FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Mult vasárnap az ágostai hitvallásu egyházban Székács József jeles szónoklata buzdítá a hallgatóságot. Derék lelkészünk a kor eseményeit a veszélyezett haza állapotát tűzé tárgyul, s tiszte ihlettével s lelke világos erejével festé helyzetünket, s magyarázó jogainkat, s királyunk-szentesítette törvényeinket, mellyek megvédéseért támadtatánk meg, s mellyeket megvédenünk szent kötelesség. Előnkbe tükrözé a vallást, melly harczunkat, mint igazságost szentesíti, s győzzünk vagy vesszünk lelkünket az igazságos ótalom és tett öntudatával fogja megnyugtatni, hogy szent Pállal, a hit nagy harczosával, nyugodtan várhassuk sorsunk befejezését, mert az igazságért harczoltunk. Magasztos jelenet vala látni Székácsot a szónokszéken magasra emelve az 1848. törvényeket, azok megtámadását nemes haraggal fejtegetve s ótalmokra hiveit buzdítva. Világos példa volt Székács e föllépése, milly temérdek jót tehetnének lelkészeink a szent szószéken az isten törvényei mellett az emberekét is magyarázva. A vallás is csak törvény, mellynek rémületes sanctiója a jövő élet. Emberi törvényeink csak a sírig terjednek, de a vallás szerint ez élet készít elő a rejtélyes jövőre, azért egyházi tekintetben is csak kötelességét teljesíti azon pap, ki az isten s emberi törvényeket együtt magyarázza, s nincs ok kétleni, hogy mint eddig is többször történt, ezután még gyakrabban fog történni.
– Hétfőn más maga nemében rendkivüli szónoklat tanui valánk. Tausenau orvos tudor, s a bécsi democrata egyesület elnöke, Pesten mulatván, a muzeum terén népgyülést tartott. Beszédének fő czélja volt a tiszta democratia igazságát és végdiadalmát mint bizonyost festeni, s egyszersmind a németeket, s különösen hazánk német ajku lakóit a német Austria nevében a magyar ügygyeli szoros kapcsolatra figyelmeztetni s élethalál szövetségre buzdítani, mert e két nemzetnek az absolutismus hydrája irányában együtt kell győzni vagy veszni. A szónok hatalmas egyénisége, tehetségei, s az igaz ügy, mellyért kebelrázó szavát emelé, egyiránt követelnek bővebb jellemzést. Illyen német szónokot még nem hallottunk. Eszmegazdagság s praecisio, kiváló tulajdonai, hosszú beszédében nem volt egy mondat, melly üres szavakból állott, vagy helyére nem illett volna. Képei világosan egyszerű magasztossága gyakran az ó testamentom legszebb helyeire emlékeztete, mig az epithetonok gazdagsága s eredelisége Heine s Börnét juttatá eszünkbe. Mit sem kimélő erővel mit sem félve rohan czélja felé, sujtva, vágva, jobbra balra, hogy ellenségein egy ép folt nem marad, ebben lrland szabaditójához a mennydörgő O’Conellhez hasonlón. S mindezekhez a meggyőződés szenvedélye által lelkesített előadás, melly áradatként képes tömegeket magával ragadni, együtt olly szónokot képzenek, minőnek a legfásúltabb nép keblébe is lelket kell önteni, és zsarnokai ellen haragot gyujtani. Vesztesség, hogy beszédet nem bitjuk. Lángba mártott ecsettel fenté abban a camarilla gaz politicáját, melly annyira ocsmány, hogy – ugymond a szónok – még maga az álnokság apja a vén Metternich is elpirúlna s visszarettenne tőle. S mégis sokak e galádság diadalma reményében már ördögileg örvendenek. A haza atyja (Landesvater) mosolyg; az udvar – így folytatá tovább – Bombelles, Cibini, elfojtva nevetnek; a nagy urak – az aristocratia – a magasban már szörpölik a remény boldogító levegőjét; a rendőrség szaglál, s a cancellariák völgyi marhája lent a mélyben már orrongja a diadalzsoltárokat, s a koronás szörnyeteg a Néva partján nyerít örömében! S a Habsburgok táplálva minden őseik s jelen tetteik alávalósága által, készűlnek bakói lenni a népjogoknak, s míg nekik a trón nem lesz egyéb, mint az absolutismus torlasza, a népnek ellenökben a szabadság torlaszait kell építeni. Mert köztök a leggyávább is bebizonyítá, milly elveteműltségre képes, ha keblében kitör a fejedelmi ördög, s kész emberszívekkel kövezni az útat trónja fele. S hogy illy galád eszközökkel működő ellenségeinken diadalmaskodjunk, szükséges, hogy német, magyar élethalálra együtt tartson, s népáruló mindazon német, ki a magyar ügyért életét áldozni nem kész. Mindezek ellenében a demomocratiát kell állítani, melly nem irott papiros, mellyen Jellachich biztossá neveztetése áll, s mellyet szét lehet tépni, melly nem pergamentre írott, s egy tollvonással megsemmisíthető, vagy aristocratia s absolutismussal beundokítható alkotmány. A democratia a népek Messiása. A democratia isten, mint isten vala az üdvezítő, kit mindnyájan ismerünk, s a democratiának győzni kell, habár a reaectionarius pokol kapui támadnának is ellene. – Képzelhető, hogy ezen Ammen-nel befejezett beszéd milly hatást tett a nép ezreire. Vállaikon vivék a szónokol a muzeum teréről. Ekkor valami Bazilovics nevű ember, az ezrek közt egyetlen, kire Tausenau beszéde ellenkező hatást gyakorlott, felkiált. „Fel kellene akasztani a bujtogatót.” A fellángolt nép neki rohan, s a tébolyodottnak talán éltével kellett volna adózni, ha a nemzetőrség erélyes közbelépte meg nem menti, de a nép ennek is csak azon föltétellel engedi át, hogy tüstént fogházba vitessék, mi rögtön meg is történt, Bazilovics az országos rendőrigazgatóságnak adatván át. Δ
