Sárbogárd (Fejérvm.) oct. 22.
Sárbogárd (Fejérvm.) oct. 22.
A tavasz óta gyakran imádkozánk „mindennapi kenyerünk” helyett „mindennapi fegyverünkért,” és meghallgatá isten kérésünket: lőn ozorai táborozás, lőn fegyverlerakás, és mi nyerénk fegyvert, jót és elegendőt, még pedig a lábainkon támadt véres hólyagokon kivűl, minden vér nélkül. Fáradtan térénk felzaklatott tűzhelyeinkhez vissza, házi foglalkozásinkat folytatandók s biztosítva érezők magunkat nyert fegyvereink által. Azonban pár nappal ezelőtt éjjel álmainkból felzaklattatva, tudatják velünk azon felsőbb rendeletet, hogy a horvát fegyvereket beszedik, másnap mintegy 15 nemzetőr bemegy házamba, ott mindenem feldúl, és fegyveremet gúnykaczaj közt kihozza, mire szomszédom örömmel kiáltja: „hálaisten! házamtól a táborban senkisem volt.” Én fülig pirultam szégyenletemben, s zavarodásomat látván a hadnagy úr, imigy vigasztalt: Ez felsőbb rendelet; a fegyvert jobb kézbe adják, és ön kap három forintot.” – Uram, hadnagy uram, a felsőbb rendeletnek mindenkor hódolok; de az illy embertelen eljárás becsületes emberrel, nem nagy dicsőségére válik önnek! – Virágh József.
