OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Ferdinánd osztrák császár sept. 20-kán Wessenberg ministerelnök ellenjegyzése mellett egy nyilatkozványt bocsátott ki, mellyben akaratát jelenti ki a lombard-velenczei tartományokat részeseivé tenni a többi osztrák tartományok által élvezett szabadságoknak. Előlegesen bünbocsánat adatik a tavaszi forradalomban résztvettek számára, s ohajtását fejezvén ki a császár e tartományoknak nemzetiségök és szükségeikhez alkalmazott, de egyszersmind az austriávali szövetségnek megfelelő alkotmányt adni, e végett mihelyt a zavarok lecsendesülnek, szabadon választott képviselők lesznek összehívandók. Mi csak azon csodálkozunk, hogy, miután az angol-franczia közbenjárás épen a miatt történik, ha vallon és mikép tartsa meg Austria lombard-velenczei tartományait, hogyan nyilatkozhatik ez iránt Austria az értekezések folyamata alatt. – Vagy talán e nyilatkozat mellékesen azt jelentse, hogy Austria semmi áron nem akar megválni e tartományoktól? – De akkor meg minek a közbenjárás? Hír szerint az osztrák kormány fölhivást intézett a bécsi békekötéseket alá irt hatalmasságokhoz, hogy részt vegyenek az olasz ügyi közbenjárásban. Tehát ismét fejedelmeket akartok gyüléseztetni a népek java és jövője fölött határzatot mondani. Hát még sem értitek az időszellemét, hogy e népek kezében nyugszik a királyok sorsa, és nem megfordítva? Ha csakugyan tanácskozni akartok, miért nem kérditek meg a népeket, minő alkotmányt akarnak? – Vagy talán az orosz colosszot akarjátok szemközt állítani a francziával? Kérlek ne kisértsétek az ördögöt, ne ingereljétek az isten hatalmát!
