PEST, NOVEMB. 1.
PEST, NOVEMB. 1.
Mi ujság a felső táborban? Megverték-e már a Jellachich bőrébe öltözött Windischgrätzet? Ez azon kérdés, mellyet az ember minden lépten nyomon hall, és mellyre az igenneli felelet az ujságot és boszút egyaránt szomjazó főváros népét a hetedik égbe tudná átvarázsolni, ellenkezőleg pedig elcsüggesztené és kétségbe ejtené.
Részünkről mi is inkább ohajtanók, hogy kis seregünk a Bécset fenyegető lelketlen zsoldosokat szétszaggatná, de az afféle győzelem hiréhez nagy reményeket nem építenénk, valamint ellenkező esetben egy cseppet sem búsulnánk. Meglehet, hogy az ágyúhanghoz még szokatlan vitézeink az iszonyú bömböléseken megütköznek, sőt tán vissza is vonulnak, de mindez csak iskola lesz az absolutismussal keményebb és nagyobbszerű csatákat küzdendő harczosaink számára.
Az amerikaiak sok kemény magvát nyelték el a britt ágyúknak, az angol disciplinált sereg flottáival együtt sok fényes győzelmet vívott ki; New-Jeresey, Washington, Rhode, Island már mind az angolok kezeibe került. A híres admiral Parker a szegény gyarmatosok közől ezereket kaszaboltatván le, a legügyesebb vezéreket is elfogta, 1776-ban a congressus Marylandba kényszeríttetett üléseit áttenni, de a nép a függetlenségi eszmétől áthatva, minden elesett helyét százzal pótolá ki, s mi lett a vége? hogy a felbőszült gyarmatosok csekély veszteséggel a brittektől a hadi titkokat megvásárolván, a győzhetetlennek látszó angol hadsereget egy év mulva 1777-ben cserépedény gyanánt szétzuzván, egy független szabad elveken alapuló dicsőségében naponkint nevekedő, s az egész civilizált világot megszégyenítő birodalmat alakítottak.
Két nemzet küzd most az osztrák csorba hohér-bárdja ellen. Mindkettőt a száradok kárhoztatta uralom, többé nem törhető járom és a függetlenség érzelme hívta a csatatérre; az egyik átültette Europába a régi classicus korszak tudományosságát s művészetét, a másik pedig visszanyomta a már már civilisatiónak indúlt Europát elborítással fenyegető Ottomanok rohanó árját. És a gondviselés törhetné-e, hogy néhány érzéktelen szabadsággyilkoló ezen két nemzet szent törekvéseit semmivé tegye?
Halkan kezdé ezen két országnak az elnyomáshoz szokott népe kiáltani: „Le a zsarnok hatalommal!” S ime ezen hang, egy harsogó, a Vaticantól egész a Karpatokig elterjedő szózattá változott át, mellyet népek milliói naponként ima gyanánt ismételnek, és mellynek beteljesíthetésére áradozó hullámok gyorsaságával tódúlnak a csatapiaczra.
A függetlenségi eszmét az egész olasz és magyar nép magaévá tevé, s azon sötétben működő nyomorult egyének még most sem akarják átlátni fáradozásaik hiábavalóságát, a reactio még most is hiszi, hogy nehány ezer lelketlen zsoldossal milliókat irtand ki.
Látszik, hogy ti a trónusokat környező gonosz tanácsosok soha sem tapasztaltátok, mi az a függetlenség, különben tudnotok kellene, hogy ez olly érzelem, melly a sziv legbensőbb rétegeiben lakik, s igy ezt a nép kebléből kiirtani akarni, annyit tesz, mint a népet a kormánypálcza elragadására kényszeríteni, annyit, mint a népnek azt mondani „igazgasd magadat, különben el vagy veszve.”
A bécsi, vagy is már most az olmützi kormány Magyarország fölébredését közelebbről látván, elrémültében zsoldosainak töredékeit nyakra főre Magyarországba csempészteti át. A Gallicziából jött csorda már dulong határainkban, némellyek szerint tán Olaszországból is küld Austria ellenünk egy ott nélkülözhetőnek vélt fegyveres erőt, s nem látja át, miképen az absolutismus lerázásán mindkét nemzet ugyanazon lelkesedéssel s elszántsággal munkálkodik, mialatt a háromszorosan szétszaggatott Lengyelország is most kapva az alkalmon nem mulasztandja el a rajta ejtett példátlan kegyetlenség és gyalázat megboszulására fölkelni, s a habsburgi ház emlékét gyászos történetéből kitörölni.
Az austriai korona alatti népek sorban állanak elő a dynastia bűnlajstromával, Styria, Tyrol, Cseh- és Morvaország mind megannyi égbekiáltó panaszokkal veszik körül a trónust. A hosszú századok történetei megtaníták a népeket, hogy a zsarolások és nyomásoknak oka nem egyéb, mint a királyt környező személyeknek minden emberi jogokat megvető zsarnoksága. Megtanulták a népek, hogy a köztök levő eddigi ellenségeskedés a dynastia büzhödt forrásából fakad. S igy most a számadás óráján mindannyian a trónus felé fordítják boszút szikrázó szemeiket. Szóval: a népmozgalmak közepében a kis szenvedélyek eltűnnek, s a népek dicső feladatukban egymást segítik elő. A népek diadala kimaradhatlan, s a mi feladatunk annál dicsőbb, mivel a szabadságot nemcsak számunkra, hanem a keblünkben lakó mindenféle fajok számára is biztosítani akarjuk. – Szabad Imre.
