LEGUJABB.
LEGUJABB.
Bécs sept. 8-án. Egy kissé többet irok szokottnál – de halljuk édes hazámfiai! – a vész nagy. Ki tudja írok e még többet innen vagy sem?
A magyar küldöttség 6-án estve felé megérkezett. Az napon, mellyen Esterházi mind a felségnél mind a ministerelnöknél beadta lemondását, minthogy a jelen körülményekben eljárása hatástalan.
A küldöttség megjelenése a várost felvilanyozta. Irányunkban a rokonszenv váratlanúl felébredt, s szájról szájra jár a hír, miként az osztrák ministerium tanácsa szerint a magyar alkotmányosság ellen elnyomó hatalom emelkedik.
Ma reggel már falragaszok valának olvashatók, sőt mindenütt vehetők érdekünkben.
Tegnap délelőtt a magyar küldöttség a volt cancellariaiai épületben tanácskozmányt tartott, mellyben az alsó ház elnökének, mint a küldöttség vezérének következő előadásában történt megállapodás.
„Felséges úr!
Az Erdélylyel egybeolvadott Magyarhon nevében jövünk Felséged elejbe, melly a felséges uralkodóház iránt századokon át tántoríthatatlan hűségének érzetében méltán megkivánja, hogy az ország jogainak sértetlen megtartásában koronázott királya által támogattassék.
Ferdinánd volt Felségednek uralkodó házából az első, kinek Magyarország, s Leopold, kinek Erdély önkénytesen szabad akaratából és jogának teljességéből fejére tevé királyi szent koronáját, és ez által bizonyos feltételek alatt átadá ez alkotmányos ország feletti uralmat. De ezen feltételek Felségednek elődei által több mint három századon által nem teljesitettek.
Magyarország Felségednek nem fegyverrel meghódított tartománya, hanem egy olly szabad ország, mellynek alkotmányos szabadságát, önállását és függetlenségét Felséged koronázási esküjével biztosítá és megpecsételé.
Azon törvények által, mellyeket Felséged folyó évi april hó 11-én legfelsőbb királyi jóváhagyásával szentesített, csak azon feltételek teljesíttetnek, mellyek 1-ső Ferdinánd koronázásától kezdve, minden királyok által számtalanszor megigértettek.
És ezen a nemzet megnyugodva, régi hűséggel s a szabadság-kölcsönözte kettőztetett erővel készen állott a több oldalról fenyegető veszélyek közepette, Felségednek trónja fentartására.
Most Magyarországnak több részein pártütés van, mellynek vezérei folytonosan nyiltan azt állítják, hogy az uralkodó háznak érdekében és Felséged nevében ütöttek pártot és zendültek fel, a magyar nemzetnek Felséged által ismételve törvényileg biztosított szabadsága és független önállása ellen.
A magyar hadseregnek egyik része az austriai monarchia érdekében, Olaszországban vérzik, s a csatatéren diadalbabérokat arat, addig míg ugyanezen seregnek másik része Magarországban néhány idegen érzelmű tisztektől arra izgattatik, hogy az ország törvényes kormányának az engedelmességet mondja fel.
A bécsi miniseriumnak a magyar kormányhoz küldött hivatalos közelményeiből imár tisztán áll, hogy azon pártütésnek, melly Magyarország alvidékein a békes falvakat porrá égeti, ártatlan asszoyokat és gyermekeket a barbár népek szokásait túlhaaladó kinzással végzi ki, – mint szinte azon pártütésnek is, melly Magyaroszágot Horvátországból ellenséges beütéssel fengyeeti, sőt már Fiumét a magar kikötőt és a Slavoniai megyéket is, minden legkeveebb ok nékül el is foglalta – mozgató rúgója nem más, mint Felséged legközelebbi köréből kiinduló azon racionalis törekvés, melly magának czélúl tűzte ki Magrország törvényes önállását, és a épnek szabdságát megsemmisíteni, s a Felséged dicsőült ősei, s magának Felségednek koronázási esküje következtében szentesített törvényeket széttépve. Magyarország ormányzatá az austriai kormánynak kezébe vezetn, és ezáltal Magyarországot mint fegyverrel meghóditott gyarmatot az osztrák birodalomba beleolvasztani.
A reactiónak ezen törekvései vészbe dönthetik a mingid hű magyar nemzetet, de okvetlen vészbe fogják dönteni Felségednek trónjá.
