A Lajta melletti táborból. Oct. 24.
A Lajta melletti táborból. Oct. 24.
Sajnálom, hogy táborunk egész működését tiz sorba tökéletesen beszorithatom.
A Móga vezérlete alatt álló tábor előcsapatai Bruckban és környékén állnak; a derék sereg Parndorfnál tanyázik.
October 16-kán délután végrevalahára átlépte a sereg az osztrák határt, és Bécs felé vonúlt, de akkor éjjel gyors parancs által, miért – miért nem? visszavonatott; 17-én éjjel az ellenség előcsapata, német lovasság, tartotta ébren és fegyverben a brucki zászlóaljakat; az előőrködő gömöriek négy izben tüzeltek, s egyet lovastul elejtettek. Két óra tájban éjfél után tüzéreink tettek hát ágyú lövést kartácscsal a vaspályáról, s a setétség daczára elég jó sükerrel, mert a németek közől egy főhadnagy lovastól, 5 közember halott, 10–15 sebesűlt lőn az eredmény. 18kán elbontottuk, felégettük, lőporral elhányattuk a Lajtán álló hidakat, a bécs-brucki vaspályát feltéptük, s vártuk a megrohanást, melly hír szerint akkor éjjel hatezer emberrel akart történni, de senki sem jött. Akkornap három fegyvertelen gömöri legényt fogtak el a németek, egy árúló brucki ember utasítása után; mi történt velök, nem tudjuk; hanem másnap mi is visszaadtuk a kölcsönt, mert német Bruckot megszállván: 10–15 vadászt kerítettünk kézre, később pedig lovasokat is fogtak el huszárjaink. A megcsípett vadászok egyike felfedezte az ellenség raktárát Bruckban, hol 50–60 ezer forint árú holmit találtunk és foglaltunk el.
October 21-ikén ismét elindúlt a tábor Bécs felé, s mintegy két mérföldet nyomúlt előre, amikor az ellenség előcsapataival találkozott, vagy jobban mondva, utólérte őket; részünkről 31, részökről 6 ágyúszó történt, kevés sükerrel. Itt felszólítá Görgei ezredes a gömöri sokat tűrő zászlóaljat, kész volna-e: egy falut megrohanni, s az ellenséget kiverni belőle? a gömöriek öröm-ujjongatva vállalkoztak, de később nem volt az előnyomulásra szükség, mivel az ellenség elszökött.
Ekkor ránk jött az este, s mindnyájan reményltük, hogy csak egyszer kell még megviradni, s meglátjuk a szent István tornyát, s érünk valami elhatározót, de másnap hajnalban az egész tábor ismét visszahúzatott előbbi állomására. Móga, sőt Csányi és Bónis is azt állíták: hogy eszélytelenség lett volna tovább menni. Ezt a szép népet, melly leendő hadseregünknek mintegy magvát képezi jelenleg, veszélyeztetni nem szabad, úgy mondának. Én elhiszem, ámbár nem tagadhatni, hogy az esemény a nép lelkesedését leebb hangolá.
Ma 24-ik van. Kossuthot várjuk. Hátra-e vagy előre? senki sem tudja. – Tompa.
