Protestans tanárok nyilt véleménye a tanodák ügyében.
Protestans tanárok nyilt véleménye a tanodák ügyében.
F. hó elején, a prot. három hitfelekezetűeknek, a közoktatási és cultusminister urral tartott értekezletnek napjaiban, a midőn elsőbben az egyes fekezetek külön, utóbb pedig a mind három felekezetűek együtt is tanácskoztak, teendőik és nem-teendőik iránt határoztak, nyilt tanácskozmányba gyültek össze a következő prot. tanárok: Berde Áron, kolozsv.; Brassai Samu, kolozsv.; Ballagi Mór, szarvasi; Bocsor Ist., pápai; Breznyik Ján., selmeczi; Cunczius Kár., selmeczi; Dirner Endre, pesti; Emericzy Lajos, nyiregyházai képezdei igazg.; Farkas Károly, losonczi; Godra Mihály, uj-verbászi; Kanya Pál, pesti; Kalincsák János, modori; Kiss Ferencz, székely-udvarhelyi; Koller Samu, lőcsei; Melczer Lajos, pesti; Michnai Endre, pozsonyi; Nagy Péter, kolozsvári; Pataki János, már.-szigethi; Pásztory Dán., márm.-szigethi; Péczely József, debreczeni; Tarczi Lajos, pápai; Terray Károly, losonczi; Tomasek Pál, lőcsei; Tavasi Lajos, pesti; Tatay István, sopronyi; Schmidt István, budai; Vandrák Endre, eperjesi; Varga János, n.-kőrösi. Azonkivűl még magántanítók és nevelők: Domanovszky Endre; Herfurth József; Horárik János; Szemian Dienes, s többnemű hallgató.
Együtt levén ennyien és pedig minden felekezetbeliek, kitűzték az oskola ügyéről véleményöket kölcsönösen kifejteni és valamelly közös határozatban megállapodva, azt egyszersmind nyilvánitani. Elnökűl közfelkiáltással, a debreczeni főoskolának hazaszerte ismeretes historicus tanára Péczely, jegyzőűl pedig az 311unitarius tanár Berde Áron választatván, a gyülés megalakult. – Alig szólottak még néhányan, a midőn Tarczi Lajos, pápai tanár, figyelmezteté a gyülést, ha valljon fogja-e az tanácskozmányait olly határozati erőre emelhetni, miszerint a többségnek a kisebbség magát alárendelje? A felszólalásnak senki ellent nem mondván, közösen megállapított határozattá lőn az akkor mindjárt fel is olvasott vélemény-nyilatkozat, azon kijelentéssel, hogy az egyfelől a közoktatási minister urhoz, másfelől pedig, és különösen e lapokban a sajtó nyilvánosság utján az egész haza eleibe adassék.*
A harmadik kivánat volt, hogy a nyilatkozat a három felekezetű értekezlet eleibe is adassék. Ez is megtörtént. Minő sikerrel? arról más tudósítsa a t. közönségét; rám a lap útjáni közlés levén bizva, im azt teljesítem. – Tavasi.
„A prot. mind három felekezetbelieknek, a magyar hazában, legszebb és legszentebb joga az, miszerint egyházi és iskolai ügyeiket önmagok kormányozzák.
Ezen jog, a melly az ezelőtti mind két hazában, törvények és törvényes békekötések által biztosítva és elismerve van, – az egyházra való alkalmazás által, szülte a lelkiösmeret szabadságát, a szabad vallási gyakorlatot, mellynek nyomán a prot. felekezetek vallás dolgában, mind a hiendőket mind pedig a teendőket magok határozzák el; az iskolákra alkalmazása által pedig, e jogból ered a protestánsoknál a tudomány fejlődésének szabadsága, a szabad tanítás, a szabad iskola állítás és általában a nevelési és tanítási ügynek szabad önkormányzása.
A protestans ezeket a maga autonomiájának nevezi.
A mit a protestans, több mint 300 év óta gyakorolt, a miért annyi idő óta – egyfelől a megkötött római egyház ellenében, a mellytől épen a szabad lelkiösmeret erejénél fogva szakadott el; másfelől pedig a megkötött absolutisticus status irányában, a mellytől a tanítás szabadságában függni nem akart – kivívott és magának törvényileg és gyakorlatilag biztosított: azt immár általánosban érlelve meg a haladó kornak hatalmas szelleme, ugyancsak törvény által látjuk kimondatva; egyfelől a tökéletes vallási egyenlőség és viszonosság elve elismerésében: másfelől az egymás iskoláiba járhatás és nem különben a tanítási és tanulási szabadságban.
