassa folytonosan.
Illy gondolkozású ministerhez már volt szerencsénk (Pitt.) kinek politicája az országnak csak 600 millió font sterlingbe került. A franczia monarchia ministerei erejöket, hadi erőnk gyengítése, kereskedelmünk kizárása és diplomatiánk kijátszására fordították, s most, midőn a respublica béke és barátság jelszavával közeledik Angliához, visszautasítsuk-e azt? Az utolsó 18 ével engedőleg bizonyítja, hogy ez idő alatt e két ország szövetkezése mindig a népjogok kiterjesztésére és a szabadság megszilárdítása volt irányozva. Mi nem mondjuk, hogy Angol- és Francziaországnak minden megtámadás szabad volna, és hogy e két ország képes volna Lengyelországot az orosz körmei közöl egyszerre kiszabadítani, hanem hogy hatalmában áll a nyugoti és tengermelléki statuskokat kelet zsarnoksága ellen megvédeni, mi mind a kereskedelem kifejlésére, mind a béke megszilárdítására hatálylyal bír; ezt igenis állítjuk. Ezen két nemzet interventiója csak más hatalmak beavatkozásánk egyensúlyozási tekintetéből történik. E politica volt követve Spanyolországban, mint szint az olasz ügybeni szövetkezés is ily szellemben történik. Olaszország (melly hosszas ideig Austria és a Borubonok közti harcz tárgya volt), Francziaországgal határos elvén, annak sorsa Francziaországot közvetlen érdekli. Ezen szép kert bírásaért eddig csak a francziák és németek küzdöttek; most azonban egy harmadik párt is emelkedett, melly legigazságosabb, és e párt: maga az olasz. Angliának, melly sem a német, sem a franczia párthoz nem szít, legszebb alkalma nyílik, nem rá, hanem hatalmas szava által az olasz függetlenséget kivíni, mit a pártszellem vakította (party blinded) D’Israeli belátni sehogy sem akar.
Ha az angol kormány a hadakozás és zsarnokság elharapózását gátolni akarja: akkor első teendője Olaszországban saját nemzetisége hatalmát megszilárdítani, vagy ha ez egyszerre nem történhetik, annak legalább ékes töredékeit megvédeni, s az olasz szabadság és függetlenség különböző elemeit, a mennyire lehet, egyegyé olvasztani.
– A franczia korona alatt álló Martinique szigetén a fehérek a feketék általi legyilkoltatása még nem szűnt meg, s félhető, hogy a fehérek végkép elpusztulnak, minthogy az anyaországi kormány megfoghatlan tétlenséget tanusít. Az ültetvényesek nagy számban elhagyták a szigetet.
