Néhány barátságos szó a Freimüthigé-hez.
Néhány barátságos szó a Freimüthigé-hez.
Mióta a reactiónak Magyarország ellen elkövetett tettei és tervei elterjedtek leplezetlenűl egész iszonyatos alakjokban, örömmel láttuk az elfogultságból vagy rosz értesítések után eljárásunkat ollykor ollykor kárhoztató Freimüthigét a közös ellenség és a szabadság gyilkolói ellen férfiassággal s valódi Freimuthtal föllépni; de annál inkább megütköztünk oct. 19-diki számának olvasásakor.
Ugyanis az első, avatott tollból folyt czikkében, a többi közt egész alapossággal megmutattatik, mikép Bécs és Magyarország egyesülve, az absolutismus czinkosait semmivé tehetik, hogy Magyarország, melly nagyobb erőveli föllépésre minden perczben készen áll, seregét Austriából csak az osztrák népnek terhére lenni nem akarás tekintetéből vonta vissza, s végre, hogy a Bécsből megszökött udvar csak a bécsiek s magyarok meghasonlásától várja istentelen terveinek sikeresítését, s azért ugymond, mindenkép óvakodni kellene annak bekövetkezhetésétől; de mit olvasunk nyomban ezután? semmi mást, mint azt, hogy october 6-dikát, s minden innen származó bajokat (1) a magyaroknak tulajdoníthatni, kik az ellenséget Bécs falainál elhagyván „lassen Ihren Feind vor unseren Mauern” és seregeikkel visszavonulnak.
No már kérjük igen szépen a Freimüthige tisztelt szerkesztőségét, hát ő az oct. 6-diki eseményeket bajoknak tartja? Valljon baj-e az, ha a szabadság elnyomói ellen fegyvert fogunk? Tehát sajnálja ő az oct. 6-dikán történteket? Véleményünk szerint, ez a nap az, melly a kiskoruságban nevelt Bécsnél a szabadság és önállóság nemes érzete első nyilatkozatának tekintendő, ez a nap az, mellyen Paris, Berlin, Frankfurt, és Pest szabadon gondolkodó népei egyaránt örvendenek, melly századok óta a camarilla dohos kigőzölgéseit Bécs falai közől ha nem is egészen kitisztította, de legalább megritkította, röviden ez a nap az, melly első látta a szabadság barricádjait és az emberi nemesebb érzelem hajtotta nép zsoldos hatalommali megmérkőzését és diadalát, nem malheur, hanem minden esetre mint csillag fog rogyogni Bécsnek ugy is olly sötét évlapjai között. Mit jelent az, „lassen Ihren Feind vor unseren Mauern” hát a menekvői jogokat élvező bán csak Pestet és nem Bécset is akarja egyszersmind rabigába hozni? Nem tudjuk-e, hogy a dynastia czinkosai a szabadság fája kiirtását vevék czélba, legyen bár az Pesten vagy Bécsben, vagy más köz befolyással biró helyen. A lieber Bán feladata, mint ezt a Freimüthige igen jól tudja, a szabad elemet kiirtani; Bécs avagy Pest, ez neki mindegy, ő duló csordájával ugyanazon örömmel szentségteleníti meg ha lehet emennek, vagy amannak a városnak falait. Seregeink bátorsága s ügyünk szentsége nagyban is elkeseríttették vele az efféle merész lépéseket, s midőn a rabló csapat lelkes harczosainktól szétszórva Bécs felé indúlt, vezéreik szinte arra tartottak. De midőn a magyar táborból futár küldetett Bécsbe, a magyar seregek befogadása végett, mint mindenki tudhatja, mind az országgyülés, mind a Sicherheits-Ausschuss megtagadta a magyar seregeknek az austriai földre való bemenetelt. És igy a magyar sereg moraliter kénytetett visszavonulásra.
Nincsen itt mein vagy dein Feind, az ellenség közös, Bécs meghódítása Magyarországnak szinte annyit árt, mint magának Bécsnek, és viszont. Sok ártatlan vér omlott már el a szabadság eme gyilkolói ellen, nálunk is, s lehet, hogy még ezután is patakként kell omolnia, de mi a szabadságot hangoztatván, attól nem rettegünk, mert az ármányt csak szent eszközökkel lehet legyőzni, és reméljük, mikép Bécs, az octoberben szenvedettekre még büszke leend, és igy önmagáért ez egész német elem nevében örömmel szálland az ármánynyal síkra, bármilly áldozatokba kerüljön is ez, és igy oct. 6-dikát nem baj, hanem egy dicső korszak előjelének tartandja.
