FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Örömmel akartam ma kezdeni e rovatot, mellynek négy hónapos szerkesztése alatt is, már annyi kellemetlenséggel volt alkalmam találkozni; mert kedves dolgokat valék olvasóinknak elmondandó: – midőn szerkesztőségi hivatalunkban, ismét egy ellenem beadott nyilatkozat akad kezembe, mi a közönség előtt is van. A perczek, mellyeket most élünk, sokkal drágábbak, s lapjaink hasábjai sokkal fontosabb tárgyaknak szánvák, semhogy haszontalan polemizálással buszantani közönségünket, véteknek ne tartanók. A múltakra visszatérni nem is fogok. De a budai jegyző tiltakozására nézve, lehetlen ki nem nyilatkoztatnom, mikép: akármit írt ő jegyzőkönyvébe, s bármilly rosz felfogásúnak higyen is: attól, mit e lapok 91-dik számában irtam, el nem állok; mert az ott megróvott szavakat polgármester szájából hallottam, ki pedig nem szokott olly mélységesen beszélni, hogy megmentésére olly csekély talentum, minővel én birok, elég ne legyen. Egyébiránt igen fogok örűlni, ha ezentúl tetteikkel kényszerítenek a budaiak arra, hogy kevesebbszer rójjam meg őket, mint eddigelé (bizony nem kedvtelésből) tevém.
– Egyikre azon örvendetes dolgoknak, miket ma akarok elmondani, a következő eset. Suhajda, természettudomány professora, a piáristáktól, beállott katonának. Illy tett fölött, lehetlen el nem fogúlnia örömében a hazafi lelkének, midőn látja, hogy olly férfiak, kik másként is igen sokat tehetnek a hazának; de meglevén győződve arról, hogy nemzetünknek most, mindenek felett erős karokra van szüksége: buldogabb időkre halasztják a tudós könyvek buvárlatát, s leöltve szent reverendájukat, fegyvert ragadnak az ostromlott haza védelmére.
– „Férfiakról” szóltam, mert nem egyedűl a derék Suhajda az, kit e tekintetben kiemelnem kell. A kalocsai érseki megyéből is egy misemondó pap (sajánáljuk, hogy nevét elfeledtük) a napokban csapott föl itt Pesten. Azt hiszi, hogy kedvesebb dolgot tesz isten előtt, ha illy vészes napokban, kehely helyett kardot fog kezébe, s szentelt bor helyett, az ellenség vérével áldozik Hadúrnak. – Ha jól vagyunk értesűlve, mind a két tisztelendő férfiú őrmesterré lőn kinevezve.
– Határtalan a lelkesedés hazánkfiaiban. Nem eléglik, hogy véröket ontani, éltöket áldozni mennek a csatatérre: számtalanon vannak, kik a beállásukkor kapott előpénzt, részben vagy felében, a harczban sebesűltek részére adják át; mire egy szép példát tegnapi számunkban is találhattak olvasóink; ki csupán azért volt megemlítve, mert ahjánlatát szerkesztő-hivatalunknál tette le; – de ha minden illy lelkes fiakat megnevezni akarnánk: nem találnánk számokra helyt lapunk hasábjain.
– A József-kaszárnyában ismét 100 új honvéd tüzér van már betanitva, s harczszomjasan várják a perczet, mellyben csatába fognak indittatni. Egyikök kedvetlenűl panaszkodott előttünk a minap, hogy már kétszer folyamodtak, s még sem viszik őket ellenség elébe! S illy sereg ellen akar harczolni, illy seregen hisz győzelmet vehetni fogadott vérebeivel, az a nyomorúlt királyi család! ....
– A tegnapi gőzös Hurbánnak egy kémjét hozá magával, ki a felső megyék népét lázadásra izgatván, fogatott el, s kicsinyben múlt, hogy a feldühűlt nép rögtön itéletet nem tartott fölötte a dunaparton.
– Budapest a horvát foglyoktól megtisztúlt. Tegnap az egri várba kisérték őket.
– Egy röpiratka jelent meg e napokban Kornis Károlytól, mellyben szerző, az 1848. 9. t. czikknek, olly sokféle magyarázásra alkalmat adott 5. §-át, melly szerint „olly földbirtokos ellen, kinek birtokához e törvény kihirdetése előtt urbériség volt kapcsolva, a kereskedési viszonyokból eredő váltók kivételével, egyéb adósságbeli követelésnek fel nem mondhatók, és csupán a törvényes kamatok nem fizetése iránti követelések hajtathatnak be ellene birói eljárás útján” – avatott kézzel bonczolja, s világosan értelmezi. Kiket a tárgy érdekel, ajánlásunk nélkül is figyelembe fogják venni. – Szathmáry Károly.
