Az Agramer Zeitung.
Az Agramer Zeitung.
Melléklap gyanánt megkezdé a hadállásróli napi jelentéseket. Az első bulletin szerint a Dráván sept. 11-kén átkelt ellenségünk előcsapatát Budisavljevics alezredes vezérlette. Kempen tábornok is átjött a Dráván, s a sereg bal szárnyán fog működni. Sept. 12-ére volt a horvát tábor derekának betörése jelentve. A tartalékcsapatot pedig Hartlieb altábornagy sept. 13-kán vala behozandó.
B. Jellacsich beütvén Magyarországba, első gondja is az volt, megsimogatni bennünket magyarokat. A régi poros levéltári iratokban hihetően nyomára jött azon biztos eszköznek, miként lehetett egykor a magyart megszédíteni; megkisérté, magyar nyelven is irá nyilatkozványát, és abban minket kedves barátinak és testvéreinek nevez, és a sok czifra „perchara gens hungara“féle régi elavult szólás formák között igéreteket tesz, isten tudja mi mindenféle boldogság háramlik reánk abból, hogy ő fegyveres kézzel lépte át Magyarország határait. A többek között azt is mondja, hogy tekintsük a kezet, mellyet nyujt, testvéri kéznek, – ő semmit sem akar kárunkkal kivívni.
Köszönjük alázatosan a gyönyörű szavakat. Tetteid mást bizonyítnak; s a tendentiákat egy pár szóval igen szépen elárulta zsoldosod, az Agramer Zeitung is.
Baráti kezet igérsz nekünk, és ten szavaid s tetteid azt mutatják, hogy szent szabadságunkat, alkotmányos jogainkat eltiporni, s az országot a százados járom alá visszahajtani szándékozol.
Testvéri kezeket igérsz, és meg akarsz fosztani azon felelős kormányrendszertől, melly után a haza századok óta epedve vágy, s melly egyedűl képes azt az enyészettől megmenteni.
Nép barátjának vallod magadat, s istentelen kezekkel kivánod szétdúlni annak kivívott ifju szabadságát, hogy romjain ismét csak néhány kiváltságosok tombolhassanak ittas mámorukban.
Testvéri kézzel, rabló csoportok által foglalád el Fiumét, mit azonban, csak a bécsi camarilla azon ármányával sükerült eszközleni, miszerint a magyar tengerpart védelmére rendelt magyar katonaság, odafelé irányzott utjából másfelé fordíttatott, s a város védetlen maradt.
Köszönjük a testvérkezet, melly árulással szövetkezve ellenünk, más tesz, mint a mit a hizelgő nyelv beszél.
Az Agramer 14-kei száma leirván a horvát beütést, nagy fennen hirdeti, hogy a dráván inneni népet nyugalmasnak és békeszeretőnek találta, de ugymond, nem is történt sarczolás, mert még most a szükséglet Horvátországból szállíttatott.
Nos aztán, ha elfogy ezen provisio, a testvérkéz nem fog-e nyulni rabláshoz és pusztításhoz. Pedig már elfogyott, s ugyancsak vágatja a requirált ökröket. Első beköszöntésül 100 ökröt, s 150 akó bort raboltatott el.
És továbbá azt mondja az Agramer, hogy maga báni rendelet következtében a Muraköz, – Magyarországnak egyik termékeny szigete, – örök időre Horvátországhoz kapcsoltatott.
Ezt is testvérkézzel foglalá-e Jellacsich a magyartól.
Igen is, mert ujra olly árulóval szövetkezett, ki magyar létére megbélyegezve historiai család-nevét, még csak egy puskaelsülésével sem akadályozá a betörést. Szabad utat engedett az ellenség csapatainak.
És illy emberek bitorolják a barátság és testvériség szent nevét.
De a csábító syreni hangoknak többé hitelt adnunk nem lehet.
Sz. F.
