KATONA-HIVATÁS.
KATONA-HIVATÁS.
Egy katonatiszttől.
II. A sereg a bureauctratia idejében az absolutismus eszköze volt; most az átalakult Európában, az alkotmányvra esküdvén, a nemzet hadverő hatalma, őre a törvénynek, a szabadságnak szintúgy mint a rendnek, köteles levén alkomtányt, törvényt, rendet és szabadságot minden vész ellen ótalmazni, jőjön az bár alúlról vagy felülről; esküdjk sössze ellenük cseh swornost vgay párisi napszámosok, camarilla vagy az exbán. Mind ez napjainkban már olly világos, hogy további bizonyítást nem kiván.
Vessünk már most egy pillantást az austriai seregre, mint volt még kevés hónapok előtt, vagy mint van részint még most is fekete-sárga színével, kétfejű sasaival és német vezérletével.
Európában nem létezik birodalom, melly olly soknyelvű népekből állana, mint az austriai. Ezt egyesítni kellett. Az egység megvolt a fejedelemben, de ez csak egyes személy, szükség volt összetartásra ellenállhatatlan erőre, melly csak a seregben találtathatott. A sereget tehát, mint az egység fentartóját, mindenek előtt egybe kellett olvasztani. És egyesültek a boldogult bécsi haditanács szárnyai alatt az austriai nép soknyelvű újonczai, szintazon törvény, parancs, hivatalos nyelv, s formaruhában egy egészszé.Az újonczokat az ezredeknél lehetetlen volt együvé vegyíteni, de helyébe vegytették a tiszteket, sőt még a formaruhák egyes darabjait is. Pillantsatok csak a magyar gyalog katoára. Csákója magar, de kabátja német, az a hadministerünkrőtől úgy nevezett „fecskefark”, nadrágra megint magyar, bakancsa pedig épen tót. Hogy pedig az igazi szellem lelkesítse az egészet, adatott minden zászóaljnak fekete-sárga zászló, egy nagy kétfejű sassal, azután megmagaráztatott az újonczoknak, mikép ezen fekete-sárga szinnél nincs drágalátosabb szin ég és föld közöötz, a kétfejű sasnál pedig szeretere méltóbb állat e világon. És ezzel megmagyaráztam a nyílt titkot: mikép van az, hog az austriai sereg annyira ragszkodik az említettem szíenkhez s szárnyas állatokhoz. Jelképei ezek a birodalom egyéségnek, mellyenk összekötő kapcsa századok óta a sereg volt. Saltus non datur is natura.
A kétfejű sasoknak legnagyobb képviselői most, mint látszk, a haorvát határőrök. Ezen intézsvény a régi magyar időktől származik s az austirai kormánytól használtatott a törökök, pestis s a sepreatio ellen. Midőn II. Rákóczy Ferencz felket, az austriai sereg akkor a spanyol örökösödési háborúben el volt foglalva s igen kevés német katona hazánkban; austira maga erejével alig merte volna megtámadni a flkelőket, ha a horvát határőrök keze ügyéen nem állanak. Ezek segítségével s ágyúival verte le Rákóczyt, mert a főhaditanács felett mindig féltékenyen őrködött, hogy Magyarországnak tüzérsége ne legyen. Illy jó hasznát tapastalván a határőröknek, a főhaditanács azontúl rendszeresen beavattatta új hivatásukba, német real iskolát állittattak fel az őrvidéken, s legügyesebb fekete-sárga szellemű kartisztek küdlettek e vidékekre s a fekete-sárga szín drágalátossága s a kétfejű sasok szeretetreméltóságának meggyőződése, mindenkép beléjök tölcséreztetett, minek áldott következéseit legujabban tapastaljuk is.
És mit akarnak most az illyr határőrök s mit az exbán? Ezt nehéz megfogni, déli Szlávországot akar ő exbánsága talán alapítni, Dalmatiával, Boszniával és Szerbországgal egütt? De ez háborúba bonyolítaná nem csak a magyarral, hanem a törökkel is. Függetlenné akarja tehát tenni Horvátországot Magyarországtól s Austriához csatolni? minélfogva első követelése: hogy a had-, pénz- s kül-külügyi ministeriumok az austriai ministeriumnak adassanak által. Boldog isten! hiszen ez Austriának éreke, de nem Horvátországé!
A régi feketesárga Austriát ktéfejű sasával akarja-e visszaállítani?
De hiszen ez már eddig is ugyszolván elenyészett s lehetetlen meréy, hacsak Horvátország egyszersmind az összes német birodalommal nem akar háborúba elegyedni. Negyven millió német fölkelt, nemcsak a szabadság, hanem az egység ügyében is. A ki a német nemzet jellemét ismer, tudhatja, hogy a mint nehezen buzdúl fel, oly állhatatos küzdéseiben, s ha az egyház reformatiójárért 30 évig tudott csatázni, politicai szabadsága egysége megállapításáért, ha kell, megint 30 évig küzdend. Austriának beolvadása Németországba meggyőződésem szerint bevégzett tény, Austria már is engedelmeskedik, serege Bécsben, bár habozva, feltűzte a német színeket, s londoni követe a frankfurtinak átengedte helyét; a frankfurti ministerium pedig, legújabban interpelláltatván, kijelenté, hogy Austria beolvadását szükség esetében a legvégsőbb eszközökkel is végrehajtani elhatározott szádéka. Az exbán lázadása tehát a mint Magyarországra nézve minden józan okban hiányzik, ugy Austrára nézve sincs megfogható czélja, sőt a habsburg-lothirngiai dynastia érdeke ellen van, mert ha Austria beolvad émetországba, császárja csak souverenitása marad s csak mint magyar király souverain. Mediatisálni akarja-e tehát az exbán fejedelmét?*
Nem; Austria pénzbeli bukástól akar megszabadulni, azért folytatta a háborút olly makacsul Olaszországban s ijesztgeti Magyarországot Horvátország által, hogy az adósság egy részét magára vállalja. Ez az egész titok. – Egy ajtárs, ki a fentebbi sorokat kéziratban olvasta.
