OLÁHORSZÁG.
OLÁHORSZÁG.
Bukarest, aug. 23. Suleiman pasa megérkezett, s a szabadság rövid napvilága után, ismét a szolgaság sötét éje terűl el Oláhország fölött. Az ideiglenes kormányeloszlott. Igen jól tudjuk, kinek köszönhetjük e hatalmaskodást, – a régi diplomatiának. Oroszország egyesült Törökországgal, s Austriaa örvendve nyujtotta kezét. Golesku útja Bécsbe a gyönyörű gyömölcsöt megérlelé. Wessenberg elég ravasz volt Frankfurtban a figyelmet az Aldunáról máshová fordítani, s a fogás sikerült, bármi szembeötlő. Hogy Anglia azt nyugodtan nézte kalmár politicája következetességében fekszik, mert a szabad Duna nagy s veszedelmes versenytársa volna az angliai utaknak kelet felé.
286De hogy Németország hallgatott, s Austria elárúlt bennünket, ez a legközelebb jövőben megbosszulandja magát. Oláhország az osztrák-német kiviteli kereskedésre nézve is nagy fontosságú, s azért a rövidlátás Frankfurtban és Bécsben kétszeresen megfoghatatlan.
– Bukarest aug. 28-dikán.* Suleiman pasa 270 főből álló kiséretével 6 nap mulatott közöttünk, s 25-én elhagyta a várost. Ő minden panaszt és kérelmet elfogadott, a bojtárokra rá parancsolt, hogy a választott három kajmakamnak engedelmeskedjenek, sőt, hogy engedelmeskedni fognak, neveiket is aláiratta, ketten mindazáltal vonakodtak, de utóbb ezek is aláirták, minthogy különben, mint pártütők Konstantinápolyba lettek volna küldendők.
Kedvesen veendjük tudósító urnak ezetuli közleményeit is.
A szerk.
A Konstantinápoly küldött követek még vissza nem érkeztek; eljárásuk eredményéről mg semmi bizonyost nem hallani.
Az uj kormány – ugy látszik – szilárdulni kezd, a nemzetőrséget rendezik, hova még az idegeneket is beirják, ha egyébkint a megkivántató qualificaitóval birnak; de fegyverek hiányzanak.
Az illyr bujtogatások itt javában folynak; ezek élén bizonyos Markovics áll, alig ha itt is nem alakúl Karlovicz és Szent Tamás.
A magyar pénzügyministernek azon beszédét, mellyben az orosz és oláh ügyet érinté, az ide való oláh hirlap, megfordítva közlé, s ebből az tűnik ki, hogy a magyar ellensége az oláhnak.
Bojáraink, néhány előkelőt kivéve, már visszajöttek. A követek választása megkezdetett. A kormány gyakrabban tartott már tanácskozmányt a jobbágyokkal.
Az itteni osztrák consul nemigen birja az itteniek sympathiáját, már macskazenére is tétettek készületek, de néhány német barátainak sikerült ezt megakadályoztatni; Korbán őrmester, ki factotuma volna ezen consulatusnak, s ki magát aug. 19–dikénagyonlövé, valóságos zsarnoka volt, kivált az itta tartózkodó székely munkásoknak, kik a szó teljes értelmében robotoltak neki mint uroknak.
