Debreczen, oct. 11.
Debreczen, oct. 11.
Ma indultak el Aradra 270 jól fegyverzett s öltözött lovas nemzetőreink. Számtalan néptömeg csoportozá körűl őket a Szabadság téren, hol elébb szoboszlai Pap Ist. lelkész rövid de lelkes szónoklatot intézett az indulandókhoz. A Rákóczy indulója buzdító harsogása mellett nagy számú gyalog és lovas nemzetőrök, számtalan, nőkkel rakodott szekerek s bámulók kisérék őket ki nagyvárad utczán a Gilányi nevű vendégfogadóig, hol ismét beszédet intézett hozzájok a nevezett lelkész; s különösen azon örvendetes hirrel vilanyozá át minden jelenlevők kebleit: miszerint Magyarország megváltója Kossuth áll a kormány élén. Ez örömhír fölszárítá a búcsúkönyeket s vidám dalt keltett a menők ajkain. A magyarok istene hadúr őrködjék útaikon s tegye villámló mennykövekké izmos karjaik csapásait! Nem hallgathatok el ez alkalommal egy tragico-comicus jelenetet. Ugyanis egy őszbe vegyült polgár, ki ült vala lóháton, de nem nyeregben, hanem csak amúgy szőrin; s kit a martiusi forradalom szeszélyes véletlene képviselő bőrbe bujtatott, egyszer csak el kezd irgalmatlanút indignálódni, s nagy fenszóval dohogni:”Na már e bejon disztóság igy elzaklatni innenhazúl a becsűlletes pólgár embereket a vagyonbul... bejen bolond a ki megy, mikor nem kéntelen vele!” Alig mondá ki az én – homokkerti jézus véréből jól felhörpintett – józanelvű képviselőm a fentebbi becsűlletes szándékú igéket: midőn ugy lekapatott a környezők által, gebéje tetejéről, mintha soha ott se lelt volna. „Le vele, áruló, bujtogató, be kell kisérni, az alsóba vele!” hangzék száz torokból. És egyedül csak a homokkertinek s rettenetes remegése- és rimánkodásainak köszönheté a jámbor képviselő, hogy be nem börtönöztetett. Illy képviselő nem tanácsterembe, s illy ember nem képviselőnek való! Oct. 12. A szolgálatban levő s nyugalmazott cs. kir. helybeli katonatisztek mai közgyűlésünkben tették le, a magyar haza és alkotrnányrai hűség-esküt, éljenek a derék honfiak! Egyik tisztet azonban, kinek pedig igaz honfiságáról kelle meggyőződnünk, s ki nemzetőreink betanításával is olly buzgóan fáradozott, óhajtanúk tudni, mért nem láttuk e hit letételnél? Ugyan e közgyülésben jelenté az elnök, miszerint egy magyar ezredi huszár tiszt bizonyos levéllel – mellyből ezredi főbb tiszijeinek hazaellenes törekvásei tűnnek ki – elhagyván ezredét, itt előfogatot két Szolnokig, Pestre sietendő: hogy a mondott levelet a kormánynak kézbesítse. A kért előfogat megrendeltetett. Egy sebes futár által hozott levél is olvastatott fel, mellyet Aradról Máriássi őrnagy küldött, felszólítván a hatóságot: minél elébb lovasságot küldeni, Aradnak segitségűl, melly a gyalázatos honáruló várparancsnok Berger által szorongattatik, s lődöztetik. Inditványoztatot e levélre: hogy a már Aradon levő önkényteseink, s a csak tegnap elindúlt lovasaink segitségére f. h. 19-én még 400 gyalog polgárnemzetőr indittassék Aradra. Az inditvány a számos hallgatóság által is lelkesedve fogadtatott, s tüstént határozatba menvén, megiratott Máriássinak.
A honvédelmi egyesület f. hó 10-én alakult meg nálunk, s legelső gyűlését ma tartá a polgári casino nagy teremében. – Ma d. u. 2 órakor népgyülés tartatott a szabadságtéren. Könyves Tót Mihály lelkész, szokott közkedvességű modorával, népszerű könyűdséggel magyarázá meg a több ezer főre menő néptömeg előlt a hazánk felett elvonuló fontos események lánctolatát. Adjon isten több illy buzgó tanítót a népnek! s erőt buzgó tanitúinak! – 60-i.
