NAGYBRITANNIA.
NAGYBRITANNIA.
Az olasz interventio folytonos tárgya a loncnoi journalisticának, azon különbséggel, hogy némelly része, azaz, a tory párt, a lombardiai kérdést nem annyira olasz ügynek, mint inkább Austria és Francziaország közti harcznak tekinti és igy a Times, Herold stb. csupán a franczia hatalom iránti irigy féltékenységből Austria mellett bajnokoskodik. A Daily News más szempontból fogja fel a dolgot, ha Italiában – ugy mond – védbástyát akarunk felállitani Francziaország ellen, akkor annak, nem németnek, de olasznak kell lenni, mert ezen országban a német rendszabályok csak ideiglenesek lehetnek, s akkor is csak forrásai a gyengeség- és zürzavarnak mind az olaszok- mind a németekre nézve. A legközelebbről elfolyt 30 év tanúsítja, hogy a népek ohajtása, loyalitása, s közremunkálása nélkül a territorium kiterjesztése a birodalmat inkább csak gyengíti. Az igazi conservatismus, mellynek feladata: a súlyegyen fentartása, egyesüljön a nemzetiséggel, s teremtsen olasz népet, s az Alpesektől a Mincio és Adige partjáig leendő kiterjesztése által történhetik. Károly Albert jellemének hibái és némelly szégyenfoltjai mindenki előtt ismeretesek. Jól tudjuk, hogy ő az utósó pontjai, s különösen Milano föladása nem egyéb rágalom szüleményénél. Csak néznünk kell Károly Albert seregére, melly a sokkal nagyobb és erősebb ellenséggel öt napig tartó folytonos harczban kifáradván, igen természetesen képtelenné lett e harcz tovább folytatására.
A franczia és a mi sajtónk szüntelen Károly Albert népszerűtlenítésével foglalatoskodva az olasz szabadság ellenségeinek munkáját végzi el. Egy franczia párt Italiában magának befolyását szerezni akarván, Károly Albert eljárását inkább gyűlöli, mint a német helytartóét, mert ő egy igazi olasz dynastia tagja levén, valódi olasz királyságot teremthet, mi Francziaországnak sokkal kevesebb reményt nyujthat a befolyásra, mint a mostani statusquo 260megmaradása. Mi azt hiszszük, hogy Anglia, sőt Europa ohajtását fejezzük ki, midőn azt mondjuk, hogy Austriának Lombardiát fel kell adni, még pedig, Károly Albert részére, minthogy egy lombardiai respublica jelenlegi felállításának helytelenségét mindenki átláthatja. Ne képzelje senki, hogy az angol, vagy franczia kormány egyszerre Bécsnek megy, ezt mondván: „add fel Lombardiát, különben háborúd lesz velem:” – de Austriának gyanítani lehet, mikép ha e két nemzet intéseire mit sem figyelmezve a Radeczky fegyvere által őrzött statusquo-nál marad, milly jövendő várakozik reá.
Hummel lord inditványa az: hogy a lombard-velenczei királyság egy Austriától független képviselői kormánynyal láttassék el; föltéve bár, hogy ezt Austria megadja, és garantirozza, sőt még ezen felül olasz ministerektől, és olasz hadseregtől támogatott herczeget is küld ide: mégis nehezen hiszszük, hogy ez Angol- és Francziaországot, sőt magoknak az olaszokat is kielégitse.
– Végre mégis rábíratott a kormány a siciliai interventióra nézve – melly végett számtalanszor interpelláltatott; de mindig csak ŕ la Doblhoff „nem tudommal” felelt – egyenes feleletet adni. Ugyanis az august. 23. alsóházi ülésben Russel ekként válaszolt: „Parker admirál azért vonult a parancsnokságalatt álló hajóhaddal a nápolyi tengeröbölbe, mivel a nápolyi kormány erőszakos kölcsönt szándékozott a Nápolyban lakó angoloktól kicsikarni, mi minden szerződés ellen volna, később felhagyatott ugyan az erőszakolt kölcsönnel; de aziránt támadt kérdés, hogy a nápolyi kormány visszaélt az angol lobogóval siciliai hajók elkobozására, minekutána e kérdés iránt is megnyugtattatott volna az admiral, e kérdés merűlt föl: valljon Corfu tengerszélein tartóztattak-e le siciliai hajók vagy nem? Parker admiral mindeddig kielégítő választ nem kapván, szükségesnek látja tovább vesztegetni az öbölben.” Russel továbbá arról is megnyugtatta a házat, hogy Parker e napig semmi ellenséges demonstratiot nem tett Nápoly ellen, mire egyébiránt utasitása sincs. Ugyanez ülésben szóba jött a lengyel száműzetteknek 17 esztendőn át évenként a közpénztárból adni szokott segélyezés is. Panasz emeltetett némelly visszaélések ellen, mellyek e pénzek kiosztásánál történni szoktak, mire a segélyezettek névsorának szoros megvizsgáltatása határoztatott.
– Bunsen, a porosz követ, és Andriani, a német parlament alelnöke, Londonba megérkeztek.
