Sopron sept. 14.
Sopron sept. 14.
Némuljon el minden ön- és pártérdek, nemzetiségi surolódás, gyanúskodás, gyáva kisszerűsködés.
A haza veszélyben van. Végezzünk, mert végeznünk kell elleneinkkel; majd béke idején rá érünk belviszonyainkat s magán dolgainkat kellően rendezni.
Tűhegyre állitvák dolgaink. Királyunk beteg, és a reactio merészen felüti fejét, nyiltan áll előttünk, hogy e szabad hont az osztrák császárságba akarják foglalni. Jellacsich, a pokol küldötte, fenyegetőzve áll határainkon s már át is tört császári zsoldosokkal, ágyúkkal, golyókkal s röppentyűkkel, de meg ne rémüljünk.
Ő nem egyéb, mint kitömött óriás báb; ragadjuk meg, rongy foszlányai lehullanak, aggatta bár azokat reá az isten kegyelméből uralkodó ház bármellyik tagja, s hímezte bár zászlait Bécsben a Hofstickerin.
Nyolcszázados jog harczol mellettünk, és 300 éves jogi küzdelmekben nyilt csatatéren, vérpadon s orgyilkosan elvérzett elődink, a dicsőült lelkek őrködnek felettünk. Szabadság s függetlenségért küzdünk – s ki meghalni kész – szolga lenni nem fog. E gondolat, illy elhatározás, és Árpád véren szerzett hona nagy és szabad lesz. Porainkat csókolják a szabadságra és őnállásra emelt utódok.
Honfitársak! álljon mindenki helyére – nincs felesleges kéz, mindegyiknek dolga van – hivatása nagy és magasztos.
Az első magyar felelős ministerium lemondását nem kell baljóslatnak tekinteni. Alkotmányos honban a király és miniterium úgy állnak egymáshoz, mint házas pár, ha egymással kijőni nem tudnak, kész az elválás.
A király és ministeriumunk elváltak egymástól – most megpróbáljuk őt ujra házasítni, s adunk neki uj ministeriumot, de nem azért ám. –
Mintha mi sem lettünk volna megelégedve ministereinkkel; hanem azért, hogy tán ő az ujjal jobban ki fog jőni.
Mivel pedig királyunk beteg, az uj ministeriumot majd csak akkor vezetjük elébe, ha szeretett nádorunk e hont rendezé, s ő és mi elleneinket széttiportuk.
Soproni tudósítást akarék irni, s ime még egy szót sem szóltam, mi rá vonatkoznék. – Itt nincs lelkesülés, a mi volt, szalmatűz vala s parázsa nem maradt. – A város kész pénz adakozásban s a honvédi zászlóaljhoz történt önkénytesek állitásában, hová 50-nél többet szállitott, magát kitünteté, de most már a dunántúli táborba önkénytes nem igen vállalkozik, és ennek oka, az anyagi érdekekhez való szoros ragaszkodáson kivűl, a fonytonos izgatás és bujtogatás, mert mi tagadás benne, városunk tele schwarzgelbekkel, annyira, hogy ha Bécsből nem kerűl Schönbrunnba zarándokló schwarzgelb csapat, innét egy felszólításra lesz egy xerxesi tábor.
Jellacsichnak is jó toborzó hely volna Sopron. Már innét egy pár ugy is van táborában: a hirlapokból ismeretes pseudo Jellacsich (par nobile fratrum) s bizonyos Öhlberg volt őrmester: – Zádor Lajos.
