Tisztelt szerkesztő úr!
Tisztelt szerkesztő úr!
Teljes bizodalommal viseltetvén önnek, úgy a nyilvánosság iránti hajlandóságához, mint magyar igazság-szeretetéhez, és azon hiszemben élve, hogy az általánosan boldogító, s a nemzetek pallérozódását előmozdító, és igy általam is pártolt sajtószabadság nem épen arra való, hogy az által valakinek becsületességét könnyebben lehessen gyanusítgatni, vagy nézni tévedését túlságosan megróni; bátorkodom igen becses hirlapjának e folyó hó 11-kén csekély személyemet érdeklő sorai következésében azon kéréssel alkalmatlankodni, hogy ezen vádra részemről is a feleletet hasábjaiba beiktatni sziveskedjék.
Mindenek előtt háládatos emlitést tevén azon szerencséltető értelemről, melly egész valómat meghatotta, midőn a mult hónak 29-kén a nemzeti képviselőház színe előtt épen az említett Fligelli vitézkarbeli őrnagy hadifogoly ügyében személyesen megjelenvén, a magas képviselőház által minden esetre érdememet sokkal felülhaladó kegyelemmel s bizodalommal fogadtattam, miután annyira lelkesítve érzém magamat, hogy minden csep vérem csak rám ruházott hivatalomnak és kötelességemnek pontos és szent teljesítésére buzgott, és e szerint a tökéletes megfelelésre folyvást ösztönözött is.
Mélyen fáj tehát a hazafiuságért nemcsak most, hanem mindenkor szivesen buzgó lelkemnek, olly vád, melly nemcsak rágalomra ferdíttetett, de már a személyek s körülményekre nézve is nem alapos, mert a mi mondatik a nemzetőr és köztem történt viszálkodásról, melly korántsem olly méltatlanúl s neveletlenül történt mint nekem tulajdoníttatik, már nem is Fligelli őrnagy fogolynál, hanem Zichy Pál kapitánynál adta elő magát, és mit én magam mindjárt előljáróimnál megjelenteni el nem mulasztottam. Az auditorral való kisérgetést illetőleg pedig az állítás tökéletesen alaptalan, mert ezen eljárás nincs is sem gyakorlatba sem megrendelve. – De egyébiránt is mostani hivatalom ellátása iránt Kiss Miklós nemzeti őrnagy úrra teljes bizalommal hivatkozván, egyéb egész életemre való nézve is kész vagyok a legszigorúbb vizsgálatnak őszintén magamat alávetni, mert én mindenkor igaz magyar hazafi voltam, vagyok, s utolsó leheletemig maradni is fogok. – Budán, oct. 12. 1848. – Sebes Károly térkapitány.
Budai tudosítónk igazolására e tényre vonatkozólag kénytelenek vagyunk még egy hozzánk beküldött irományt közleni, melly ekképen szól:
Midőn a minap Zichy fogoly kapitány börtönébe rendeltettem strázsára, azon utasitást kaptam, hogy a fogolyhoz senkit be ne ereszszek, ha pedig valaki hivatalosan szólni akarni vele, ez csak jelenlétemben történhetik. E parancshoz akartam magamat tartani, midőn térkapitány Sebes ur, ki minden rabhoz szabadon járt, akart e fogolylyal is beszélni, de ő engem az ajtótól durván ellökött, mire én neki hasonlóan feleltem volna, ha fölindulásomat az ott álló urak nem csillapítják. – Budán, oct. 14. 1848. – Sucham János m. k. nemzetőr.
