BARÁTKOZZUNK MEG A DEMOCRATIÁVAL!
BARÁTKOZZUNK MEG A DEMOCRATIÁVAL!
Sokan vannak, kik új alkotmányunk által érdekeikben sértve érzik magokat. A kis nemes, ki adót, vámot, helypénzt nem fizetett, a közmunkákra nem állott ki, minden harmad évben a beálló tisztujitáskor ingyen vendégeskedett, sőt egy pár forintocskát is kapott, a katonaállítástól is felmentetett; a kastélyos nemes, ki a megyei hivatalokat, ha bár még olly csekély képzettséggel birt is, kiváltságosan űzte, s a zsinóros hajdú által magának tekintélyt, részrehajló itélete által költeni valót szerzett, s a mellett nyitva állt előtte a Parnassusra vezető lépcső t. i. egy kis királyi hivatal, vagy egy kis tanácsosi czim, de ezen fölűl néhány jobbágyok fölötti uralomtól s az úrbéri illetőségtől is – noha nem minden kárpótlás nélkül – el kellett állania; a pap, ki a mellett hogy minden nemesi előjogokkal birt, még azon fölűl a privilegium canonum és forira is támaszkodott; – a falvakkal és uradalmakkal biró nagy ur, ki robotjain, dézsmáin s a jobbágyokon gyakorlott vérhatalmon kivül még nimbusából is leszoríttatott az egyenlőség terére, s ki az aristocratia korában még a táblabirákat is antichambriroztatta, a democratiában pedig még a szűrös ember iránt is figyelemmel lenni tartozik. Ezek közt találtatnak itt ott az elégületlenek, kik az új alkotmányt nem szeretik, s a reactiónak barátai. Pedig ha jól megfontolják, noha tán egyénileg vesztettek is a jelenben, de jövendőre nyertesek.
A democratia nemzetünk felvilágosodottabb részének régi kedvencz eszméje, mellyel kisebb nagyobb terjedelemben majd mindegyik megbarátkozott. A megyei gyülések ezt eléggé tanusítják. „Szabad ember, szabad föld” ez volt a jelszó, mellyet mindenki elfogadott, s a vita csak a mikép legyen körűl folyt. Ezzel volt egy nemzeti nagy kérdés öszvefüzve t. i. az absolutismusnak hazánk szabadságát és függetlenségét sajtó ármányaitóli megmenekvés. A martiusi napok az absolutismust szétrombolták, s hogy az többé ne folyhasson össze, mint a szétfrecscsent kéneső, s ne alapíthassa magát a különvált érdekeken: a nemességnek – mert ebből állott a mult országgyülés képviselete – ki kellett mondania, hogy a nemzet minden tagja szabad és egyenlő, minden különbség nélkül, hogy megszünt minden hűbéri viszony, és minden kaszt. És mennyire volt az absolutismus fondorkodásai iránti sejtelem alapos, azt a következés mutatja. Nem találván fel a camarilla az egyenlőség által megsemmisült külön érdekekben a reactionalis alapot, azt a nyelvkülönbségben kereste és találta fel, és sikerült neki, a legaljasabb fanatizálás által csáb ingerekkel a magyar és német ellen minden más ajkút fellázítani, hogy a zavarban a mindenek közös szabadságát leölje.
