Szászváros, sept. 29-kén.
Szászváros, sept. 29-kén.
Pattogó csárdás után ismét toborzók vonulnak utczáinkon; tizennégy a bevett ujoncz; pályájokon hír, dicsőség várakozik. A nemzeti lobogót egy román viszi, újoncznak csapott fel, pedig még mint kis fiúnak apja ujját vágta el, hogy katonának kötéllel el ne vigyék. „Viszony és körülmény teszi az embert” – mondá Napoleon. – A szászok óvást tettek a k. birónál, hogy ők honvédeket adni nem fognak, mert a magyar el akar szakadni az osztrák császártól (?), s a ministerium nem parancsolhat. – Az itt felcsapott ujonczok felszerelési költségeit örömmel kiállítja a város, de elhatározta felvilágositást kérni a ministeriumtól, hogy a nem itten született, de itt felcsapott önkénytes, a várostól is nyerve a felszerelési keltségeket, ő mint honvéd az e város által adandók sorába beszámíttatik-e? Gondolom minden esetre. Még ezelőtt tíz nappal szökött itt át a camarilla által felbujtogatott 6 országgyülési szászkövet. E szerint jóval nyilatkozatjaik előtt. Szerintük a bankjegyek kiadásával ment a törvényességről el a képviselőház. Igy gerjeszt pártolást, rokonszenvet a szász. A szabadság, egyenlőség uj épülete mögött illy egyének nem foglalhatnak helyet.
A „Közlöny” a maga programmjában igy ir: „A postai visszaélések elháritására a kellő intézkedések meg vannak téve.” De hogy? hiszen a község itt öt példányra előfizetett, s azokból julius végétől még egyetlen számot sem látott.
Balázsfalván ismét oláhgyülés volt, s az onnan visszatértek közől egy pap templomban azt szónokolta, hogy mindenki fegyvert és lándzsát vásároljon, ha nincs más módja, adja el marháit is hogy a kiálló parancskor készületlen ne legyen.
A hátszegi őrnagynál – Ribel – két megyei románajkú falu jelentkezett, mint kik bujtogatás következtében magokat határörző katonáknak, a császárt védeni, besoroztatni kivánák. Nem fogadtattak el (?)
E napokban ezüst essö hullt országutunkon. Valakinek kiszakadt pénzzsákja s az utat félmértföldnyire hintette el huszas és tallérokkal. Pásztorok és utasok sapkával szedték.
Algyógyon a Maros jobb partján két hét óta pusztit a cholera. Naponkint 2–7 a holtak száma. Tőlünk órányi út. Remélik, hogy nem jő erre, mert az idő igen hűs, s a minket körül gyürüző hegyek tetőit hó hintette be, a retyezáti hegylánczozatot pedig a tél szemfedele talpig elborította. Hosszú lesz az ősz.
Eltemetők egy ősz polgártársunkat, Gyurmán Lajost, a „közlöny” szerkesztője édes apját. Nyugodjék csendesen a szelid férfi. – Brúz Lajos.
