OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Sicilia. A kipusztított, összelövetett, s rémítő vérengzéssel visszafoglalt Messinát, a kegyes (!) király nemcsak szabad kikötővel ajándékozta meg, hanem egy bűnbocsánati szózattal is. Mi ugyan nem igen szeretjük a királyi nyilatkozványokat közleni, mert azt isten, világ tudja, hogy készpénzül venni nem lehet, sőt napi események biztos okirataiúl sem lehet venni. De még is lehetetlen ezt mellőzni. A király, már t. i. az, ki a félelemből megadott alkotmányt megszegte, májusban a népet Nápolyban halomra lövette, Messinát fölprédáltatta, é s a nép legaljasb részével szövetkezett a nemzet józanabb része ellen, e király magát népei szeretetteljes atyjának nevezi. (No mi óhajtjuk, isten őt is olly atyailag szeresse, mint ő népét.) Saját személyét szentnek nevezi. (Bizonyosan VI-dik Sándor, vagy XXII-ik János pápa fogja őt canonisálni – a pokolban.) Elmondja, mennyire kedves népe az ő szivének. (Ha illyen szeretete, óhajtanók látni gyűlölségét, talán népének meg az lenne kedvesebb.) Végre a bűnbocsánat jótékonysága alól kiveszi a forradalom okozóit s hőseit, de megtérésök esetére biztosítja jóságáról őket. (Valljon Nápolyban puskacsöven ontják-e a királyi jóságot? s hányszor kell esküt szegni, hogy bizalmat nyerhessünk?!) soha még – mond a National levelezője – a királyi szemtelenség illy magas gúnyra nem vetemült. Mi pedig megbocsátjuk a bourbonnak, mit lehet róla ő; ez neki fajában, természetében van! –
Parma. A dolgok itt mind szomorúbb szint öltenek, s az osztrák sereg urasága mind több több nyomasztósdággal jár. Sept. 8-ig Parma naponként 7–8 ezer lirát fizetett, a sereg ellátására,
de ebből bizonyos végromlása látszatván a városnak, tanácsa ezt megtagadta, s most a sereg nagyobb részt saját költségén látja el magát.
Roma. Az uj miniszterium következőleg alakult: Soglia ministerelnök a külügy, Ronni belügy és ideiglenes pénzügy-, Vizzardeli közoktatás-, Cicognani igazság-, Montanari kereskedés- és Mario Massimo közmunka s ideiglenes hadügyi minister.