Önök, kik a reactiót titkon elősegítik, vagy legalább titkon annak szerencsét ohajtanak, vegyék fontolóra, hogy veszteségöket a jövendő bőven kipótolja; mert 1-ször önök és gyemekeik önállókká lettek, s nem kényteleníttetnek gonosz vagy lealázó útakon kegyek után csúszni mászni, mi a becsületes férfias jellemet megszégyeníti. Ész és munkásság leend jövendőben a jóllét és tiszta érdem alapja. 2-szor. Az egyenlőség önöket a feszültség és fényüzés kellemetlenségeitől felmenti. Önök a kasztakör helyett egy nagy emberi körbe jőnek, nem fogja önöket unalom emészteni, hanem ösztönt kapnak a munkásságra, melly jutalmazni szokott. Nem kell önöknek a sok ácsorgó cselédeket tartani, pazar ebédeket adni, erszényt nem biró kiadásokat tenni. Mert vallják meg igazán azok, kik eladósodva vannak, hogy őket nem martius, hanem a martius előtti aristocratiai világ s annak ferde kifolyásai, a fényüzés és hibás számolás tette tönkre. 3-or. Önök, kik eladósodva vannak, a földnek a fiscus, ősiség stb. kötelékeitől felszabadítása által azt nyerték, hogy mig az előtt adósság fejében javaiktól bitangúl fosztattak meg, midőn uzsorával terhelt uradalmi birtokuk holdjától a szép épületekkel együtt 30–40 fton kellett megválniok, most azokat bárkinek kisebb részletekben eladhatják, és pedig jó pénzen, s igy az adósság is tisztázva leend, s még elég birtokuk is maradand, mellyre önök magok fognak letelepedni, s nem bizzák gazdálkodásukat valami teljeshatalmú prókátor kormányzóra, ki önök mellett meggazdagodott, mig önök tönkre jutottak. 4-szer. Megszünvén a kasztok, nem fogja önöket az álszemérem átka nyomni. Eddig a gróf és birtokosabb nemes nem tudott fiából mást nevelni, mint nagyságos és tekintetes úrfit, s az úrfi, habár az atyai birtok hat részre oszlott is, mégis ugy akart élni, mint az öreg méltsás úr, igy időnek előtte elszegényedett: most nem lesz szégyen az úrfit real tudományokra, ismeretekre tanittatni, s a kiképzett ifjú 10 ezer forintjának sokkal több hasznát veendi, mint vette előbb a 200 ezernek; mert ennek, vagy ennyit érő birtoknak kamatjából nem tudott előitélet alatt álló rangja szerint megélni, holott most majd a 10 ezeret olly vállalatra fordítja, melly neki százszorozva fog kamatozni. És már maga a real tudományokbani kiképzettség elegendő tőke arra, hogy ipara által magát jó karba helyeztethesse. Országunknak anyagi jóllétre kell emelkednie, s ekkor a csekélyebb érték, de több képzeltség olly előnyt adand, minőt a császári convictusok adni nem tudtak.
Minthogy a papságot is megemlítettem, szólok rólok itt is bővebben. A lelkészpapok, ugy látszik, a reactióba nem igen keveredtek. Az a privilegium canonum et fori, a mit elvesztettek, nem ő reájok, inkább csapás a hierarchiára nézve. A jó ember egy sem vette hasznát soha: a roszra nézve pedig mindegy, akár hol itélik el. De maga a hierarchia is csupán azon tekintélyt vesztette, melly rá nézve kellemetlen lehetett, ha megfontolja, hogy statust képezett a statusban, miért eddig is sok keserű tusát kellett kiállania. A lelkészpapok sorsa állatában az eddiginél alábbvaló nem lehet, mert eltartásukról, mig vallás lesz a világon, gondoskodni is fognak. A főparoknak, kivált azoknak, kik eddig fényüzésre, családalkotásra fordíták gazdag jövedelmeiket, meghiszem, hogy nem igen tetszik a martiusi alkotmány s annak következményei; de azért jut nekik annyi, hogy gond nélkül megélhetnek, s ha szegény rokonaikat segíteni akarják, neveljenek belőlök hasznos polgárokat, ne nagyságos urakat. Őket a martiusi törvény visszaadta az egyháznak.
Még a köznemesekről is egy két szót. A szegény nemes nem sokat vesztett, mert hol levés van, ott sokat veszteni nem lehet. Ő most is szabad polgár, mint volt előbb, s nem lett belőle jobbágy, hanem inkább a jobbágyból is szabad ember lett, a mi neki nem baj. Igaz, hogy fizetni fog mindentől, mitől más ember is fizet; de a kevésből csak aránylag szinte keveset fog adózni, ezt pedig a hazáért szivesen megteheti. A magyar nemes nem szokott fukarkodni, hol hazájáról van szó, ott életét sem veszi számba, a mit meg is mutat azzal, hogy önkényt, szivesen, és lelkesülten harczol, pedig az embernek legdrágább kincse az élet. Azért félre bármilly szinű reactióval, nekünk a tiszta democratiával kell megbarátkoznunk, mert csak ebben lelhetjük fel jövendő nagyságunkat. – M.
