Szatmárból.
Szatmárból.
Augustus 21-kén kezdett bizottmányi ülésünkben olvastatott a ministeri rendelet, hogy e megyében is mozgó nemzetőrség alakíttatnék, melly ujabb rendeletre, harczal leszen indulandó. E nap eltünteté nagy részbe régi dicstelenéltünk árnyleplét, politicai eclipsisünk elmult. Ifjúságunk színem számra mintegy 72, azonnal felajánlá magát, ha kellend, véráldozatul, s haladéktalanul megyeszerte elkezdék a toborzást. Reményljük, hogy szép eredményre jutandnak. Az önénytesek közől azonnal két egyén Pestre küldetett, kik ott tűzérekké képeztetvén, majd itthon másokat taníthassanak; és hogy a tűzérekké képeztetvén, majd itthon másokat taníthassanak; és hogy a tűzértest megalapítathassék, gr. Károlyi György főispánunk és b. Vécsey Miklós megkerestetni rendeltettek az iránt, hogy ágyúikat, szám szerint ötöt, adnák át a megyének ugyan az érintett czél sikeresítése végett ez megyei hivatalnok egy agyúnk öntendő harangot ajándékozott. a Kendeféle tiszti viszgálat felolvastatván, az actio elmaradt, mivel arra elegendő ok nem volt; egyébiránt egy nagyon igazságszerető főbb hivatalnok, a vizsgálat tevő küldöttség elnöke, malficus consiliator – czimmel rótta meg az érdeklett urat, ki maga is jelen levén a tárgyaláskor, hevesen védte magát a historia és philosophiával; az eljáró szolgabiró le akart mondani hivataláról – Végre egy példát hozok fel arra, hogy a különféle idegen nevezetű nép mennyire van fanatizálva ellenünk. Múlt héten egy császlói orosz embert hoztak be a fogságba, ki ellenséges indulatját, még az alispán előtt sem tagadta, mondván – hogy ha jönnek a moszkák, biz ők hozzájuk állandnak, az egészben azaza érdekes, hogy az ember csupán a magyar nyelvet tudja, az oroszból még csak egy hangot semért. Rendes levelező
