Becskerek, octob. 9-én.
Becskerek, octob. 9-én.
Egy borzalomteljes éjt tölténk ismét át. Tegnap estveli 10 óra körül a vad rablók a tőlünk egy mérföldnyi távolságra fekvő németajkú Zsigmondfalva helységet három oldalról támadák meg. A lázadók olly sebesen nyomultak minden részről előre, (mit sokan kellő elővigyázat hiányának tulajdonitnak) hogy, miután visszanyomott előőrseink jeladására a riadó megperdült, a rablók már a helységben is valának. Felriasztott seregeink tehát kénytelenek voltak visszahuzódni, s csak öszpontosult erővel sikerült őket ismét, mielőtt innen még segély érkezendett, a helységből kinyomni. Ez alatt a dühödő vad csoport rablott, pusztított, tört s rontott mit el nem vihetett magával; egy házat felgyujtott, melly hamuvá lőn; három német lakost agyonlőtt; egy Keller Lajos nevű 80 éves aggastyánnak, ki már egy év óta nem hagyván el a kuczkót, betegsége miatt menekülni nem tudott, feje elvágatott, teste az utczára dobatott, s ott ünge meggyujtatott, 6 éves unokája fogságba hurczoltatott. – Az okozott kár több ezerekre rug. – Veszteségünk néhány halott, s sebesültekből áll. – Lélekrázó, s szivfagylaló vala látni, milly borzasztó kegyetlenkedést követének el egy agyonlőtt huszár testén; vérszomjas hyena gyanánt ránták ki gégéjét, s nem volt az egész testen egy porczika sem, mellyen sérülés nem lett vala észrevahető. Igy csak veszett ördögök, s nem emberek bánhatnak holt testtel!
Hasonló sors érte néhány nappal ezelőtt Szárcsa helység németajkú lakosait. Itt is berontván túlnyomó erővel a vad rablók, bár biztatták eleve a megfélemlitett németséget, hogy bántalmuk nem leend, még is mindenökből kifoszták a lakókat, a szolgabiró, és felügyelő lakában pedig az el nem hordhatott tárgyakat porrá törték. – Igy pusztulnak el legszebb telepitvényeink egymás után, s parancsnokaink eme vad rácz vérebek irányában még mindig a „generosa natio”-t játszák. Börtöninkben elfogott 6–7 szervián hever; van ministeri rendelet, hogy illyenek mint rablók, gyujtogatók, s gyilkosok irgalom nélkül rögtön itélő biróság által kivégeztessenek; és miért tapasztaljuk ennek ellenkezőjét? Miért fogyasztatjuk ezen dühönczök által különbe is megszükült tápszereinket? Ennyi tapasztalt vadság, embertelenség után elleneinkben, m éltán elvárhatnók valahára azon férfiaktól, kiknek a nemzet hatalmat ad kezökbe, hogy intézkedjenek erélyesen, miszerint itteni főparancsnokunk hűtlenségi vétek súlya alatt mi elébbő jelentést tenni tartozzék az iránt, hogy a fellázadt
végvidéki rácz községek nincsenek többé. Ez minden jobbérzelműnek legbensőbb szív-ohajtása, ez menthet meg csak egyedül a vég elpusztulástól bennünket. Az eddig követett, még soha czélhoz nem vitt simogatási politica pedig biztos enyészetnek visz elébe. Lehet-e már itt kétes a választás?
Nem lehet nem figyelmeztetnünk a felsőbbi hatóságokat, kiket a dolog illet, a pesti szerb ujság irányára, melly az utóbbi időben, jelesen a f. e. sept. hó 5-én (17-én) kijött lapokon olly törvény s nemzet ellenies czikkeket közöl, hogy olvasásaikra szinte elhültünk. Nem ártand megbizni ama lelkes Theodorovics Athanászt eme lapnak szemmel tartásával.
Megyénkbeli szolgabiró Kostyán János megértvén a lapok utján, hogy bizonyos Kostyán .... Kresz ezredbeli katona tiszt honárúlólag a magyar seregek ellen küzd, elődei iránti kegyelettől indíttatva, szükségesnek látja kijelenteni, hogy ő, bár szinte Pest megyei születésű, a fönebb említett katona tiszttel semmi rokonságban nincsen.
Ujjoncz állitásunk, részint toborzás, részint sorshutás útján a legjobb sikerrel foly.
