FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Proletarismus. A megbukott – de minden áron ujabb hatalomra törekvő – franczia dynasticus párt, minden rágalmat földolgoz a köztársaság gyalázására. Miután látja, hogy a nép Lajos Filep, vagy V-dik Henrikben személyességeiken fölűl még a királyság elvét is gyűlöli: a köztársaságot akarja minden áron gyűlötté vagy félelmessé tenni a nép előtt; gondolván, hogy ez által ismét fölkel mavaiból a Tuileriák kertjében megégetett királyi szék. Mivel kitörtek vén agyarai – most kigyói szerepre vetemedik.
Gyalázatos vádjai között első helyen áll: hogy a proletarismus félelmes mozgalmai szükséges kapcsolatban állnak a köztársasági kormánysrendszerrel. Pedig e vád roszlelkű hazudság, s nevetséges rágalom minden előtt, ki az események mélyére szegzi szemeit. – Sőt egenes visszavágó fegyver, mert igazabb az, hogy a proletarismus szükséges fejleménye a királysággal elválhatatlan kapcsolatban levő viszonyoknak!
Ott van Amerika, – névre 70 éves, lényegben több százados köztársaság: nincsenek proletárai; s itt van Europa, számtalan királyságaival s annyi telepével a proletarismusnak, mennyi tartománya van. Tehát első betűje a rágalomnak szembeszökő hazudság.
De a proletarismus nem is csecsemő gyermeke 1848-nak, sem nem kizáró terméke a franczia földnek. Régi századok bűneiként nehézkedik az emberi nemre; s ostora az ős apák vétkinek, melly a késő ivadéot sujtja, szükséges eredménye a középkori hűbériség rendszerének, bosszuálló gyermeke a zsarnokságig vitt királyság s szivtelenséggé fajult aristocratismus bűnszövetségének.
Gyökerei mélyen szétágaznak Europa testében, csak azon különbséggel, hogy mig Franczia és Angolországban már törzszsé erősbült a gyökér, Németországban pedig eleven hajtásokat kezd tenni, Europa kisebb államaiban pedig csak most törekszik még felszínre törni. De ezért mindenütt jelen van, néhol mint megért gyümölcs, másutt mint gyök, vagy első rügyezés.
És talán feruár előtt nem is voltak Francziaországnak proletárjai? Vagy mi által teremté elő a forradalom e nagy sebét a mai társas állapotnak? Nem, uraim! illy szemtelenűl nem lehet meghazudtolni az életet.
A királyságnak egyik főelve (legalább még eddig az volt) a vagyonosbak vagy is aristocraták, bourrgeoisk stb. csekély számának jóllétét, a szegényebbek sokkal nagyobb számának kárával is föntartani. – Ez a prolaratismus eredendő kútforrása! – A köztársaság alapelve pedig a nagyobb szám jóllétét előmozdítni – habár a kisebbség megszorításával is. – És e lesz a proletarismus egyetlen orvosszere.
A kiráylság Francziaországban nem csak fogantatását látta e kórnak, hanem ügyetlen, s lelketlen hanyagságai és bűnei által nevelte is annak erejét annyira, hog most félelmessé leszen akkor is, midőn a köztársaság orvoslatához akar kezdeni.
Igen; a köztársaságnak ezt tenni becsületes kötelessége, s rövig 7 hónapos élete alatt többet is tőn, a proletarismus orvoslatára, mennyit 7 század alatt a királyság tenni csak szándoklott is.
Rövidség okáért, kettőt említünk meg. – A proletarismus egyik kötelessége az, hogy az ember társaságba lett állásának legyen legalább annyi haszna, hogy éhenhalástól biztositva legyen. S im köztársaság készítendő alkotmányának homlokán biztosítva van mindenkinek munkája – s csak a henye lesz szükségnek kitéve. Másik az, hogy a vagontalannak, ha teste ki van is zárva a földi kéjek paradicsomából, legyen szabd bemenete legalább a szellemi fejlettség templomába. – S im a nevelés mindenütt ingyenné tétetik. A köztársaság nemcsak fölszabadítja a lelket, de ingyen táplálékot is nyujt neki fölemelkedni az emberi métóság legmagasb csúcsára!
E két elv megannyi gyógyerő a proletarismus óriás sebére s egyedűl a köztárssaágnak lehet alapelve, hol a nép minden, az egyesek – semmi. –
Ne káromoljátok tehát istentelenűl ti ármányfőzők a franczia köztársaságot, mintha ezt teremtné, vagy szítná a proletarismus mérges fájdalmait. Csillapítja, s orvosolja azokat, met tudja s fél – hogy természetellenes fejlődésére hagyatva, tűzaknájavá leszen a mai egész társadalmi állásnak, s légbe röpíteni adzt, ha erejét ideje korán el nem oltja! –