A magyar törvényhozás Felségednek felszólítására a haza védelme végett, már két hónappal ezelőtt összegyült. Joggal követeli a nemzet, hogy Felséged a törvényhozást nagy munkájában, királyi méltóságának egész sulyával támogassa azon törekvésében melly törekvés a haza megmentésére lévén irányozva, Felséged királyi trónjának sértetlen épségbeni fentartásával ugyanazonos.
Enek következtében a magyar nemzet nevében kérjük Felségedet:
Méltóztassék sikeresen rendelkezni, hogy az ellenség előtt jelenleg nem álló magyar hadseregek minden halogatás nélkül rögtön Magyarországba bevonuljanak, s a ministerium, rendelkezése szerint honvédelmi kötelességöket vitézül és hiven teljesitsék.
Parancsolja meg Felséged irályi kegyelme elvesztésének és a törvényes büntetésnek sulya alatt, hogy mindennemű hadsereg, melly Magyarországban van, a pártütők ellen, bárkinek nevét és zászlóját bitorolják is, – a magyar törvény fentartásának, és az ország védelmének kötelességét pontosan teljesítse.
A magar nemzetnek elhatározott szándoka a horvát és magyar nemzet köött fenforgó nemzetiségi és beligazgatási kérdéseket még jelen országgyülésen, az egyenlőség, testvériség, szabadság és közös alkotmányosság alapján megoldani és kiegyenliteni. Horvátország jelenleg katonai zsarnokság alatt van, és ez által Horvátország polgárai megakadályoztatnak törvényes kivánataiknak, a magyar törvényhozás eléeibe leendő juttatásától. Tegyen azért Felséged sikeres rendelkezéseket, hogy a horvát nemzet eme zsarnokság alól felszabdtva, szabadon nyilatkozhassé. A pártütőleg elfoglalt slavoniai megyék és Fiume pedig azonnal visszaadassanak.
A magyar nemzet nem kételkeidk, hogy Felséged körében egy összeesküvés létezik, melly Felséged minden népeinek ifjúi szabadságát és magának Felségednek őseitől öröklött trónját koczkáztatva, reactinális törekvéseibe czélú nyomorúl önhasznát tűzte ki. Méltóztassék Felséged, mindezeket királyi magas köréből eltávolítani, s a bütetendőket megbüntettetni.
Kivánja a magyar nemzet, méltóztassék Felségednek a magyar országgyülés által már felterjesztett törvényeket királyi jóváhagyásával felszentesíteni, és a nemzet körébe Budaepstre azonnal lejönni, és a törvényhozásnak, s az alkotmányos kormánynak működéseit királyi jelenlétével ön magas személyében gámolítani és vezérleni.
Felséges Ur! a magyar nemzet életének jelen perczei annyira fontosak, hogy e hű nemzet igéretek és halogatások veszélyének magát ki nem teheti. Alattvalói hűséggel kérik ezért Felségedet, hogy kivánatainkat rögtön teljesíteni, küönösen pedig Magyarországba haladék nélkül mejelenni annál inkább méltóztassék, minél bizonyosabb az, hogy ezen kérésünk teljesítése nélkül Felségednek hű nemzetében a bizodalom szent kapcsa megingattatva, a törvényes eszközök sikeres használatában elzsibbasztott magyar ministerium a belbékét és rendet helyre nem állíthatja és a nemzet olly térre szorítatnék, mellyet magának nem választott, de mellyet elhagyatva fejedelme által önfentartása kötelességének érzetéből követni lesz kénytelen.
Felségednek gyors elhatározásától függ ezen megmérhetlen veszélyek elhárítása. Járuljon Felséged király hatalmának mélegbe vetésével haza megmentéséhez, és a magyar nemzet tántoríthatatlnan hűséggel fogja Felségednek trónját támogatni.”
Ez előadást a Felség egenes kívánatára, hogy az adadó válaszban megállapodhassék, Deák minist. ur kézhez juttatta.
A küldöttség jónak találta, hogy még színre se legyen eljárásában semmi, minek a netalán következő siker-hiányt a rosz akarat a magyar nemzet nyakába kanyarithassa.
A fejedelemhez ma déli 12 órakor megy a küldöttség. A következés bizonytalan. – De hiszem, hogy a jog és igazság terén álló magyar nemzet nem remeg, mint azt is hiszem, hogy a bűnrovást a sors rövid időn lerovja. Isten velünk! V.