Azóta új stadiumban üdvözöljük az emberi és polgári társaságot; a közösen szabad tanításnak az alapján, közös és országos tudomány-intézeteket indul állítani maga a mindnyájunknak közös és szabad hazája.
A prot. tanárok ezeknél fogva, az immár szabad és közös alkotmányos hazában, a mellynek mindnyájan kiegészítő polgártagjai vagyunk, elérkezettnek hiszik azon időt, mellyben a prot. testületet felkérjék és felszólítsák, miszerint az, a hit szabadságát és a szabadság alapján alkotott szabad vallási egyesületet, a prot. egyházat magának fentartva, a tudományt és ennek megfelelő intézetét a tanodát, az eddigi vallásfelekezeti korlátok közől felszabadítva, az átalános tudományszabadság mezejére bocsássa.
Szabad hitegyesülés és szabad tanítás minden polgárra nézve, az a mai kor küzdelmeinek egyik legszebb nyereménye.
A prot. tanítók bízván a kor-szülte és nemzet biztosította e szabadságban, a szorosb értelemben vett egyháztól, mint önálló és vallási hitegyesülettől, különváltnak és önállónak kivánják a tanügyet is.
A hittudomány az egyházé, és hogy az, annak rendelkezése alatt álljon jövőre is, az magában értetik; de a tudomány átalában mint közös nevelési és tanítási ügy, ugy tartjuk, hogy az nem lehet többé csak egy felekezeté, az az összes hazáé egyfelől, és másfelől az összes emberiségé. Annak fölvirágozása az összes nemzet érdekében van.
De a mi a nemzetet egészben érdekli, a mi életét minden irányban fejleszti, jövendőjét biztosítja, azt az egész nemzetnek kell elrendelnie, az egész nemzetnek kell kezelnie. És igy a tanügynek, a tanszabadság elvének tökéletes föntartása mellett, az álladalomtól kell függnie, a tanítónak a haza hivatalnokának lennie.
Kivánja ezt különösen:
1.) Az alkotmányosság fogalma és ennek kifolyása, a népképviseleti törvényhozás.
Mióta a nemzetet mindnyájan teszszük; mióta status mindnyájan vagyunk; mióta a törvények mindnyájunknak képviseleti befolyása által hozatnak: nincs, és nem lehet többé e hazában kiváltságos állás, nem lehet kiváltságos közügy. Minden közügyét a nemzetnek, a nemzeti törvényhozás dönti el. És illyen ügy levén a tan- és nevelésügy is, kivánjuk, hogy ennek külső elrendezése a törvényhozásból folyjon ki.
Vagy féljünk-e önmagunktól? féltsük-e a nemzet ügyét a nemzettől? a törvényadta és törvénybiztosította szabadságot a törvénytől?
És na netalán félnünk lehetne, nem találnánk-e a szabadsajtóban, a szabad egyesülési jogban, és a közakarat nyilatkozhatásának minden tényezőiben olly hatalmat, melly a törvényhozás asztalán és a törvény-végrehajtás kezeiben netalán ferde irányban nézetett tudomány-ügyet ismét útba igazítsa?! Nem felelős-e a nemzetnek közoktatási ministere? nem áll-e ő a törvényhozás teste előtt, mint számoló? Nem a közvélemény, nem-e az értelmesség előtt?
2.) Kivánja azt a hazának jelen érdeke, kivánja szebb és dicsőbb jövendője. Olly, annyi és akképen felszerelt iskolákra van már is szükség e hazában, minőket, mennyit, és a mint felszerelhetőket sem egyes polgárok, sem egyes felekezetek felszerelni nem képesek. De ha az érdekek összesűlnek, létesülni fognak illy iskolák, bátran ki lehet mondani, miszerint a haza jelen veszedelmes bomladozásának egyik és aligha nem főoka az eddig hazaszerte uralkodott separatisticus nevelési és oktatási rendszerben rejlik. Ki ne kivánna szebb jövendőt, ki ne kivánna dicsőbbet e nemzetnek a szabadság, egyenlőség s testvériség elveire fektetendő nevelés által? a ki egyekké akarja a polgárokat, az szoktassa együvé a gyermekeket; itt a szeretetnek ölelése közt az öröklött idegenkedésnek és netáni gyülöletnek magva is el fog enyészni. A ki szereti az egyességet, ne nevelje a különbséget a gyermekekben.
