Egy Csókáról jött magánylevélből érdekesnek tartjuk a következőket nyilvánosságra juttatni:
Egy Csókáról jött magánylevélből érdekesnek tartjuk a következőket nyilvánosságra juttatni:
F. h. 4-kén jött ablakomra a plebánus, káplán és számtartó, azon hírrel, hogy a rácz csorda Tordánál beütött, s N. Kikindánál mintegy 3000-en táboroznak. A helybeli nemzetőrséggel elindulván, reggelre Kikindára értünk. 9 óra tájban keresztülvonultunk a városon a rablókat megtámadni, s kiérvén, a szervianusok lövéseink elől azonnal megfutamodtak. Mi üzőbe vettük őket, mivel az ő ágyúik csak a rendes katonságra irányoztattak. Látván azonban, hogy mi az egyik szárnyat űzzük, az ágyuk felénk fordíttattak, a nép megzavarodott és futásnak eredet. Elszéledve Kikinda felé tartottunk, de ott a ráczok káromlással fogadtak „az istenét a magyarnak, üsd agyon!” Alig sükerűlt megmenekűlnünk, néhányat közőlünk elfogván, kegyetlenűl megverték. Ebből látható, hogy e nap, mellynek első föllázadáskor a könyörület kegyelmezett, most is ellenséges indulattal viseltetik irántunk, és a rablókkal czimborál.
