FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Egy kis fölakadásunk van! Szeretnénk, ha valaki megmagyarázná nekünk: mivel érdemlették a hadügyministerium hivatalnokai azon különös kitüntetést, miszerint ők, a status által, a katonaság (és bizonyosan nem fogalmazók, gyakornokok és irnokok stb.) számára készíttetett köpönyegekből, fejenként egy egy tisztelet példányban részesülnek. A nevezett ministerium hivatalnokai, az igaz, nincsenek százával; de mégis különösnek tetszik nekünk ez adakozó bőkezűség épen most, midőn csak e napokban hallók az országgyülésen panaszkodni Kossuthot, hogy milly nagy gondot ád ideiglenes kormányunknak, a naponként szaporodó honvédek felruházása. Nem is tudtak volna e tényt elhinni, ha, csak mint kósza hír jutott volna hozzánk; de miután épen egy olly fogalmazótól hallottuk, ki szinte maga is részesült illy köpenyeghonoráriumban: nincs okunk fölötte kétkedni. Azért ismételjük, szeretnénk, ha e talányt nekünk valaki megfejtené. Ajánljuk e dolgot a kormány figyelmébe.
– A budavári térparancsnokság személyzete, föleskettetett az alkotmányra, mert egyéneiben senki sem bizott, nem, maga az egész Buda városa, mint ezt közgyülésileg is kinyilatkoztatá, s a felsőbbségnek kijelentette, hogy félti ezek kezében hagyni a várőrizetet. Most tehát megesküdtek, de valljon elég-e az illy keserves időkben, mikor a király maga megy elől, megmutatni, mikép az adott szót akkor lehet megszegni, mikor tetszik. Becsületes emberekkel vegyük körül magunkat uraim, kik tetteikkel érdemlették meg bizalmunkat; s félre az ollyanokkal, kik még akkor is ártatlanoknak vallják magokat, midőn az ellenkezőről irásos bizonyítvány van a közönség kezében. Tettekben szóljon a becsületrőli documentum!
– A horvát foglyok közől kiválogatták az öregeket, s tegnap reggel útnak bocsátották őket hazájokba; adván melléjök védsereget is, melly az elpusztított falvak keseredett lakóinak netalán kitörhető boszújától, ótalmazni fogja e szerencsétleneket. Ezen emberi bánásmód, szeretjük hinni, csak nevelni fogja a horvátok rokonszenvét irántunk; mert a kaszárnyákban is átalában olly szelíden bánnak velük, mintha nem foglyaink, de vendégeink volnának. Meg is érdemli olly nép a kiméletet, mellyel csak agyon lövetéssel lehetett arra venni még a csatában is, hogy seregeinkre tüzeljenek. Csak beszédbe kell eredni e nyomorú emberekkel, s megborzadunk a kényszerités kegyetlen eszközein, mikkel hazájoktól kiűzettek.
– A napokban volt alkalmunk látni egy Jellachich-huszast. Egy pénz formán kerekre vágott papiros ez, ráirva 20 xr. C. M. Valljon illyen ércz terem Horvát-, Dalmát- és Tótországok gazdag bányáiban? ... A hatalmas bán pénzverő háza, úgy látszik nem szokott pengőben fizetni.
– Tegnap délben érkezett meg egy csapat önkénytes a lajtha melléki táborból.
– Ugyancsak tegnap 11 órakor d. e. indult Kossuth, 1200 nemzetőr födözete alatt a lajthai táborba, hova tegnap előtt már 24 ágyút szállítottak tüzéreink. Ha seregeink Bécs környékén, Jellachich és Auersperg összevont hadával meg fognak ütközni e csatának ránk nézve, jobbra vagy balra, de mindenesetre döntő hatása lesz. És a sok ezerekből álló nép, melly reggel 9 órakor már ellepte a Duna partját, elfogúlt kebellel, s nehéz aggodalmakkal bocsátotta e veszélyes útra azon férfiút, kiről a mennyire érezzük mi, hogy e súlyos napokban „isten áldása” – az ellenség épen úgy tudja, hogy rá nézve „isten ostora.” – Sz. K.
