OLÁHORSZÁG.
OLÁHORSZÁG.
Bukurest, sept. 19-én. Konstantinápolyba utazott követeink közől kettő e folyó hó 9-kén minden eredmény nélkül városunkba megérkezett, s igy forró óhajtásaik az oláhoknak, alkotmányuk megerősitése füstbe ment, vasárnap f. hó 10-én a szabadság-téren népgyülés tartatott, hol népszónokunk Bretyeanho a népet fegyverre szólítá fel, alkotmányuk kivívására, mibe a sok ezerből álló népség beleegyezett s magát s karját föligéré, mire azután szép csendesen, Mihály vitézdalát zengve, haza ballagott, de honn már fogadását felejtve, Mihály Vajda vitézségét emlegetve, várta, hogy majd mások állanak elő, és a szabaditó messiás egy uj Mihály Vajda személyében áll elő, s igy ő nekik semmi készületre nincs szükségök; másnap azaz september 11-én, ismét ugyan ott, népgyülés tartatott, de most már a népszószóló nem fegyver ragadásra, hanem könyörgésre szólítá föl a gyülekezetet, hogy t. i. szarándokolna Giurgevoba, a most ujonan küldött teljes hatalmu portai biztos Faus Effendi elébe, és kérné őt, alkotmányuk megnyerésének előmozdítására, a mire a nép ismét teljesen reá állott, és 13-kán részint szekereken, részint gyalog és lóháton, Golesku vezérlete alatt több, ezerből álló népküldöttség jelent meg Giurgevoban, részint Bukurestből, részint a körül levő helységekből, nemzeti lobogókkal; Faud Effendi eleinte még el sem akarta őket fogadni, azon feleletet küldve „miért jövének? hisz ő ugy is el jő Bukurestre és a nagy úr parancsát ott tudtokra adandja,” mig végre még is sikerült Goleskunak Suleiman pasa közbejárására által az elfogadtatást kieszközölni, de minden eredmény nélkül.
És íme végre is sikerült a stambuli orosz követségnek, a már megigért alkotmányt megbuktatni, és ezen népet egy kiszámolhatatlan örvény szélére sodorni, mellynek létrehozását maga is meggondolatlan tette által (mit alább előadok) sietteté, és az orosz boszú-szomját egész mértékben maga ellen felhívá.
Az egész népküldöttség, sept. 16-án, reményében csalatva, s egészen leverve, elázva s jobb sorsa fölött kétségbe esve érkezett meg városunkba, mire 17-kén ismét népgyülés tartatott a metropolitai országos teremben, hol a nép ismét fegyver ragadásra, (a mi nincs) és pénzbeli adakozásra szólíttatott fel, mivel minden pénztárak kiüretvék, azon felül mindennek hiányával levén, s mégis két hatalmasságnak akarnak ellent állani; kiknek jól felszerelt táborát óránként várjuk, minthogy Faud Effendi mintegy 10,000 főből álló kisérettel jelenend meg, s szinte ennyi váratik az orosz barbar részéről is, s lesz kit tartanunk, etetnünk, minden megtérítés reménye nélkül, s valjon ki fogja akkor az itteni magyarok személyét s vagyonát védelmezni, kik mind ebben ártatlanok?
Végre felviradt sept. 18-ka! s lön szokatlan mozgás. A nép csoportozott. Tizedesek jártak házról házra a népet az országházhoz hivandók, a hol megjelenve a nép, megkérdeztetett, hogy a porta és orosz czár parancsa következésében el akarják-e fogadni a régi, orosztól adott törvényt, el akarnak-e állni az uj alkotmánytól, mire a nép egyhangúlag „nemmel” felelt; azután a törvénykönyv a bojárok nemesi lajstromával egyetemben a sz. Mihály lovára tétetett, gyász posztóval betakartatott, és halottas harangszó és zene kiséretében az orosz consulatus épülete elébe vitetett, és az ott lakó titkár előtt kinyilatkoztatta a nép, hogy az orosz udvar által adott törvény nekiek nem kell, s ők azt készek megégetni és eltemetni; mire nagy halotjuk 6 nemzetőr által ismét fölvétetvén, számos papság és népség kiséretében az egész városbeli harangok zugása s katonai zene közt a metropolitához vitettetett, s ez fölkéretett, hogy átkát adván reá égettesse el; ő exlja a nép kivánságára azonnal egész főpapi diszruhájában, kereszttel jobbjában az erkélyen megjelent, teljesité a nép kivánságát, s halotti ének kisérete mellett átkát adván a régi törvényre, átkát azokban, kik a régi törvény alatt bármelly hivatalt elválalandanak, vagy annak új létrehozására segédkezeket nyujtanak, végre átkot mondott a bojár névre, s annak kiváltságára „legyenek” ugymond mind azok átkozottak, kik magokat ezentúl bojároknak nevezni merészlik, s mint reactionalisok bélyegezve, a néptől üldöztessenek.
Ennek végeztével a nép hurráh! kiáltások között meggyujtá a könyveket. Érdekes vala látni és hallani, midőn a bojárok nemesi könyvének nagyobb hamvas lapjai a széltől elkapatván, a nép ujongás közt kiáltá: „im egy pohárnok, egy kulcsár, egy bán, mint repül a semmiségbe. Ezen gyászos czeremonia végeztével a nép víg tábori zene kiséretében és lobogóival a metropolitai hegyre zarándokolt, Kisselov Gen. végső emlékét (mellyet neki az akkori háládatos román nép hála jelűl emelt) szétrombolandó. És ezt guny kiséretében véghez is vitte, a mi után d. u. 2 órakor szétoszolván, tettének teljes öntudatával haza ballagott.
Már most azon kérdés támadt föl: fogja-e Oroszország a rajta ejtett gyalázatot megboszulás nélkül szenvedni, azt hiszem nem! s mi lesz következése? az, hogy vagy 20,000 barbar orosz sereg városunkat megszállja, és a már a nélkül is elszegényedett népet, és külföld, nagyobb részt magyar és erdélyi kereskedőséget, mint ellenség meglepi és tönkre téteti minden visszafizetés reménye nélkül, tartva táborát mint Moldovában is. Boldogok azok, kiknek sorsa megengedi az innen való eltávozást.
Kereskedésünk tökéletesen tönkre van téve, mindenki szivszorongva néz a jövendő elébe, nagyobb bojárjaink ismét eltüntek, az orosz erőbe bízve annak jöttét várva, néznek a bizonyos siker elébe. Az idén nálunk uralkodott szárazság következtében a drágaság is bekövetkezett.
A Cholera ugyan – egyes eseteket kivéve – elhagyott bennünket, de ennek helyét a láz foglalta el, s a mi nevezetes, leginkább köztünk, külföldiek között.
Oh szegény, magyar hazám! milly lelket aggasztó híreket olvasok felőled! A magyarok istene, s a nemzet egyesült akarata legyen szabadítód. Oh csak most az egszer egy szív egy lélek uralodnék közötted, hazám népe!
