Fehértemplomról, sept. 7.
Fehértemplomról, sept. 7.
Rácz százados a hadügyministeriumhoz következő tudósítást küldött: September 6-kán kiindúlt a zászlóalj a körülfekvő tájékot megvizsgálni és az ott fekvő ellenség ereje felől tudomást szerezni. Zászlóaljunknak fele egy ágyúval, a városi parancsnok Maderspach őrnagy úr rendelete nyomán, Plitz százados úr vezérlete alatt Krusitz felé küldetett, hogy onnan, a hol eddig a szerbek táboroztak, az ellenséget visszaverve a falu lakosait meghódítaná, a mi meg is történt. Az ellenség sáncza szétrombaltatott, 400 elrabolt szarvasmarhát, 40 lovat, mintegy 2000 juhot és több sertést találván, azokat a fehértemplomi polgároknak kárpótlásúl behajtották. A zászlóaljnak másik fele Rácz százados vezénylete alatt Kusicza és Szlaticzára küldetett. A százados ur ezen a helységek lakóit a dolgok mibenlétéről körülményesen tudósítván, magokat minden tétovázás nélkül megadák, és a magyar ministerium iránti hűségre kötelezék, megjegyzék egyszersmind, hogy ők papjaik és más lázadók által úgy tudósíttattak, hogy nekik ezentúl anyanyelvököni beszédök és vallási szertartásuk nem fog engedtetni.
Itteni megerősített sánczuk szinte elromboltatott, a szlaticzai kalugyerek kolostora hol a rabló szerbek és ráczok főnökei összejövetelt tartottak – mint legveszélyesebb hely, a főparancsnok rendeletére hamuvá tétetett. Itt 5000 töltöny, 5 mozsárágyú czélszerűen elkészülve és kerekekre állítva, egy dob, 14 szuronyszíj, 14 tokmányszíj és 8 tokmány kezünkre került. Ez alkalommal elfogatott a zárdában Zsivanovich fehértemplomi születésű rácz kapitány, a ki a Fehértemplom elpusztításának legnagyobb eszközlője volt.
September 7-kén reggeli 4 órakor a zászlóalj egy határőrszázaddal, és 4 ágyuval kiindult a Wracsegájon tartózkodó ellenséget kipuhatolni, azonban a ráczok jövetelünket észrevévén, sánczaikból mintegy 2000 lépésnyire erősen kezdettek reánk puskázni; de honvédeink rájokrohanásától, és vagy háromszori ágyuzásunktól megijedve, Wracsegájt egészen odahagyták, melly helység minthogy a rablók főgyülhelyéül szolgált, előbb sánczai szétromboltatván, felgyújtatott,
Az ellenséget a Karos vizén túl kergettük, és úgy Fehértemplom vidékét az ellenségtől minden felől megtisztítván, szabaddá tettük.
Mind a két alkalommal még csak egy emberünk sem sebesíttetett meg.
Egy század által kifürkésztük, hogy az ellenség Karos vize túlsó oldalán a homokban egy nagy megerősített sánczba hátrahuzódott, és ott tartózkodik, de a nagy homok miatt, ágyúval oda menni csaknem lehetetlen, a gyalogsággal pedig lovasság nélkül semmivé tenni nem lehet, mert már 3000 lépésnyire az ellenség futásnak indul.
