Czáfolat a sz. tamási múlt hó 19-én történt ostrom felől i hamis tudósításra.
Czáfolat a sz. tamási múlt hó 19-én történt ostrom felől i hamis tudósításra.
E lapok 26-ik számában Viktor Géza a mult hó 19-ki sz. tamási minden ostrompontokról, mintha szárnakon repülve tulajdon szemével látott volna mindent, azon melegében tudósítást tesz. Ám tette volna azt, de ne, hogy a történtek elferdítésével, haza előtt százakat, s ezek által ezreket hamisan vádolva, homlokukra a gyalázat bélyegét rá üsse.
Múlt hó 19-én a sz. tamási ostromnál reggeltőldélutánig, azon időkorig t.i. midőn az ágyúzás egészen megszünt, a pesti nemeztőrség gr. Károlyi István és Bernáth Lajos őrnagyok alatti mindkét zászlóalja kirendelt állását, bár körülötte folyttonosan hullottak az ágyúgolyók, és bár maga után a közőle sebesülendők számára rendel kocsikat jőni, időnként pedig keményen sebesült katonákkal több kocsikat visszamenni látott, rendben elég bátran megtartotta. Az ágyúzás megszünte után a nemzetőrség ugyanazon helyet megtartva, letelepedett, az ágyúzás ujra elkezdését, a sánczok bizonyos bevételét reménylve, s ezeknek következtében várva a felsőbb parancsot, melly azt a rendes katonaság után nyomulni rendeli a midőn délután egy óra után a sorkatonaság egyénei közötti az útoni gyorsabb fel- s alá járáskelés kezdett beállani, nem sokára pedig ezután egszerre két lovas káplár vezrélete után a gyalog ágyú-telep jött vissza sebes vágtatva, kocsisai lovaikat is karlapozva lármázták:_ „Nur retiriren, retirien! wir haben keine Munition! die Ratzen sind aus den Schatnzen!” Ekkor s illy meglepő s elijesztő körülmények közöt a nemzetőrség megrettenve, hogy egy nagy része megfutott, tagandi nem lehet, nem is akarjuk, igen, de csak akkor futott már meg, miután az ágyúgolyók tovább mint hét óra folytáig körülötte hullottak le, miután a többi ostrompontokon is, még hamarabb mint ezen, megszünvén az ostromlás, az ostromlók is visszavonultak, szóval, az ostrom félbenhagyásával, az általános visszavonuláskor futott meg. Ez a tiszta tény, s hogy ez igaz és őszinte, becsületünkkel állíthatjuk, melly szentebb előttünk, mint hogy azt egy elhibázott tettnek szépítésével kockáztathatnók.
Nem igaz tehát, bár ki állítja, hogy a „sűrűen hulló ágyugolyóktól visszarettenve, futamodott volna meg a pestmegyei nemzetőrség”, mert azokat elejétől végig nemcsak hogy kirendelt helyén elég bátran és rendbe kiáltotta, sőt azontul a visszavonulásnak végét is bevárta. Az volt hibája, hogy rendben kellendett visszavonulás helyett rendeletlenül futott meg. De ha a rendes katonaságot az ágyúkkal sebesen vágtatva visszanyargalni látja, ezt, sőt a sietve visszajövő néhány gyalog katonát rémült képpel hallja lármázni: „retirálni, nincs golyó s puskapor, a ráczok kitörtek a sánczból!” látja a fenemlített rendes katonaságtól a példát a rendetlen futásra: azon hibája is mennyire menthető? itéljen a közvélemény, annyival inkább, hogy zászlóaljainkhoz elejétől végig semmi tudósitás, rendelet vagy parancsolat nem jött. Azonfölül tehát, hgoy a tudósító nem mond valót, igazságtalan is többen követelni a rosz fegyverben roszul gyakorlott, csatához is szokatlan nemzetőrségtől, mint a rendes katonaságtól.
Nem igaz továbbá, hogy „ha a pestmegei nemzetőrség meg nem futamodik, Sz. Tamást kevés véráldozattal be lehetett volna venni”, mert azon időben, mikor a nemzetőrség nagy része megfutott, a többi ostrompontokon is, sőt hamarabb, mint ezen, megtötént a visszavonulás, és ha akkor a pestmegyei nemzetőrség segítségére megy a Sándor-bármi vitézül vívó katonaságnak, s az ostromot kettőztetett erővel folytatják minthog a többi ostromó csapatokkal nem levén semmi összeköttetésben, máshelyről hiretelen segítség nem jöhetett volna: akkor a ben levő ellenség ezen pontra fordíthatott ereje által bizonyos áldozatul esik sok hű magyar hasztalanul, s a nélkül, hogy az átalános visszavonulást megakadályozta volna. De ezen a levelező önmaga akartalanul is kétkedik ,sőt elenkezik magával, miután a délnyugoti sánczok beehetését a „tán” szócskával csak lehetőnek, Sz. Tamás bevételét pedig kevés véráldozattal (határozottan) sikerülhetendeni állítja.