Ezek valóban olly csodálatos viszonyok, hogy én azon hírre, mikép az exbán a horvátokkal a Dráván átkelt Tamás voltam. Józan észszel át sem kelhet. igen, mondjátok, de az ember megbolondulhat, sőt talán több bolond van a világon mint józan eszű. És ez igaz. Azért fegyverre!
És most hadd szóljak egy szót hozzátok fegyvertársaim. A világ hajdan nektek köszöné a rend helyreállitását, a polgáriasodás egyik tényezőjét, az átalakult Európa tőleek várja most a polgárisodás második tényezője, a szabadság biztosítását is. Az erő kezetekben van; használjátok azt a haladás, a fejlődő emberiség érekében; a rendet fentartva alúlról keletkező dúlások, a szabdsáot felülről eredő merények ellen. Ez alapítandja meg dicsőségteket a történetirás lapjaiban. Midnen nemzet eddig a rendes katonasághoz folyamodotott, ha forradalom közt a zavar tetőpontjára hágott s ti még mindig meg tudtátok szüntetni a zavart. Érezzéte hivatástok fontosságát illy mozgalmas időkben, s el ne fledjétek, hogy a világ legszabadabb állodalmának polgárai, az éjszakamerikaiak, előszeretettel soraitokból választják elnökeiket, mivel tapasztalák, hogy előkelőleg a szabdság és rend fentartására alkalmatosak. Te pedig nemzetem harczosaid iránti hitedben meg ne tántorodjál. Az ármány működött feletted századok óta, s egyes fiaidat elkábíthatta; de sereged tömee, ezt tapazsztalni fogjátok, hallgatni fog a haza szent szavára.
Ha pedig az exbán, megtébolyodva, a Dráván csakugyan átkelne, akkor nemzetem lobogtasd fel magosan színeidet, mert ez magyar harcz leend, a magyar nemzet harcza állodalma önállóságáért. Képviselőink ezt érezve, egy lélekkel elhatárzák a sereg nemzeti lábra állítását; ministereink a német, cseh és lengyel ezredek kicserélését kieszközlék, s kivánatos volna, hogy a tisztek is lehetség szerint minél elébb kicseréltetnének, mert e nemzeti harczban, tiszta öntudattal harczos nem lehet, kinek nem minden szíve dobbanása magar. És azután, ha csakugyan bekövetkezik a harcz, a nemzeti, ha a nép felkél, s a nemzetőrség elébe ál, ha támadás támadást követ folytonosan, szakadatlanúl; támadás és harcz életre halálra, mig egy fegyveres horvát a haza szent földén áll; mert nemzeti önállásért másképen vívni nem lehet, nem szabd: akkro fegyvertársaim, minket illet az első hely, s a lelkesedett példaadás! Mi eredménye lesz e harcznak, ha nem tudjuk, mi győzelemmel eleve nem kérkedünk, de annyi úgy hiszem, mindegyikünk keblében lángol: Európa meg fog rendűlni a nemzeti függetlenségért vívó magyar sereg harczától!
Jellachichnak a bécsi camarilla segedelmével sikerült ő felségétől a következő iratot kicsikarni mellyet közlünk egész terjedelmében, hogy lássák magyarjaink, miként játszik a királyi szent szóval a bécsi ármány:
„Kedves b. Jellachichom! A dynastiám és az összes monarcihia érdekei iránti hűség és ragaszkodás kétségtelen bizonyságai, mellyeket ön hovát bánná kineveztetése óta ismételve tanúsított, valamint azon készésg, mellyel ön, magar ministeriumommali értekzeés folytán, kibocsátott rendeleteimnek eleget tenni törekedett, meggyőztek arról, miszerint önnek soha nem lehetett szándéka, legfelsőbb parancsaim ellen felségsértőleg ellenszegűlni, vagy azon kapocs felbontására törekedni, melly Magyarország kapcsolt részeit századok óta magyar koronámhoz köti, s mellynek jövővje is a közjó megalapítására és gyarapítására szolgálni kell.
Különös megnyugtatására szolgál tehát atyai szívemnek, hogy azon itélettől elálhatok, mellyet f. é. jun. 10-kei mainfestumomban, ön ellen intézendő vizsgálat s önnek báni hivatalátóli és minden katonai tisztségetőli előleges felfüggesztése iránt áltatások (Unterstellungen) alapján hozni indítattam, mellyek önnek tettleg bizonyult hű engedelmessége által teljesen megczáfoltatnak.
Midőn ez iránt a szükségeseket öcsém uramnak, főherczeg, Magyarország nádorának küdöm, jövőre is elvárom önnek kötelességérzetétől és loyalis gondolkozásától, hogy azon helyzetben, mellyre önt bizodalmam emelte, mindig csakaz összes monarchia javára, Magyarország koronája épségnek föntartására, és a magyar társországok viszonyainak sikeres megoldására fog törekedni. Schönbrunn, sept. 4. 1848. Ferdinánd s. k.”
