Temesvár, oct. 17.
Temesvár, oct. 17.
Ki a mult években néha Bécsben megfordult, emlékezni fog, milly kiméletlenül forgatták ki az utasok málháit, ha a városhoz érkeztek, s milly baromdurvasággal témadák meg a politica kopói azokat, kik útilevelöket vagy málháik kulcsát hamarjában meg nem találták. A ki f. e oct. 10-ike óta Temesvárra jő, azt is ollyas bécsi politialis durva modorban támadják meg, s kocsija legkisebb zugát átkutatják. De Bécsben soha utczán járó hölgyek a katonaság durvaságának ki nem voltak téve, mint Temesvárott, soha házak előtt játszó ártatlan gyermekek puskatokkal mellbe nem kökettek, mint itt. Bécsben olly egyének, kiknek szobáikban néhány maroknyi lőpor találtatott, be nem börtönöztettek. Láthatja a haza kicsinben azon sorsot, melly reánk várna, ha a reactiónak sikerülne győzni.
Sokan, kik a vidékről a szerb gyilkolások elől ide a várba jöttek menedéket keresni, most kénytelenek távozni, mert ezek az itteni katonák azt mondják, hogy ők sem a királynak, sem az istennek nem felelősek eljárásukért.
Most már a megyeházat egészen elfoglalák, a határőr- és szerb foglyokat részint a katonaság és dolgozók közé sorolák, részint üdvös tanácsokkal a vidékre bocsáták, a megyeházból pedig lesz nagyszerű kaszárnya és istálló.
Mig honfiaink oda fen a foglyokat nagylelkűleg elbocsátják, ezek más oldalon reánk ütnek, s iszonyú kegyetlenségekkel irtóháborút viselnek ellenünk. Őrizzétek oda fen foglyaitokat, az istenre kérlek, honosaim, dolgoztassátok őket, csináljanak töltéseket a Tisza mellett, dolgozzanak vasutaknál, csatornáknál stb. csak szabadon ne bocsáttassanak, míg a béke helyre nem áll, mert az illy nagylelkűség előbb utóbb nyakunkat szegi.
