Szatmár megyéből.
Szatmár megyéből.
Sept. 18-ki bizottmányi gyülésünkben olvastatott főispánunkhoz intézett azon ministerelnöki levél, mellyben a megyénk részéről adandó katonaság-toborzás, vagy ennek nem sikerülte esetében, az összeírottakbóli sorshúzás útján eszközlendő kiállítása rendeltetik. Tüsténti foganatbavétel határoztatott. Óh mert nincs idő a halogatásra és veszteglésre; hazánk vészszel rettegtető sorsa minden igaz honfi kebelét mélyen szorongatja. Hadúr döntsön honunk szent ügy felett, nem bánjuk, – ha ellenségeink így akarják – de hogy Brennus kardja megüsse a mértéket, semmit ne mulaszszunk el. Ne féljünk, habár Hannibal ad portas is, Nubia párducza nem szül gyáva nyulfiakat. – Majd szőnyegre került az önkénytes sereg felszerelésének költségvetése; a multkor húsz ezer pengő forint vettetett ki, most ugyanannyival szaporíttatott; egyszersmind a nagykárolyi zsidóközség felhívatni rendeltetett az iránt, hogy az önkénytes lovasság felszereléséhez 20 ló vételével járulna. Meglátjuk, miként tesznek érdemet az illetők, a már nem sokára nekik is osztályrészül jutandó szabadság megnyerésére. A szatmárvárosi 65 egyénből álló gyalog önkénytesség ma érkezett városunkba. Holnap tovább Arad felé vonulandó, derék harczi kinézésű hadfiak. Az ég vezérelje őket győzelemről győzelemre! Mi egy kissé Cunctatoroskodunk. – Szatmári Pál.
