Nagy-Bányán is felüté fejét az ármányos reactio!
Nagy-Bányán is felüté fejét az ármányos reactio!
s a vidék nagy részét epemirigyként elborítá alacson cselszövényeivel. A reactio élén bizonyos Jovics nevű román ajkú ezredes, Jellachichnak sógora áll. Az elámított oláhság több helyeken gyüléseket tart, mellyekben részt vőn a lázító is, segédével, az oláh kékesdi lelkészszel Gradovicscsal. A nép seregesen tódul Naszodra, a keleti Messiáshoz, Jovicshoz, tőle kérvén tanácsot és segedelmet, az újoncz-állítás ellen, azonban a nép reménye meghiusult, mert a lázító, a helyett, hogy felmentette volna őket a katonáskodástól, ő kiván tőlük minden száz fej után egy újonczot. Minden helységből két ember feleskedtetett, hogy újonczokat szedendnek, az oláh határőrségbe olvasztandókat. A várakozásában megcsalatott nép Naszodról visszajövén, Jovics kivánságára hajolni nem akar, mert úgymond, ő sógora ama rabló csapat vezérének Jellachichnak, ki az alföldön a népet elevenen sütögeti, rabol és gyújtogat.
Ezen lázítónak vakmerősége a szemtelenségig megy. Ő sept. 17-én a kövárvidéki hatósághoz sürgöny által rendeletet küldött, fölszólítván a tisztviselőket, hogy neki az újoncz-szedésben segédkezet nyujtsanak, s ő a csend és rend fentartására mindent megteend. Ő, úgymond, a törvényeket nem akarja megsérteni, hanem a felingerült kedélyeket még csirájában elfojtani.* E hivatalos levél irója azonban nem Jovics, hanem Urbán alezredes vala, kinek minden szava alatt mérges kigyók kárhozatos fúlánkja rejlik.
A reactio ördögi fogásai! ők lázitják fel a szegény népet, s azután képmutató farizeusok módjára ők hirdetik, hogy a csendet visszaállítani törekszenek. Isten! ennyire engeded vinni az embereknek gonoszságát, egy két gaznak engedhet-e, hogy hiú nagyravágyásának a nép milliói essenek áldozatúl.
A fennebbi adatokból láthatja a magyar, miként minden oldalról vész környezi. Hazafi kötelességünk megvélni e hont a sülyedéstől; kötelességünk minden erőnket kifejteni, hadd lássák a világ minden művelt népei, hogy mi magunk erejével is képesek vagyunk kivívni szabadságunkat, s azon nemzetiséget, melly eddig is egyedül maga harczolt itt, a keleti vad csordák ellen.
Van minden népesb helységnek annyi módja, miszerint legalább egy ágyú felszerelését kiállithatja, van Magyarországban elég ércz, a hámorok önthetnek elegendő ágyúkat. A vagyonosb polgár pedig most lehet legszebb áldozatokat a hon oltárára. Rablókkal alkudozni szégyen és gyalázat!
Irja továbbá levelezőnk, hogy Nagybányán a toborzás lelkesen foly, e hó 17-kén fél nap alatt 24-en csaptak fel. Ezek közt egy 16 éves ifjú, midőn a mérték meg nem ütése miatt visszautasíttatott, sírva fakadt, azt mondván, „Vegyenek be csak, hiszen, majd megnövök a táborban.”
A sepr. 13-kán tartott közgyülés következő határozatokat hozott az önkénytesekre nézve. 1-ör a beállás napjától kezdve a kiindulásig mindenki 8 pkrt huzand, a kiiduláskor pedig foglalóul 6 pftot kap. 2-or a győzelem bevégeztével haza térendők a személyadótól örökre, vagyonuktól pedig 6 évre mentesíttetnek, a reájok esendő adót a község viselendvén. 3-or a műiparosoknak vándorlási hátralevő idejök elengedtetvén, díj nélkül azonnal fel fognak a czéhekbe vétetni. 4-er a városnak fizetéses tisztei és szolgái távollétök alatt is huzandják fizetésüket, visszatérve pedig előbbi hivatalaikat visszanyerendik. 5-ör a csatában elvérzendőknek özvegyei holtukig naponként 12 pkrnyi, az árvák pedig 16 éves korukig naponként 8 krnyi segélypénzre számíthatnak. 6-or a csatában megbénítottak, ha e miatt kenyérkeresetre alkalmatlanokká tétetnek, mint hadastyányok egész éltökre naponként 8 pkrnyi nyugpénzzel fognak elláttatni. Ugyan ezen ülésből a ministerium 400 gyutacsos fegyvernek ide küldésére is fölkéretett.
Hir szerint a felsőbányai polgárok harangukból készülnek ágyakat öntetni. Ők törzsökös magyarok, valósítják szándékukat. Ha a franczia háború idején lehetett a templomuk ezüstszereit is felhasználni, miért ne lehetne most, midőn veszélyesb ellenség környez bennünket.
Az itteni nemzetőrség is hozott alkalmas szabályokat, u. m. hogy a fegyvertulajdonosok felesleges fegyvereiket nyugtatvány mellett tartoznak általadni, miszerint azokkal minél többet lehessen ellátni. Töltések is osztattak már ki a nemzetőrök közt. E. P.