Azzal mentheti magát a tudísító, hogy a pestmegyei nemzetőrségzhez nagy reményeket csatolt, s ezek meghiúsúlván, azért vádolja azon nemzetőrséget, hogy Sz. Tamás nincs bevéve. Ilyesmit reményleni, követelni nemzetőrségtől most, bizony issé túőlságos. Mindenkitől erejéhez aránylagos követelés lehet csak méltányos és izgaságos. A pestmegyei nemzetőrségnek a sz.-tamási ostromig alig jutott négy nap a gyakorlatra, fegyvere nagyobbára, roszúl készült gyenge kaszákból, villákból, rosz puskákból állott. Illy készület mellett, az, mitn a csatához is egészen szokatlant, lehetett volna-e józanul egyenesen ostromra, a sánczokban sokkal jobb fegyver, jobb helyzet mellett, a csatázást megszokott, smagokat a végsőig elszánsággal védő ráczok ellen vvezetni, hanemha bizonyos mészárszékre? mint ezt a tuósító követelni látszik. Ez okból alakult az ostrom folyta az 1-ső zászlóaljból egy önkénytes kis csapat szeretve tisztelt őrnyagyunk vezérlete alatti 80, s még néhány egyénből álló, melly egy pár száz lépésre előre nyomulván, a Sándor-gyalogság segítségére akart menni. De az mondatván a katonák által is, hogy gyakorlatlan létée még zavarba hozhatná a rendes katonaságot, tekintetbe vevén a kis számot is, félórai időzés után zászlóaljához visszavonult. Hosszasb gyakorlat, jobb fegyverzet, szigorúbb fegyelem altt, józan tapintatú lelkes vezérlet mellett, sokat lehetne tenni a nemzetőrséggel, mellyet kellően kifejtve a nemzetiség, szabadság állandó védelmi alapjának hiszünk, s azt elnépszerűtleníteni, méltatlanul gúnyolni, nem egyébmint a camarillának (ha tán nem akarva is) szolgálni. De ki illy körülmények között a nemzetőrséggel csodákat vélt tehetni, s hitte, hogy jelen gyengeségei mellett a nemzetőr legjbb katona leend: az jőjjön ide kiábrándúlni illyféle magasztos képzetekből, kiábrándúlni, hogy sok nem megy az életben úgy, mint azt szépen elképzei.
Nem való az is, hogy „ha vagy a honvédek a sürüen hulló ágyugolyóktól vissza nem rettenve meg nem futamodnak, Sz. Tamást kevés véráldozattal belehetett volna venni” mert jól láttuk a honvédeket előre nyomúlni a vitézen küzdő Sándor-gyalogsághoz, de már későn, akkor t. i. midőn az osztrom félbenszakíttatott. Ezeket is tehát vádolni nem lehet, mert nem futottak, de rendben vonúltak vissza.
Hanem azt kár volt bővebben nem indokolni, hogy „az éjszaknyugoti érsze miért nem foríttatott nagyobb erő? miért kellett elfogni a puskapornak épen akkor, mikor már olly könnyü lett volna a bevétel? miért engedtek annyi sok kedvező drága időt ezrektől tétlenül elmulni, a ráczoknak pedig magokat erősíteni, besánczolni engedték, mint most ezt Termerinnél teszik? Okai-e annak a több megékből e tájra egymást felváltva jött sok ezerből álló nemzetőrség és a jász-kunok, hogy idő-, pénzveszteséghez, erélyességhe, erőhöz aránylag olly keveset tettek, s a győzedelem kivivásában nem részeülhetettek? Miért nem fejtegeti a tudósító habár a legnagyobb kimélettel, azon akaratot, azon működést, melly elejétől mostanáig felette áll nem cak a pest-, de más sok megyei nemzetőrség, sőt minden itt levő katonai erő felett, ezekkel rendelkezhetni? Különösnek tetszik, hogy mind ezekről semmi említést nem téve, hogy a tavasztól mostanáig öszvegyült bajoknak egyik főcsomója meg nem oldatott, t.i. Sz. Tamás be nem vétetett: a pest megyei nemzetőrséget hibáztatja, futásának rója fel.
Hallja ön, tudósító úr! Imádot hazánk, közös anyánk sinkő állapotát ismerve, számosan jövénk ide önkénytesen, s ha idejövetelünkkor keblünket tárhattuk volna előtte, mint isten előtt, milly tiszta akarattal, elszántsággal jövénk ide, érette vérünkkel. életünkkel is áldozni? mire példányul volt a tiszta keblű magar gróf Károly István őrnagyunk 17 éves Sándor fiával, ha most ismét keblünket tárhatnók fel, mennyir fájdalmasan rezgi át lelkünket annak érzete, hogy a Sz. Tamás körül összpontosított erkölcsi és anyagi erőek, pénz-, időveszteségnek olly kevés következménye van: akkor ön tudósító úr megdöbbenne könnyelműségén, hogy a tiszta akaratot megkesíreni, a kedélyeket egmás ellenébe izgatni, és sok elvonúltságan élő szerény de hű és áldozatra kész polgárt a küzdtérről elidegeniteni igyekszik. Felindul a becsületes ember kebele, ha a történtekről illy elferdített tudósitást olva. – A pestmegyei nemzetőrség 1-ső zászlóalja összes tiszti karának teljes beleegyezésével és nevében közli Puki György, százados.
Ezen czikkenk felvételérekérnek minden hirlapok szerkesztői, egyszersmind feleltűl egszer mindenkorra más hilapokban vagy kijött, vagy netán kijövendő hamis tudósításokra. Ezzel tartozunk az igazságnak, magunk s a pestmegyei nemzetőrség becsületének. – P. Gy.