3-szor. Kivánja azt minden vallásfelekezeteknek egyenlőségi és viszonossági törvénye. Ha a haza gyermekeinek minden tanodába szabad járni, nem következik-e abból, miszerint ezen tanodáknak közöseknek és egyenlő tanrendszeren alapulóknak kell lenniök? azon szabadságot vagy kiváltságot, mellyet eddig a protestans tanintézetek birtak, méltán és törvényesen igényelheti immár a maga számára valamennyi tanintézet, vagy felekezet. Hányféle függetlenségnek kellend e szerint e hazában lennie? hánynak kiváltképen még akkor, ha uj meg uj vallási egyesületek és felekezetek fognak hazánkban létre jőni? nyerhetend-e az által a tudomány? nem fog-e gyengülni a haza? ellenben a tanügy kezelésének a nemzetre való bizásával nagyszerűbben és szabadabban fog az fejlődni és általa dicsőülni és boldogulni a nemzet.
4-szer. Kivánja magának az álladalomnak financialis érdeke. Az álladalom az iskolai ügyek fedezését magára vállalta ugyan, azonban a ki hazánk körülményeivel ismeretes, legott átlátja, miszerint ezen adott szavát beváltani iskoláink eddigi állapotban maradása mellett teljes lehetlen. De ha szinte a lehetlenséget lehetővé birná is tenni, ki volna olly elfogult, hogy ezen eljárását a hazára, nemzetünk öszhangzó fejlődésére s az alapos tudományosság felvirágzására nézve czélszerűnek hinné? megosztott, parányi ágazatokra felbontott erő, valamint a természetben, épen ugy az iskolai ügyekben is nagyot és dicsőt egyátalában nem eredményezhet, s épen azért, mi nem a sok és külön-külön gyenge, hanem a kevés, de anyagilag és szellemileg erős iskolákban látjuk nemzeti és tudományos fejlődésünk biztos zálogát.
Ezen okok bírtak bennünket arra, miszerint kivánjunk olly közös iskolákat, mellyek az egyenlőség, tanszabadság és testvériség erős alapjain nyugodván, hazánkat a separatisticus törekvések széttépő kezei közől kiragadják, s a mellett hogy a mivelődés, a tudományosság magasabb fokára emelnék, a testvériség lánczaival fűzzenek be azon egy család a nemzet egyetemébe. Igen, ezen magas eszme annyira áthatotta keblünk minden redőit, miszerint legkevesbbé sem kétkedünk, ezen nyilatkozatunkat a mind három hitfelekezetű protestans képviselők egyetemes gyülése elébe felterjeszteni, bizton reménylvén, miszerint mint hit- és ügyrokonink, e nagy és boldogító eszmét alárendelt és elnémulni kellető érdekek miatt elesni nem engedik.
E nyilatkozatunkat egész bizodalommal mind a három felekezetű protestáns képviselők testületének és a hazának figyelmébe ajánlva, tisztelettel maradok, september 3-kán 1848-ban a Pesten egybegyült protest. tanár követek nevében, Brassai Samu, helyettes elnök.
Az előre bocsátottak nyomán, még következőkben egyesültek a többi napokban egybegyült tanárok: „mikép hiszik a hazai iskolai ügyet most elrendezőnek?
1. A fenálló és egymás közelében eső főintézetek valláskülönbség nélkűl, hatalmas és a tudományosságot emelendő legalább két egyetembe egyesittessenek; a többi ugynevezett főiskolák három szakegyetemekké, tehát ollyanokká alakíttassanak, mellyek körükre és felszerelésökre nézve a fölebb említett két egyetem azon nevű szakaival teljesen egy lábon álljanak.
2. A szomszédságos vagy épen egy városban levő bármelly felekezetű középtanodák (gymnasiumok és progymnasiumok) részint real- és ipartanodákká változtassanak, részint erős középtanodákká egyesittessenek.
3. Az alapítványok a birtokra nézve az eddigi jógállapotban maradnak. Jövedelmeik kezelésére és hová fordítására nézve azon tanintézet sorsát követendik, a mellynek javadalmára hagyományzóik rendelték, tekintetbe véve a netalán ezek által kitüzött különös és sajátságos czélokat.
4. Az iskolák kormányzását illetőleg: legyenek a ministerialis kormánynak felelőséggel tartozó kerületi és helybeli bizottmányok, mellyek tagjai a neveléshez értő szülők, nevelők és tanárokból álljanak, olly módon, hogy minden érdekelt felekezet kellőleg képviseltessék.
5. A tanárok választását illetőleg l a kerületi tanbizottmány az illető iskola befolyásával válaszszon a ministerium által megerősítendőt.
6. A tanárok csak bepörléssel s ezen pör lefolyása után itéletesen mozdíttathassanak el hivatalukból.
A Pesten egybegyült három hitfelekezetű prot. tanárok nevében közli, Pesten, septemb. 6-kán 1848.
Dr. Tavasi Lajos.
