Eszék, oct. 23.
Eszék, oct. 23.
Tényt mondok, örvendetes tényt. Az eszéki hatalmas erősség magyar kézen van. Már ezelőtt 4–5 nappal kitűzeté ugyan Jovics várparancsnok a magyar lobogót, a honvédelmi bizottmány rendelete, különösen pedig az itt tanyázó Zanini, Vasa, Sándor derék közlegénység erélyes föllépése következtében, kikhez már idejövetelünk előtt a lelkes főispán s királyi biztos gráf Batthyányi Kázmér fölszólítást intézett: mind a mellett, hogy a siker biztosítva legyen, a baranyai önkénytes nemzetőri zaszlóalj 5 ágyúval, s a Pécs városi önkénytesekkel Pécsről állomási helyéből rögtön kiindíttaték, s 3 napi szakadatlan utazás után élén a lelkes hazafi gróffal, s derék őrnagyunk, Molnárral, tegnap szerencsésen a várba volnult. Estve 6–7 óra közt érkezénk a Dráva hídjához, s ünnepélyes csendben vonultunk rajta végig, elszántan a történhető véletlennek bátran szemébe tekinteni, a midőn pár percz mulva váratlan jelenetnek levénk örömittas tanúi. Riadó éljen rázta meg tüstént a léget, mert a várkapunál tömegben állá, s reánk várakozó lelkes közlegénység ezer torokkal üdvözlé bevonuló zászlóaljunkat, s a testvéri csókok és forró kézszorítások könyeket idéztek szemeinkbe; a derék eszéki polgárok pedig fáklyákkal kezökben vezérlék utunkat a vár piaczára, hol midőn fölállítatánk, ujra magasztos lelkesedésben tört ki a kölcsönös rokonszenv, s a szives eszékiek magok vezetének bennünket szállásainkra, önmagok többet kérve, mint tisztjeink hozzájok adni akartak. Ma tudtuk meg, hogy bevonulásunk után nehány órával, mintegy 400 péterváradi határőr, nagy részben nyomorult nép, érkezett 3 verébijesztő ágyúval, a ráczoktól lakott alsó városba, kiknek holnap vagy holnapután, ha addig meg nem szöknek, értésökre adjuk, mit tesz egy lelkes magyar csapattal daczolni. – Takács Ágoston, közvitéz.
