FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
279FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Gyanú támadt, hogy a Bécsből hazánkban századok óta gyakorlott kiszivattyúzás mesterségében a „Donau Dampfschilfftarths Gesellschaft” akar, talán némi felsőbb inspiratio következtében egy nagyszerű kisérletet tenni, s minden hazánkban létező gőzöseit a Prater alá parancsolni. S mivel a gyanú nem épen alaptlannak látsziék, kormányunk részéről olly intézkedések tétettek, miszerint a prateri szarvasoknak nehezen lesz alkalmok egy hatalmas gőz flotta látásában gyönyörködtetn szemeiket.
Ismét nemzetőrségi egyenruha-bajok vannak vajúdásban. Ugyan minő emberke lehetnek azok, kik most, midőn bőrünkről van szó, ruhával birnak bibelődni? Ezen urak a pesti nemzetőrség némelly tisztei, kik átallják köz nemzetőrpajtásaikkal ugyanazon ruhát viselni, csákóikra ezüst paszamántot, dományaikra ezüst zsinórt kivánnak, hogy a hadnagyság vagy kapitányság már messzriől tündököljék rólok. Ezen urak nagy barátai lehetnek az egyenlőségnek, melly mégis a nemzetőrség lelke, s ha korán kezdett követeléseikben igy haladnak, három évi szolgálat után legalább is szent István keresztet kell kivánniok. S ha ezen urak olly bőségében vannak az esüstnek, tudunk mi egy helyet, tegyék oda, s jobban fog érdemök tündökölni, min ragyogna az ezüst csákójukon vagy dolmányukon. S ez a hely a haza oltára. S ha oda adják, irigységet sem fognak ébreszteni egy nemzetőr pajtásuk keblében sem, mint ébresztenének láttára azon fejeiken és kebleikn ragyagó ezüstnek, mellyenek fénye nagyon szúrná az egenlőség szemét.
– Szerdán délelőt a vadász ujonczok és üllői úti lakosok közt verekedés volt, eredménye egy két véres fő s egyéb semmi. Emlitésre méltó sem volna a dolog, de a békát ellenünkben ökörré fújni szerető bécsi jó barátaink talán ebből is valami ministerbuktató torlaszos krawallt csinálnának. ezen örümüknek ez egyszer utját vágni, hozatott csak szóba e csekélység.
– Pest városa közgüylése sept. 7. tartatott. – Volt már emlitve, s dicsérőleg lapjainkban a pesti közgyülések higgadt rendet és törvényt tisztelő jelleme, e szép s hazafias s ha vala vészes körülnényeinkben annyira szükséges harmonia megzavarására, ma, hála, istennek, szerencsétlen próba tétetett, annyi ügyetlenséggel, hogy ennyit csak ellenségeinknek kivánunk tiszta szivből. Legelőbb egy képviselő lemondása jelentetvén, szóra került a lemondhatások korlátozása, nehogy a képviselők száma megfogyjon. Ekkor egy bizonyos képviselő, kinek ősz fürteitől több higgadtságot kellene várni, felpattan, s minden ok, a nélkül, hgoy valaha panasz emeltetett volna ez ügyben akrá gyülésen akár gyülésen kivül, elhadarja, miképen a képviselők fele, s talán két harmada (ez egyenesen nem igaz) ki van zárva a tanácskozásból, mert magyrul nem tud. De philippicája minden pártolás és viszonzás nélkül hangzott el, mint idétlen dolog. – Tárgyaltatott ezután az eddigi szegény dolgozó intézet eltörlése, melly mindn üdvös eredmény nélkül évek óta temérdek költségbe került a városnak. Az eltörlés ellen hangot sem lehete hallani, de a felügyelő személyzet miképeni elbocsátása nyujtott alkalmat vitatásra, mellyközben azon csak imént hajótörést szenvedett öreg úr ismét kitört, s elpanaszlá, milly fáradságba kerűl neki magyarul beszélni, deezt olly indulat-sebesen folyó magyar nyelven, hogy maga hazudtolá meg magát legjobban, s lázítani kezdé a jelenlevőket, hogy szóljanak németűl, s ő maga is németül kezde beszélni, pedig azon néhány szóból itélve, németül ugy sem tud, mint magyarul. – S e rendzavaró lázításnak sikere lőn, hogy egy más öreg úr felálla, s németül félbenszakasztá a felszólító beszédét. De az elnök által intetvén akkor szólni, mikor a sor reá kerülend tüstént leült, a német nyelvnek pedig idétlen s oknélküli erőszakolója azon jó tanácsot kapá, hogy beszéljen maga mint tetszik, de másokat beszédre lovalni, vagy szólásra jogot adni, csak az elnöknek szabad. Mire az egész gyülés Đdologra!” kiáltása véget vete a csak néhány perczig tartó kellemetlenségnek. – Ha a ganúsítás annyira magar mesterség vona mint elleneinkét, nyiltan a reactio eszközének vallanók az említett rendháborító képviselőt, mert miután a német nyelv használása a pesti közgyülésekben meg van engedve, a kétszeres felszólítás teljesen felesleges volt, czélja tehát, ha sikerűl, vagy legalább eredménye nem lehetett más, mint megzavarni az eddig uralkodott szép rendet, és surlódások által gyűlölséget idézni elő a polgárok közt, s ennek ki örűlhetne más, mint a népek veszedelmén épitő reactio! – Az öreg úr nem akarta ezt, de korához épen illetlen meggondolatlanságában ollasmit tett, hogy néhány rövidlátó pártolókra találván, illyesmit idézhetett volna elő. – Vagy nem tudta ő, hogy németül is szabad beszélni a közgüylésen? Ez saját hibája. S azért, hogy eddig e joggal egy képviselő sem élt, senkinek sincs joga őt szóhoz korbácsolni. Az ügy s vád alaptalanságát magok a jelenlevő német ajku derék polgártásaink is érzék, azért hagyták azt pártolás nélkűl. Vegye szivére e leczkét az emlitett képviselő, s okúljon jövőre. –
