A szászok.
A szászok.
A újonczok összeírását meghagyó belügyministeri rendelet – mint már említők – N.-Szebenben ellenszenvre talált. A városi tanács elhatározá, hogy a felelős ministerium e rendeletét nemcsak félreteszi, hanem még be is vádolja a belügyministert a guberniumnál, a „Transilvania” szerint Erdélynek egyedüli törvényes kormányszékénél, a következő fölterjesztést intézvén sept. 4-kén hozzá: „Midőn a szász nép Erdélynek Magyarországgal 1848-ki majus 30-kán elhatározott uniojáról értesittetett, az egybegyült száz nemzeti egyetem egy ő felségéhez, Magyarország nádorához és az erdélyi országgyülési biztoshoz egy időben küldött kérvényben nemzetiségök, municipiumaik és autonomiájok biztosítását a megállapítandó unióföltételek utján sürgette, és egyszersmind kinyilatkoztatta: hogy e biztosítás elérése előtt az uniót megállhatónak nem tekintheti, és a magyar országgyülésen megszavazott semmiféle terheket el nem vállal.
E kérelemre s nyilatkozatra a szász nemzet nemcsak az uniót tárgyazó magyar országgyülési törvényczikk által volt és van jogosítva, melly szerint a közelebbi uniföltételek a közös magyar-erdélyi országgyülésen meghatározandók, hanem az által is, hogy a szász követek az unio iránt f. évi majus 30-án átadott nyilatkozatukban nemzetiségök törvény általi biztosítását magoknak fentartották, és hogy az unio eddig törvényesen nincs végrehajtva*.
Nem tudjuk, mit érthetnek szász atyánkfiai a törvényes végrehajtás alatt. A magyar országgyülés kivánta az uniót, ő fölsége szentesitette, az erédlyi országgyülés hasonlókép kimondta, s ő felsége ezt is szentesítette. Valljon mi kivántatik még hozzá?
E nyilatkozatra hivatkozni és mellette maradni igen kellemetlen ok adatott néhány óra előtt a tanácsnak.
Míg t. i. az összes száz nép az uniofeltételek s ez által nemzetisége, autonomiája és jogai biztosítása teljesülésének bizalommal nézett elébe: az alázatosan aláirt polgármester a magyar belügyministertől B. 8370. sz. alatt f. évi augustus 29-kén kelt körlevelet kapott, mellyben a még ő felsége által jóvá nem hagyott újonczállítási törvényjavaslat közlése mellett, ez újonczállításnak a katonáskodni tartozó ifjak összeirása általi előkészítése elrendeltetik.
Az alázattal aláirt tanács nem mellőzheti, sőt állásánál fogva kötelességének tartja, egész szerénységgel megjegyezni, hogy e magas ministeri rendelet időelőtti és kivihetetlen.
Itt az időelőttiség hosszasabban azzal motiváltatik, hogy a törvény még szentesítve nincs; a kivihetlenség okáúl pedig, hogy az erdélyi újonczállítási törvény meg nem szünte hozatik föl.
Végre így fejeztetik be e hét világra szóló oklevél: Ez aggodalmaktól megtelve, s egyszersmind kötelezve alattvalóit jogellenes terheltetés ellen védeni, e tanács az igen tisztelt (hochlöblich) országos guberniumhoz, mint Erdélyre nézve egyedüli törvényes organumhoz folyamodik, kérvén, hogy az (hochdasselbe) hatásköréhez képest eszközölje ki, hogy az újonczoknak a magyar ministerium által rendelt összeirása az ez iránti törvényczikk legfensőbb helybenhagyásig elhalasztassék, előbb azonban az unioföltételek meghatároztassanak, s ezekben a szász nemzet jogai, autonomiája, municipalitása és területi épsége törvény által biztosíttassanak, minthogy addig, míg ez meg nem történt, az unio végre nem hajtottnak fog tekinteni, s ennél fogva semminemű terhek el nem foglaltatnak. Kik stb.
Szegény elvakított szászok! Nem látják, hogy őket is ugyanazon camarilla, melly a ráczokat és horvátokat föllázította, eszközül használja gyalázatos czéljai kivitelére; nem látják, hogy midőn a Németországgal egy érdekű magyar elem ellen törekesznek, önmagok alatt vágják a szabadság fáját. Eljő ugyan a kiábrándulás ideje, vajha ne legyen késő! A nagyszebeni szász polgártársakat rövidlátásuk annyira vitte, hogy a ministeriumot az ennek alárendelt s tőle függő Landesguberniumnál bevádolni, s ettől kérni orvoslást elég együgyűek. Ollyanok ők, mint amaz egyetemi tanár ur, ki azt állítá, hogy ha ügye a ministeriumnál kedvezőleg nem intéztetik, ő azt a vármegyére appellálja.
E tettét a nagyszebeni tanács jónak tartotta néhány schwarzgelb kifejezéssel megczifrázva, a többi szász községeket is tudósítani, hol illy exaltált felkiáltások olvashatók: Wir stehen und fallen mit Oesterreich! Heil und Segen der untrennbaren oesterreichischen Monarchie! Heil und Segen unserm geliebten Regenten Ferdinand I. Kaiser von Oesterreich! Szegény, szegény szebeniek. – Sz–i L.
