Pápán, sept. 16.
Pápán, sept. 16.
Hasznosnak vélem, értesíteni az olvasó közönséget, a botrányos jelenetről, melly tegnap este elő adá magát nemzetőrségünk körében.
A kapitány ugyanis, felszólította a zsidó őröket, hogy mielőtt a gyakorlatról haza mennének, nyilatkozzanak, valljon holnap – a sábesz napján – akarnak-e megjelenni a gyakorlatra, vagy inkább otthon maradni szeretnének. A felvilágosodott izraeliták közlelkesedéssel felkiálták, hogy eljőnek mindenesetre, az orthodoxusok, ellenben keservesen zúgolódának, hogy nem kell! E zúgolódás folytán a kapitány meghagyá, hogy a dobszó hallatára azok, kik akarnak, jelentsék magokat a fegyveres gyakorlatra, kik pedig nem akarnak, otthon maradjanak.
Mi e részben a kapitány eljárását nem helyeseljük; mert hol van a törvény, mellyen efféle megkülönböztetések alapulnának? hol van az utasítás, melly a parancsnokokat kötelezné, hogy a zsidóság babonás makacsságát vegyék tekintetbe? vagy tán a bátorlétnek ollyan helyzetében volna vidékünk, hogy a zsidóelleni tréfák ideje megérkezett már? szóval: rejtély előttünk, mi birhatta volna az okos kapitányt arra, hogy a zsidók babonájával kaczérkodjék! De annál kevésbbé lehet helyeselnünk a zsidóőrök magaviseletét.
Ne véljék, izraelita hazánkfiai, hogy ellenséges indulattal szólok. Higyék el inkább, hogy igazi barátjuk levén, csak javukat és gyermekeik javát szeretném előmozdítani, keresztény szeretetből eredő intéseim által.
Emlékezzenek meg arról, mikép azon időtől fogva, hol a rabbinismus lábra kapott izraelben, őseik legszerencsétlenebb csapásai onnét származának, mivel szombaton a fegyveri szolgálattól vonakodának.
E vonakodás következtében elfoglalta Ptolomaeus Soter Jeruzsálemet, a babonás nép fővárosát védni nem akarván.
E vonakodás következtében mészárolta Fülöp, Antiochus Epiphanes tábornoka, a szegény zsidókat, kik szerencsétlen elfogultságuk által, inkább védtelenűl meghalni készen valának, mintsem hogy a szombatot megszenttelenítették volna. S ámbár akkor nem hiányzának lelkes izraeliták, kik népöket felvilágositották, mégis későbben újra feltámadának ugyanezen előitéletek a szombati katonáskodás ellen. Pompejus szinte egy ünnepnapon Jeruzsálem urává lett, Judaeát, mellynek kormányzásaért testvérek hasonlának meg, a rómaiak rabigájába döntvén.
Ideje volna már, izr. polgártársak, hogy a balvélemények s a vakbuzgóság szomorú következményeit átlátván, okos s felvilágosult hitsorsosotok példáját követnétek, kik átlátják s érzik, mikép a honvédelemrei kiképzés által a szombat távolról sem szentteleníttetik meg.
De ideje volna annak is, hogy ti, őrseregi tisztek, a zsidókelőitéleteivel ne kaczérkodnátok. Részesűljenek velünk az izraeliták minden jogokban, de hitbeli ürügyek alatt ne szabadítsák fel magokat a kötelességek teljesítése alól. Botrányos, hogy némelly orthodoxusok, kik az őrszolgálatra minden tekintetben képesek, üres kifogások nyomán felszabadulának; de még sokkal botrányosb, hogy csak kérdés is tétetik a felül, valljon azok, kik besoroztattak és megesketének, sábeszbeli mentekezések következtében, felmentve legyenek kötelességök teljesítésétől. Kérjük: jövőre illyesmi ne ismételtessék!
Sz.
