A fejérvári csatatérről.
A fejérvári csatatérről.
– A fejérvári csatatérről a közlöttek után még a következőket tartjuk érdekesnek az elvonúlt pusztító sáskasereg jellemzéseül, a Közlöny tudósításából adni. Tüzéreink olly jól lőttek, hogy Jellachich oldala mellett lőtték le Adlershausen segédét. Oclober 1-jén 8 órától reggeli 3-ig retirált a városon keresztül Mór felé. Nehezen sebesített ellenség a városi kórházakban fekszik 102, tiszt 6. Halottjait nem lehet tudni; abban azonban megegyeznek a szemtanúk, hogy 200 gödröt ástak. Kocsikon is visznek néhány száz könnyen sebesültet. Jelachich embereire nagyon leverő hatást tett, hogy a budai úton 2 napi csata után nemcsak előcsapatainkat nem birta meggyőzni, hanem hogy végkép visszavonulnia kellett. A fegyelem mindjárt megtágúlt, Pákozdon sept. 30-kán a rablók tisztjökre lőttek. – Aki Pákozdot látja, halált esküszik a latroknak, nincs ott egy ajtó, ablak, bútor; a hasáb tűzifa a táborban volt, és mégis a szegény földnépnek egyetlen bútorát, a tálost, a ládát égette el; a liszttel a fekete ugaron fejér utat csinált; a ködmönt, asztalt, ágyat szétvagdalta, mindent, de mindent elpusztított; az eleséget a sárba dobálta, úgy hogy a megyének gondoskodni kell élelemről. Az ágyugolyó megkimélte a szegény ember jószágát, mert csak 1 ház égett le, de a vad faj nem elégedett meg azzal, hogy a szegényeknek marháját levágta, hanem lovaikat is mulatságból agyonlőtte. E mellett az embertelen ellenség a hadvezetés első szabályát, a sebesültekrőli gondoskodást is elfelejtette. Egy Sándor huszár lábikrája meglövetvén és elfogatván , azt nemcsak ingre, gatyára ki fosztották, hanem saját sebesültjeikkel ápolás alá sem vetette, sőt azon háznál, hol saját embereit gyógyíttatta, meztelenül hátrahagyta.*
Nem világos bizonysága-e mind ez annak, hogy Jellachich és csordája nem valami nemes ellenség, ki elvért és becsületes ügyért fogott fegyvert, hanem zsivány banda, mellyben egy szikra becsületérzés, de még csak emberiesség sincs? – A szerk.
