Zsolna, (Trencsin vmegyében) oct. 23.
Zsolna, (Trencsin vmegyében) oct. 23.
Midőn Latour ármánykodásának érdemlet díját elvette, azt hittük hogy az epitheton nélküli camarilla felhágy Magyarország szabadsága eltiprani akaró boldogtalan szándékával: de ő csak színhalott; bolygó szelleme bűnös működését folytatja és szegény fejünkre küldött egy vésztjósló sereget.
Simunich Feldmarschal-Lieutinant (kinek fejét az országos választmány 100 p.forintra becsüli) visszariadván a hősies Szepesség kaszáitól, Lemberghez vonult, és innen ujra észrevetlenül megyénk felé vonúlt, miután kémeitől megtudta, hogy megyénkben egy katona sincs, és elhanyagolt nemzetőrségünk nincs ellátva fegyverrel. Betört tehát mind mondják 10,000 rendes katonával országunk leggyengébb oldalába, mint a nyű, hogy ha le nem dönthetné alkotmányunk életfáját, legalább gyökerén ragadjék.
F. h. 21-kén megelőzte őt a csaczai, zsolnai és trencséni Stuhlrichter Amtekhez intézett már ösmert rendelete. A megyei fiok választmány tüstént városunkban összeülvén feleletűl adta, hogy a vármegye még ő felsége parancsának sem hódolhat, ha az törvényes ellenjegyzéssel, és törvényes úton hozzá nem érkezik; azért határunk átlépését ellenséges betörésnek fogja tekinteni. Az ellenség már Csaczán volt, mikor neki futárunk ezt tudtára adhatta.
Tegnap Bittsanszky János polgármesterünkhez Krajbich kapitány érkezett, követelvén tőle 6600 adag kenyeret, 500 ló adagot és 50 előfogatot. Gyülés tartatván, határoztatott: hogy a város részéről mitsem kap, – de mivel ő a sereg kicsapongásaival fenyegetődzött, a vagyonosb osztály, mint magány társaság, 200 embernek kenyérrel ellátását egyszer mindenkorra magára vállalta. Ma megint itt termett a nevezett kapitány azon kéréssel, hogy 1000 embernek élelmi szereket kárpótlás mellett adjon a város. Feleltünk: nem lehet. Délutáni 3 óra tájban jött egy tiszt, 60 közlegénnyel, sürgetvén: hogy 4 századnak és a batteriának szállást adjunk. Válasz volt: nem adunk. – „Majd szerzünk magunknak” szavakkal eltávozott.
Ezen perczben jutott kezünkhez egy tót proclamatio Simunichtól, mellyben reményét fejezi ki, hogy a nép önkényt seregeinek ad mindent, mire szüksége lesz, mint hogy czélja nem más, mint a nép jogait védeni, úrbért örökre eltörleni, a nyelv és nemzetiségek egyenlőségét behozni stb. Martincsek Miklós varíni követünk épen jelenlevén, előadá a népnek: hogy ez nem más, mint szemfényvesztés, mellynek ürügye alatt, a zsarnok szopni akarja a nép javát s vérét; s hogy az urbér örökre el van törölve, a nyelvet és nemzetiséget senki sem akarja elnyomni, s ezekért mint követ életével kezeskedik. E lelkes szavaktól a jó hatás el nem maradt.
Óra mulva városunkon keresztűlvonúl 5 század gyalogság, 6 ágyú, 12 szekér lőszerrel, mellyeket császári lovak vontak, és 6 élelmi szekér paraszt lovakkal; a még következő 5 század terhünkre maradt, a lakosokat szállásadásra kényszerítvén. Ezek Hoheneg regimentből valók, mellynek őrnagyát, Fehérváry honunkfiát a nemzetnek bemutatjuk. Ezen felűl jött Nugent gyalogság, és minden perczben várjuk a Hohenzollern lovasságot. Az ezredes az árvaház előtt megállván, és a katonaságot oda szállítani akarván, az igazgatónak azon megjegyzésére, hogy ez árvaház, mondá: „wir sind ja auch Waisen, domine reverende, mit gutem Herzen gegeben, mit guten Herzen genommen.” Egyébiránt eddig rendet tartottak, és mindenütt fizettek német bankókkal, és még szívesebben nyugtatványokkal. Hova mennek, magok sem tudják; Jellachichchal leveleznek.
Fegyverre! hazánk szabad népe, ne hagyjunk gúnyt űzni magunkból, a katonaság többnyire újonczokból és félénk gyerekekből áll, kik 12 napi utazás, – mondhatni – szaladás után éhségtől és fáradságtól ellankadva, alig tipegnek, a győzelem nem lesz nehéz. – Truka József.
