Verebély, september 17-kén.
Verebély, september 17-kén.
Midőn azon ministeri rendelet érkezett megyénkhez, melly szerint nemzetőreink közől 1500, a ráczok elleni táborba vala inditandó, azok kiállítását bizottmányi ülésünkben sorshúzás utján elhatároztuk. Sorshuzás alkalmával voltak, jelesűl a verebélyi járásban egész helységek, mellyek határozottan kijelentették, hogy ők sorsot huzni arra, ki menjen közűlök honunkat védeni, szégyennek tatanák; ők, úgymondják, nyert szabadságaikat, akármelly perczben parancsoltassanak az ellenség elébe, egytől egyig, utósó csep vérükkel is megvédeni készek, s inkább ők keresik meg az ellenséget, mint sem őt határaikba bevárják. Illy szép lelkesedés volt a népben, mig mi közös erővel önszabadságaik erélyes védelmére buzdítottuk, s fegyverben is, mennyire csak lehetséges volt, helységenkint gyakoroltattuk. Azonban őrnagyaink neveztetvén, általánosan azon elvet fogadta el a megye, hogy már most őrnagyok levén, többé a nemzetőrségi ügyekbe kivűlök senki sem avatkozhatik; s mi lett ennek eredménye? az, hogy Klobusiczky őrnagy, kinek kerületébe épen a fentebb érintett lelkes verebélyi járás esett, már 5-ik hét óta sem a nemzetőrség rendezéséhez, sem pedig annak fegyverbeni gyakorlatához még csak előkészületeket sem tett, sőt napról napra folytonosan vadászgatva nemzetőrei közt meg sem jelent; s igy ott is, hol ezelőtt közbenjárásunkkal a fegyveres gyakorlatok folytattattak, legnagyobb részint megszüntek, mert nekünk többé az őrnagyi hivatalhoz tartozó dolgokba, a fentebb érintett bizottmányi elv szerint, avatkoznunk nem lehetett.
A második eset, melly kínosan dulja keblemet, az: hogy midőn az utósó ministeri rendelet szerint, önkénytes nemzetőröknek lehető legnagyobb számmali kiállítása, s azoknak Váczra leendő sürgős átszállítása kivántatott, ismét azon elvnél fogva, miszerint minden nemzetőrségi visonyok egyedül az őrnagyi hivatalhoz tartoznak, az őrnagyoknak bizottmányi ülésünkből meghagyatott, hogy a nemzetőröket lelkesítsék, s hathatósan felszólítsák; közűlök minél előbb, s mennél nagyobb számú önkénytes nemzetőröket kiállitván, azoknak legsürgősb átszállitása a kitűzött gyülhelyre, Váczra eszközöltessék. S ime mi történt? Klobusiczky őrnagy a helyett, hogy a ministeri rendelet nyomán keletkezett bizottmányi határozatnak engedelmeskedve, hazánk jelen vészterhes körülményeiben annyira fontos, s lelkiisméretes kötelességét teljesítette volna, vadászattal, s utazással töltve egész idejét, a fentebbi ministeri rendeletet teljesítendő nemzetőrei közt meg sem jelent, holott épen a neki jutott verebélyi járásnak csekély népességű 4 helységeiben, midőn az előbbi ministeri rendelet folytán 1500 nemzetőr a bizottmányi végzés szerint, sorshuzás által kiállitandó volt, a küldöttség hivatalos jelentése szerint, 121 önkénytes ajánlkozott. És innen ered azon gyalázat, hogy egy ember tétlensége miatt Bars megyéből, melly lelkesedéssel karolta fel a honvédelmi ügyet, miután annak kezelése egyedül és kizárólag őrnagyi hivatalra bizatott, eddigelé Váczra, mint az önkénytes nemzetőrök gyülhelyére, csak egyetlen egy önkénytes nemzetőr sem állíttatott.
Tisztelt szerkesztő úr! lelkiisméretem, s hazafiui szent kötelességem int szives bizodalommal felszólítani önt, hogy eme agodalmas helyzetünk nyerendő orvoslás reményében nyilvánosság elébe terjesztessék; s ekként a nemzetőrségi tanács elnökével közölve legyen, kinek e vészterhes körülményeinken rögtön segitteni hatalmában áll, s ki ismert hazafiuságánál fogva a kellő intézkedések megtétele körül nem fog késni.
Jövő postán, a nálunk szálásoló János dragonyos ezrednek már itt ott ki is tört veszélyes irányzatáról okvetlenül tudósitani fogom; mi e vidéken életkérdés. – Most azért nem tudósitom erről, mert holnap után bizottmányi ülésünk lesz, hol e tárgy bizonyosan szőnyegre kerülend, s akkor mint már nyilvánosság elébe került ügyet, a megyének a feletti intézkedéseivel megküldendem. – Barsi nemzetőr.
