NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
Lord John Rusel az angol ministerelnök, ki, mint tudva van, a napokban a szerencsétlen Irlandot utazá be, mielőtt Dublint elhagyta volna, Potter ur, Smith O Brienne védelmező ügyésze által az okból tartóztatott le, mert jelenléte mint tanúnak szükséges leendene, O Briennek e napokban megkezdendő vallattatásánál. A ministerelnök nagy nehezen és csak azon igérettel tudott megszabadulni, hogy ha tanuskodása elkerülhetetlenűl szükségesnek találtatnék, ő a legegyszerűbb törvényes fölszólításra a hely színén megjelenend; most azonban a királyné világos parancsából Scotiába kell utaznia. Sokan e jelenetben csak az angol törvénykezési formalitások szigoruságát látják, melly szerint még a kormány főnöke is letartóztatható, ha tanúként némi világot terjeszthet a bírák előtt folyó perre. A dublini Evning Ilerald azonban azt állitja, hogy a nevezett Potter ur birtokában van egy iratkának, mellyet a mostani ministerelnök a hires reform Bill agitationalis ideje alatt, aját kezűleg irt volna, s mellyben az irlandi repealerek felszólíttatnak, hogy tömegesen jőjenek Londonban petitióval, és szükség esetében fegyveresen is megrohanni a törvényhozási házakat... Ez iratka furcsa világot vethet az agitatorból lett ministerre, ki most egyre deportáltatja a polgárokat, olly politicai bűnökért, mellyekre ő maga birta rá őket.
– A Daily News a parisi nemzetgyülésről beszélvén, egy részt örömét fejezi ki azon, miként ezen gyülés hosszas ideig levén személyeskedéseknek küzdhelye, most érdekes és tartalomdús vitatkozások szinhelyévé vált; más részt azonban sajnálja, hogy épen az utczai véres jeleneteket előidéző tárgy fő-fővitatkozási tárgyul szolgál a parlamentnek, mi a gyülést szükségkép két részre osztja. Az ugy nevezett nép barátai a munkához jogot hirdetnek, nem gondolva meg azt, hogy ezen tétel kimondásában rejlik a veszély. A munkás osztály a társadalmi osztálynak ezen legutósó szeme tudván, hogy joggal bir a statustól foglalatosságot követelni, minden mozgékonyságát, erejét, rugékonyságát lassankint elveszitvén barommá aljasodik. A munkajog, ha ezt jognak nevezhetni, azon igazságokhoz tartozik, mellyeket a jóltevő kéznek rejtve kell tartani, ezt gyakorolni kell, de nem kitrombitálni. A franczia communisták tanaiból eredett bajokat mind leirni nem emberi toll feladata. Ezen tanok által Francziaország szabadsága veszélyeztetett. A civilisalt Europa fővárosa is e miatt rabló csoportok fészkévé vált. E tan ártott az olaszok függetlenségének és más szabadságra törekvő országoknak is. Röviden, nincs egyetlen egy iskola is, melly az emberiségnek annyit ártott volna, mint a Louis Blanc-é, de mégis az ezen iskolávali szigorú bánás, s igy az annak tulajdonított szerfeletti fontosság a bajt még inkább növeszté.
A communismus mint philosophiai theoria, magában véve ártatlan, de ha üldözöd, akkor vallássá változik át, s mint illyen, legveszélyesebb. Illy fokozatban látjuk ezt Párisban, melly ellen fegyver, ágyú, s ostromállapottal kellett küzdeni; s a mi legsajnosabb, a milly arányban gyülöletessé kezd válni, azon mértékben kezd veszélyesebb lenni.
