Belső Szolnokból. Dézs sept. 10-kén.
Belső Szolnokból. Dézs sept. 10-kén.
A honvédeket, összeiró bizottmányok működéseiket járásonként megkezdették. Vannak helységek, hol a nép magát összeiratni nem akarja, s a biztosoktól az engedelmességet megtagadta. Némellyek felszólalának: hogy az nem a király hirével történik, s mondák: hogy addig senkinek nem hisznek, mig maga az Imperatu nem parancsolja.*. Azonban ez csak egy két faluban történt. Több oláh helységekben pedig, ha az anya-könyvek nyomán az összeirás meg is történt, de az ifjuság az erdőkbe rejleng, mert hitelt felül múló az, mennyire irtózik az oláhság a katonáskodástól és fegyvertől, két-három fegyveres katona, falvakat kikergethetne. Mondják, sokan inkább urat szolgálnak, mint katonáskodnak. A magyar részéről ellenben, gyülnek az önkénytesi zászlók alá; 30 éven alól Erdélyben minden magyar ifju kész meghalni a hazáért, 30 éven túl két harmad rész, s igy az ifju nemzedékre egészen, s a meg lett koruaknak két harmadára bizton számolhat a hon. Az oláh elemtől nem félünk, mert ha a reactio némellyeket fel bujt is, a mozgalom nem a nemzet öntudatos életéből származván, mint a Hora-világ, azonnal kioltathatik. Az oláhság értelmesebbjei pedig bizonyosan részünkön lesznek. A szász nemzet a jó békességért lenyugszik, és sokkal körültekintőbb, mintsem bizonyos jóllétét a hadak kétes koczkájára tegye ki. Azért ha némelly helyeken ellene is szegülnek a katonai összeirásnak, ez ne aggaszszon bennünket. Állítsuk ki azokat, kik összeiraták magokat, s bizonyosan elég lesz a haza megmentésére. A reactioval pedig többé ne alkudozzunk, minő gondolat az: rablókkal becsület utján boldogulni akarni! Átok a gondolatra, melly a kormánynak legelébb is e javaslatot sugá.* Támaszkodjunk önerőnkre, s mérközzünk meg elleneinkkel, és mutassuk meg: hogy él magyar, áll Buda még! – Rend. lev.
Kitől tanulta ezt az értetlen nép? Bizony a melly nemzet maga nem gondolkodik, vak eszköz az az ármány kezében, s ön maga ássa meg szabadságának sirját! – Rend. lev.
Bocsásson meg tisztelt levelezőnk, magyar kormányunkat nem érheti azért átok, mert a horvátügy kiegyenlítését megkisérté. Mi most is azt mondjuk, hogy horvát atyánkfiai saját érdeköket föl nem fogva tőlünk szakadni szándékoznak, mi nem akadályozzuk függetlenségök kivivását, de ez is csak kölcsönös egyezkedésünkkel történhetik. Azonban a szerb rabló csoportok irányábani alkudozásokról semmit sem tudunk. – A szerk.
