FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
450FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
A budai sánczok készen levő része egész hadiasan föl van szerelve. Ágyúk és munitiók hordattak ki; a fölvigyázatot nemzetőrök teljesítik, kiknek számára őrkunyhók és faköpenyegek fognak állittatni, hogy az idő viszontagságai miatt mentve legyenek. A munitiók azonban, a polgármester indítványára vissza fognak hordatni a fegyvertárba, azon okból, mivel ott létök úgy is felesleges, mert hiszen ha szükség lesz rájok egy pár óra alatt ismét helyre lehet őket állítani. (?)
– A horvát foglyok Budán maradt részével, a honvédelmi bizottmány akként rendelkezett, hogy azok, Albert nemzetőri százados felügyelete alatt, sáncz-ásásra használtassanak, járván nekik naponként 8 kr díj, kenyér járandóságuk pedig a munka napjain megkettőztetvén. A nevezett százados egyszersmind felügyelettel leend, hogy a foglyok kezébe olly eszközök ne kerüljenek, mikkel netalán krawallt csinálhatnának; hanem a mennyire lehet, csak kosarazás és talicskázásra alkalmaztassanak; ásó, kapa, csak fogadott napszámosok kezébe fog adatni.
– Az alföld egyik nevezetes magyar városában van egy rácz kereskedő, ki a szerb táborba nem egyszer küldött puskaport. Ennek a rácz kereskedőnek van egy fia, ki elhatározta magában, hogy, ő meg golyóbist fog küldeni a szerbeknek, – de, puskából. S kinyilatkoztatta apjának, hogy az önkénytesekkel táborba száll a ráczok ellen. Hát saját véreid ellen akarsz fegyvert fogni? riadt rá az apa. Nem akarok, felelé a fiú, mert én magyar vagyok. Az apa dühbe jött, puskát ragadt fiára, s ha ez ki nem ugrik hirtelen a ajtón, a falba fúródott golyó, bizonyosan agyon sujtja. – A becsületes rácz fiú ide Pestre szaladt, „ics” végzetű nevét megmagyarosította, s beállott a honvédek közé. Ezt nevezik aztán hazaszeretetnek!
– Tegnap este hoztak a József-kaszárnyába egy csapat naszódi oláh határőrt. Sehogy sem tudják őket rábirni, hogy itt az alkotmányra esküdjenek föl. Minek is erőtetni, ha csakugyan nem akarják; hisz az az eskü úgy sem varázsolja őket becsületes emberekké. Le kell őket fegyverezni!
– A közelebb tarlott budai gyülésben mondá a polgármester: Was die közgyülés bestimmt, das ist bestimmt. – Gyönyörű épületes egy mondás! reményljük, hogy föltalálója, mint polgár és polgármester, kétszeresen fog megtartásához ragaszkudni, s ezentul kevesebbszer hágja át azon törvényt, melly azt rendeli, hogy „a gyülés elnöke a határozatot magyarúl mondja ki.” –
– A cholera már nemcsak Budán, hanem Pesten is széltire pusztít. A kórházak naponként telnek. A horvát foglyok különösen hullanak. – Szathmári K.
– Mint bizonyosat irhatjuk olvasóinknak, miképen Kemény és Csengery ez év végén a Pesti Hirlap szerkesztésétől egészen visszalépnek. Szomorú hír a magyar hirlap-irodalomra nézve, mit csak enyhít némileg, hogy a jeles két szerkesztő el van tökélve azon túl is szorgalmasan működni a journalisticai téren.
