Csongrád sept. 28-kán.
Csongrád sept. 28-kán.
Legközelebbi népgyülésünk alkalmával elhatároztatott, hogy a kiállítandó ujonczok mindegyikének 40 pengő ft fog adatni a város által, ezenkivül előlegesen költség fejében, mindegyik két pftot kap.
Ezen nép-gyülés alkalmával, kezdett kitörni egy szerencsétlen eszme, melly a sárga-fekete lelkűek által, rég előkészítteték, de nem lévén kedvező alkalom, mindekkorig alatomban fujták a követ.
Igen finom tapintattal birnak a tisztelt schwarz-gelb urak, mert a proletariusságot tűzték ki terveik kivitele czéljául, kiket is arra unszolnak, hogy törvényellenesen oszszanak fel olly földeket, mellyek szerződés mellett adattak ki 10 évre, haszonbérbe. Ezen urak nem gondolják meg, hogy már állásuknál fogva is nekik kellene a tulajdoni jog felett őrködni. Ha ez tovább is igy fog menni, s ezen eszme még jobban elharapózik, városunk eddig fentartott becsülete, alapjában fog megingattatni, s a szégyen nem a bujtogatók fejére, hanem egyedül városunk összes lakosaira fog háramolni, mert eszközül használtatták fel magukat, egy általok is gyűlölt párt terveinek kivitelére.
Azért vigyázzatok, polgártársak, s gondoljátok meg, hogy azok, kik erre izgatnak benneteket, szintolly ellenségeitek, mint a ráczok, sőt roszabbak, mert ezek önmagatok között akarnak egyenetlenséget támasztani, és majd ha összezavarodtok, akkor felütik sárkány fejüket, és a lerázott jármot, egész kényelemmel akasztják nyakaitokba, és lesztek rabszolgák ismét. Azért ne higyetek ezen pecsovics szörnyetegeknek, elsőbb győzzétek meg az ellent, hogy legyen béke, és azután egy alkotmányos néphez illő higgadtsággal, a törvényes uton iparkodjatok sérelmeiteket (ha vannak) orvosolni.
Ezen földosztási zavarok miatt, nem voltunk képesek, a kivánt mennyiségű ujonczokat kiállítani mindekkoráig, s pirulva kell mondanom, hogy a legelső ujonczunk is egy drótos tót volt, kit csak enyelegve szólítánk fel a beállásra, és ő komolyan kezet nyujtva (ezen szóval: szívesen Magyarországért) felcsapott. Szégyenljétek magatokat, ti sugár termetű a csárdában hős legények, mert a zsíros fekete ing alatt hőbben lobog a honszeretet lángja, mint a patyolat ing, és fényes gombu mándli alatt.
Halljuk, hogy Kossuth Lajos Kecskeméten volt, bár jőne ide is, megérdemlenénk mi is egy látogatást, midőn olly határtalanul szerettetik általunk, és nagyobb részünknek még azon szerencse sem jutott, hogy láttuk volna valamikor, de különösen az elharapózni kezdett rosz eszmék kiirtása végett is szükséges volna megjelenése.
Nem azért írom, hogy kinyomassék, csak tudtúl akarom szerkesztő úrnak adni, hogy nálunk eddig szokásban volt a király életeért minden mise után vasárnaponként imádkozni, de már húzamosb idő óta, ha a pap ezen imádságot elő mondja, a nép nem is akarja hallgatni, s eltávozik a templomból.*
Mi szükségesnek tartjuk az illy tudósítást közölni, hadd lássák a gazok, hogy a király iránti eddigi pietast is ki kezdik oltogatni a nép szivéből. Csak folytassa a camarilla elkezdett ármánykodásait, majd meglátja, mi lesz a magyarországi népből, melly eddig olly igen monarchiai érzelmű volt, és úgy ragaszkodott a dynastiához. – A szerk.
