NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
A frankfurti gyülés választmánya a schleswig-holsteini fegyverszünet ellen következő észrevételeket tesz: 1) Az aug. 7-ki fölhatalmazás, szerint a porosz király megbizatott, az ideiglenes központi kormány nevében, fegyverszünet eszközlésére, mit ő azonban saját és az összes német szövetség nevében tett meg. Ezt a központi kormány nem mellőzheti el hallgatással, mivel ez által a dolog ugy tűnik föl a világ előtt, mintha a központi kormány egyes nagyobb statusainak nem lenne képes parancsolni. 2) A fegyverszüneti idő három hónapról hét hónapra terjesztetett ki, a mi mindenképen káros, mert ha az ellenség igazán akarja a békét, akkor szükségtelen illy hoszú időt, ha pedig a háborút akarja folytatni, akkor nevetséges neki a jövő tavaszig engedni időt, midőn ellenünk minden tengeri erejét fölhasználhatja. 3) A seregről szóló czikkben ki van mondva, hogy a holsteini seregek a német főparancsnok alatt álljanak, a schleswigiek iránt pedig nem történt határozat, mi némiképen aggodalmas. 4) A két herczegségbeni négy tagból álló ideiglenes kormány maga birt volna joggal magának egy ötödik személyt elnökől elválasztani, vagy a választás 330iránti egyet nem értés esetére, az angol kormány volt erre felhatalmazva, mig most ellenkezőleg e jog a porosz és dán királynak van kezébe adva. 5) A bellevuei convent szerint, a porosz király lekötelezte magát, oda munkálni, hogy alauenburgi herczegség előbbi helyzetébe állittassék vissza; most azonban Schleswig-Holstein analogiájára itt is ideiglenes kormány állittatik fel, végre különös az is, hogy a végrehajtó hatalom a régi rendszer mellett küzdő férfiak kezében van.
– Boroszlóból, sept. 14-ről irják az Oest. Allg. Ztg-nak, hogy a ratibari kerületben lázadás ütött ki, mellyhez rövid idő alatt több ezerre menő parasztság csatlakozott, kik az ellenök rendelt dzsidásokat nem csak szétverték, de közűlök számosat tetemesen megsebesitve, őket visszavonulni kényszeríték. Az egész mozgalmat egy paraszt fia vezérli.
– Frankfurt. Az ideiglenes középponti hatalom és az egyes kormányok meghatalmazottai köztí viszony megállapítására, a ministeri tanács előterjesztése következtében a birodalmi kormányzó következő rendeletet bocsátott ki: Németország ideiglenes középponti hatalmáról. Az 1848-dik évi jul. 28-án hozott, s az ideiglenes középponti hatalmat érdeklő törvény által, annak hatásköre, mind a hadisereg fővezérletét, mind pedig a népjogi közlekedést és a végrehajtó hatalom kezelését illetőleg, mindazon ügyekben, mellyek a német szövetségi status átalános biztosságát és jólétét illetik, megállapíttatott. Ezen törvény 14. §-a azon határozatot foglalja magában, hogy a végrehajtó rendszabályokra nézve, a mennyiben lehetséges, az egyes kormányok meghatalmazottaival egyezés eszközöltessék. – Már 1848-ki jul. 15-én kinyilatkoztatta az ideigl. központi hatalom, hogy jogai és kötelezettségei gyakorlatában, a német kormányok bizalmas közremunkálására vár, mint a kikkel egy czélra törekedik, és hogy, valamint e tekintetben őszinte közlésre számít, a maga részéről is mindenkor szigoruan meg fogja azt tartani. Ezen nyilatkozata folytán, úgy hiszi, hogy, miután már mindegyik kormány meghatalmazottat rendelt a központi hatalomhoz, azokhozi viszonyáról kötelessége nyilatkozni. – A központi hatalom megismeri kötelezettségei nagyságát és fontosságát, tudja, hogy azoknak megoldása rendeleteinek erejétől és határozottságától föltételeztetik, és hogy, habár az egyes statusok igényeit szem elől nem tévesztheti is, mindenek előtt Németország egységét kell kivívnia s megoltalmaznia. Ezen elvekben a központi hatalomnak a meghatalmazottakhozi viszonya ki van mondva. Elismertetik ezzel, hogy a középponti hatalom határozatainak végrehajtása általok eszközöltetik, elősegíttetik és megkönnyíttetik, a nélkül, hogy följogosittathatnának a központi hatalom határozataiba eldöntőleg befolyni, avagy valamelly collectiv ügykezelést gyakorolni. Minélfogva fentartja magának a központi hatalom, a körülményekhez képest az egyes német statusok kormányaival s azoknak vezérlő organumaival közvetlenül közlekedni, hasonló viszonzást várván maga részére is. Azonban a végrehajtási rendszabályok teljesitése végett magokhoz a meghatalmazottakhoz is forduland, s felterjesztéseiket, a mennyiben czélravezetőknek tapasztaltatnak, elfogadandja. Miközben föladatául tűzi ki a központi hatalom a meghatalmazottakkali közlekedése folytán, az egyes német statusok kivánatai-, szükségei s viszonyairól tudomást szerezni, s azokat, mind azon kedvezményekben részeltetni, mellyek Németország közös érdekeivel megegyeztethetők. Frankfurt aug. 30. 1848. János herczeg, birod. kormányzó. Schmerling.
