Galgócz, oct. 12-ért.
Galgócz, oct. 12-ért.
Folyó hó 7-én szomoritó, s lealacsonyító jelenetnek valánk tanui. Az átellenünkben lévő Lipótvár parancsnoka, báró Bibra Károly, kamarás, ezredes, koromfekete, s epesárga reactionárius az oct. 3-án kelt irtóztató szándéka, de a megkivántó hatalom hiányában nevetséges manifestumot nálunk a várban szállásoló oláh katonaság által közhirré tétette. A katonaság szemünk láttára töltött fegyverrel, dobszó mellett, győzelemtől sugárzó arczczal a városház előtti téren fölállittatott, és a szereplők el nem titkolható kárörömére felolvastatott német és magyar nyelven az aranjuezi napokat hirdető parancs. Az egésznek azon egy jó oldala volt, hogy népünk nem értette. Uraim! tán számolhatunk már! Mindenek előtt le a hivatalról, és ki az országból az illy háladatlan élődivel, nem találnánk-e érdemkoszorúzott honfiakat, kik e nyugalmas állomásra igényt tarthatnának? Milly gazdaságosan lehetne e hivatallal a nemzetőrségi őrnagyságot összekötni! Egy lelkes, derék honfi, fölszámithatlanúl sokat tehetne környékünk szellemi javitására. Az istenért csak ne ápoljuk továbbá is ellenségeinket, és ne feledjük a magát feláldozó honfit.
