Baranyából.
Baranyából.
Honunk és igazságos ügyünk ellensége sorábani Hardegg vasasoknál lévő korcs magyar, hűtlen gaz tisztek néhányának nevét, a 81. számú lapban undorral olvasván, tapasztaltam: miként nincs még mind, ki ugyan azon közkedveségű ezredben szolgál, a közönségnek teljes utálat tárgyául bemutatva; ugyan azért nem késem azon gyönyörű mákvirágokat, a majdani számolás esetében kérdőre vonhatás végett ezennel tisztelettel bemutatni.
Ezen, a gazdája hagyott hűtlen ebekhez hasonlítható kakuk fiak, emlittettem ezredben tudomásomra 14-en vannak, és kik tudomásomra mind a mellett, hogy többnyire német hangzású névvel birnak, született magyarok, és szép nyelvünket tiszta kiejtéssel piszkosan bitorolják, a nemzet indignátioján kivül, méltán megérdemlik, hogy a nyilvánosság terén pelengérre tétessenek. Hallja tehát szerkesztő úr, ezen szép madarak nevét, jelesen: Szedlmayer Ferencz ezredesét (pozsonyi születés), ennek segédjét Reinle Hanczi főhadnagyét (kún laczházi születés), Staufer budai születésű alezredesét, Kolovratnyik főhadnagyét (fehérvári katonai növendék), továbbá Reinle Ferencz, és Zimmermann hadnagyokét, ez utóbbi főherczeg Károly Baranya megyei bellyei jószága felügyelőjének fia. Mindannyija tiszta magyar, többen közőlök a német nyelvet, plane töredezve beszélik. Tehát ezen szép madarak azok, kik pénzünket, és kenyerünket számos éveken át fogyaszták a nélkül, hogy az alkalom szülte perczben arra emlékezvén, sok jó téteményeinket ha egyébbel nem is, legalább polgári kötelességöknél fogva, hálálták volna meg, ezek azok, kik csak akkor tarták magukat magyaroknak, midőn a kártya asztalnáli veszteség szűlte bújuk oszlatásául lenyelt több pint 6 kros borból kifejlődött szesz okozta kábítás, az erkölcstelenség legiszonyatosbját, az isten káromlás szavait, hebegni ügyeskedtek.
Én tehát, ki az említettem pseudo hazafiakat igen közelről, névszerint, és személyesen is, sőt erkölcsi oldalról igen jól ismerem, közőlök leginkább kijelölöm a Hanczi urfit, ki lelkiösméretemre mondva, számos hazafitlan undok nyilatkozatai után itélve, alig volna egyéb exaltátiora érdemes, mint mellynek perpendicularis volta, a kevésbbé szelid halált idézhetné elő.
A többi collagáira nézve, a táborbóli magán tudósítások után azt mondhatom: hogy őket a Nemesis már is elérte, én pedig áldom istenemet, hogy megaláztatásukat megérnem engedé.* X.
Közöljük e czikket szóról szóra a mint vettük. Igen fogunk örülni ha a megnevezettek valamellyike bebizonyithatja, hogy nem fogott fegyvert hazája ellen. Nekünk legkevesebb gyönyörűségünk sincs abban, midőn hazaárulókat kell a közönségnek bemutatnunk, de ez keserű kötelességünk. Ismernie kell a hazának minden áruló fiait, hogy magát kellőleg tájékozhassa. Ime, Bécsben a külügyministeriumot tisztogatni kell a rosz hivatalnokoktól, hogy ne dolgozhassanak a haza ellen mint eddig. Mi jó volt ezeket korán ismerni és nem használni! Kimondhatlan nagy vigyázattal kell lennünk a tisztviselők kinevezésénél.
A lapunk 81. számában közlött katonatisztek iránt több leveleket vettünk, mellyekben néhányan magokat a vádtól mentegetik. Névszerint:
Hegedűs János (nem ismerjük) Körmendről irja, miképen Szabó kapitányt a Kress könnyü lovasoknál ismeri, s jó hazafiságáról nem tenné fel a honárulási gazságot, még akkor sem, ha nem tudná, hogy ezredétől betegsége miatt, régóta eljött és szándéka van, mihelyt felgyógyúl, tüstént magyar ezredhez menni át.
Aczél Lajos, ki a Hardegg vasasok közt szolgált, ön maga nyilatkozik, miképen még februariusban elhagyván a Hardegg ezedet, azóta otthon Aradban tartózkodik s mint önkénytes a becskereki táborban julius és augustus hónapokban a csatatéren katonáskodot. Ugyan ezen Aczél Lajosnak atyja Aczél Antal, ki magát udvari, királyi tanácsosnak irja (tempi passati!) jelenti hogy fia Kis Ernő mellett több hetekig segédtiszt volt s egyszersmind fenyeget bennünket, hagy ha vissza nem vonjuk, mit lapunkban, fia felől irtunk, fia becsületének orvoslását keresni kénytelen lesz. A fenyegetés fölösleges, mert mi igaz járatbeli embernek, készek vagyunk elégtételt adni bár mikor, de megijedni nem szoktunk, kivált akkor épen nem, ha királyi udvari tanácsosok fenyegetnek, mert ezeket kiváltképen nem tartjuk magunkra nézve félelmes embereknek.
Budáról Nyisnyánszky Henrika, született Brudermann asszonyság irja, miképen a Brudermann családbeliek nem született magyarok, hanem Morvában Kremsier városában születtek, s a nevezett asszonyság két leánytestvérével s özv. anyjokkal 1832-ben költöztek honunkba s magyar férjekkel lépvén házasságba, magokat magyaroknak vallják s azoknak nevelik gyermekeiket, hogy férfi testvérei Brudermann Rudolf kapitány és Brudermann Andor főhadnagy osztrál katonai intézetben neveltettek s azóta osztrák seregben szolgálnak s nem levén született magyarok, nem bélyegeztethetnek honárulóknak – A szerk.
